Világszövetség, 1993 (2. évfolyam, 1-20. szám)

1993-01-05 / 1. szám

A Magyarok Világszövetsége elnök­ségének és választmányának no­vember 28—28-i, majd az elnök­ség december 19-i ülésén a részt­vevők tájékoztatókat hallgattak meg a Kárpát­medence és a nyugati szórványok magyarságá­nak helyzetéről. Körképünkben e tájékoztatók lényegét kíséreljük meg összefogni. ROMÁNIA — Patrubány Miklós A Romániában lezajlott választásokon a leg­több szavazatot a Demokratikus Nemzeti Meg­­mentési Front kapta. Ez a párt egyedül alakított kormányt, s szatelitpártjaival együtt a parla­mentben is a szavazatok több, mint 50%-át bir­tokolja. Velük szemben helyezkedik el a De­mokratikus Konvenció, az RMDSZ és a ketté­szakadt Nemzeti Megmentési Front Petru Ro­­man-féle szárnya. Az RMDSZ október 23. és 27. között törté­nelmi jelentőségű értekezletet tartott, amelyen a küldöttek szinte egyöntetűen (egyetlen tartózko­dással­ elfogadták azt a nyilatkozatot, amely ki­mondja, hogy a magyarság Romániában igényt tart a belső önrendelkezésre és a közösségi auto­nómia legelemibb formájára. Ami a magyarság mindennapi életét illeti, a falusi lakosság helyzete eléggé siralmas, hisz a földtörvény értelmében földet kaptak ugyan, de az eredményes gazdálkodás feltételei nincsenek meg, s ami a legnagyobb baj, a bizalmukat is el­vesztették az emberek. Baj továbbá, hogy nincs olyan igazi ifjúsági mozgalom az országban, amely átfogná az erdélyi magyar fiatalságot, és meghatározó tényező lenne az életében. Fontos jellemzője az erdélyi magyarság köz­életének, hogy növekszik az egyház szerepe és vonzása. Hatalmas felháborodást keltett Kolozsvárott a magyarok körében a városvezetés törvényte­len, provokatív lépése: jóérzésüket sértő román nyelvű felirat került Mátyás király lovasszobrá­nak talapzatára. Minthogy a tervezett tüntetést a polgármester nem engedélyezte, a magyarok december 6-án ökumenikus istentiszteleten tiltakoztak e barbár cselekedet ellen. Az RMDSZ készül a januári, III. kongresszu­sára, amelyen valószínűleg némi arculatválto­zásra is sor kerül: a néppárt jellegű szervezet megpróbált az önkormányzati struktúra megha­tározó tényezőjévé alakulni. JUGOSZLÁVIA - Hódi Sándor Tovább tart az esztelen háború, és folyik a mozgósítás a vajdasági magyarság körében is. Folytatódik a magyarság ellen irányuló pszicho­lógiai hadviselés is, amelynek következtében mintegy ötvenezerre tehető már az országból el­menekült vagy elköltözött magyarok száma. Az otthon maradottakra óriási terheket ró ez a vér­­veszteség, a kilátástalan gazdasági helyzettel és a szédítő inflációval együtt. Tetemes részük en­nek ellenére is vállalja, viseli ezt a sorsot, és al­kalmasnak bizonyult, hogy megszervezze önma­gát. Három szinten is: politikailag, a VMDK ke­retében, a nemzetközi fórumokon is nagy meg­értésre talált az autonómia-koncepció érvényesí­téséért folytatott küzdelemben; szellemileg a Művelődési szövetség munkájának megszerve­zésével, és egy önsegélyező program megindítá­sával, amelynek keretében azokon kívánnak se­gíteni, akik a háború és a súlyos gazdasági hely­zet folytán kilátástalan helyzetbe kerültek. Fontos feladata lesz a vajdasági magyarság­nak az is, hogy felmérje és a belgrádi hatalom, illetve a nemzetközi közvélemény elé tárja az elmúlt másfél-két évben elszenvedett kárát. A világ magyarsága is hozzájárulhat a hábo­rú és az agresszív nacionalizmus sújtotta délvi­dékiek megsegítéséhez. Nemrég jegyeztek be ugyanis Budapesten egy alapítványt, amely megteremthetné az anyagi hátterét ennek az ön­­szerveződésnek, a megmaradásért vívott harc­nak és a magyarságtudat vállalásának. A Délvidéki Magyarságért Alapítvány forint bankszámlája: 530-015054-1, Országos Taka­rékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. XII. ker. fiókja: 1126 Budapest, Böszörményi út 9—11. A devizaszámla száma: B-94.793. Országos Ta­ MAGYAROK V­IL­ÁGSZÖVETSÉ­GE KÖRKÉP­ karékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. XII. ker., fiókja, Budapest, Lékai J. tér 11—12. HORVÁTORSZÁG - Csörgits József Baranyában az elüldözött magyarok házaiba szerb menekülteket telepítenek be, s ezt az ENSZ békefenntartó erői sem tudják (akarják) megakadályozni. Az őshonos lakosság visszaté­résére egyelőre semmi esély. Félő, hogy ennek következtében mind nagyobb lesz azoknak a magyaroknak a száma, akik Magyarországon vagy Nyugaton maradnak, amivel még súlyo­sabbá válik az anyagiakban szűkölködő és lelki­leg is megnyomorított horvátországi magyarok helyzete. Jó hír a baranyai magyarság kulturális életé­ből, hogy megjelent az Évkönyv, és várható, hogy a Magyar Képes Újság helyzete is rende­ződik hamarosan. Sikerült továbbá megoldani 600 gyermek magyar nyelvű oktatását, és kiírták a pályázatot a magyar tanügyi tanácsos munka­helyének a betöltésére is. Ugyanakkor nagy gond, hogy még nem hozták meg a kisebbségi iskolatörvényt, és nem indult meg a magyar nyelvű tévéadás sem. A horvátországi magyarság fennmaradási küzdelmén is nagyon lendítene a világ magyar­ságának a segítsége. SZLOVÉNIA — Korcsmár Rózsa, Pozso­­nec Mária A Szlovéniában élő magyar kisebbség mara­déktalanul élvezi az 1974-es alkotmányban megszabott jogait az oktatásban, a tájékoztatás­ban és a nemzetközi kapcsolatok terén. Ez utób­bi kapcsán ugyan érződik meg annak a követ­kezménye, hogy a múltban az anyaország nem fordított kellő figyelmet a Szlovéniában élő ma­gyarság gondjaira, de az utóbbi években itt is je­lentős javulás észlelhető. A nemrég lezajlott választások újabb bizo­nyítékot szolgáltattak arra nézve, hogy a 12-15 ezer lelket számláló magyarság politikai bázis­nak sem lebecsülendő. Érdekes kísérőjelensége volt a választásoknak, hogy nemcsak a magyar, hanem a szlovén nemzetiségűek egy része is a magyar jelöltekre szavazott. SZLOVÁKIA-Bauer Győző A szlovák költségvetés csökkentése miatt jó­val kevesebb pénz jut a nemzetiségi kultúrára. Szerény sikernek könyvelhető el ugyanakkor, hogy a nemzetiségi oktatásra szánt eszközöket legalább elkülönítve tartják nyilván. Elkészült a szlovákiai magyarság autonómia­tervezete. Ez egyben valamiféle belső integráló­dás kezdetét is jelzi: végre tárgyalóasztalhoz ül­tek a négy politikai mozgalom képviselői. Nehézségek merültek fel a szlovákiai magyar sajtó pénzelésével kapcsolatban, egyes szlovák politikusok ugyanis kijelentették, hogy a kor­mány nem hajlandó ellenzéki magatartást finan­szírozni. UKRAJNA -Fodó Sándor A nemzetiségi törvény lehetővé teszi a ma­gyaroknak az alapvető nemzetiségi jogok gya­korlását (himnusz, kétnyelvű feliratok, a sze­mélynevek írása stb.). Néhány kisebb szervezet időnkénti megmozdulását kivéve Kárpátalján nem észlelhető magyarellenes hangulat. A törvény megteremti a lehetőségét az itteni magyarság kulturális autonómiájának, csak az a baj, hogy ezen a fogalmon nem mindenki érti ugyanazt. Aggasztó tünet, hogy az Ukrajna területére visszatelepülő — azelőtt Magyarországon állo­másozott — tisztek egy részét Beregszászon kí­vánják elhelyezni a katonai hatóságok, amivel alaposan megváltoztatnák a város és a vidék et­nikai összetételét. NYUGATI SZÓRVÁNYOK - Jakabffy Ernő A nyugati régióért felelős alelnök nemrégi amerikai útjának egyik legfontosabb tapasztalata az, hogy az ottani magyarság még mindig úgy érzi, hogy nem olyan mértékben van jelen a Ma­gyarok Világszövetsége tevékenységében, amekkora a lélekszáma és jelentősége alapján indokolt volna. A továbbiakat Jakabffy Ernőnek az emigráns magyarság képviselői előtt elmondott beszédé­ből idézzük: „Természetes és csöppet sem elítélendő, ha különböző érveléssel más-más irányból közelít­jük meg a közös célt. Egyedül az a fontos, hogy a becsületes és magyar célt szolgáljuk. S ha nincs 100%-os bizonyítékunk ennek ellenkező­jéről, akkor nincs jogunk elítélni a jószándékú, de talán nem a mi saját meggyőződésünk szerin­ti segíteni akarásokat. A számomra oly sokat jelentő svédországi közösségi munka során nem egyszer mondtam: azt nem kívánhatjuk meg senkitől, hogy szeres­se a másikat, de azt igen, hogy ne bántsa, ne gáncsolja a másik magyart csak azért, mert az másként akar becsületes magyar lenni. Önöknek előbb-utóbb állást kell foglalniuk az új MVSZ megítélésében, illetve abban a kér­désben, akarják-e önök is alakítani, elképzelé­sük szerint igazítani és minden magyar jól mű­ködő szervezetének látni a világszervezetet. Ha önök is velünk vallják, hogy minden ma­gyar felelős minden magyarért, akkor ez kötelez arra, hogy tegyünk is értük legjobb tudásunk és képességünk szerint.” Az alelnök amerikai megbeszéléseinek — olykor vitáinak — látható eredményei is voltak: véget vetettek egy évek óta húzódó pernek a vi­tatkozó szövetségek között, a különböző szerve­zetek kifejezték egymáshoz való közeledési szándékukat, s végül több egyesület és egyén csatlakozott a megbékélés vonalához. Szilágyi Károly A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE KÉTHETI LAPJA MÁSODIK ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1993. JANUÁR 1. Szolgálat és tiszta erkölcs­ ecember 17-én adták át Buda­pesten a Berzsenyi-díjat Csokits József költőnek, Várdy Béla tör­ténésznek, Várdy Huszár Ágnes irodalomtörténésznek és Csoóri Sándor költő­nek. Ez alkalomból ismertették a díjazottak pá­­­­lyáját. Az alábbiakban a Csoóri Sándor tevé­kenységét méltató felszólalást közöljük. A díjat, melyet Társaságunk a romlás, szét­­szóratás és szétszóródás ellen küzdőknek, a szellemi összetartozás példás erkölcsű szolgáló­inak alapított — a díjat, melyet elsőként Tőkés László vehetett át —, bár kis közösségek szelle­mi összetartói számára hoztuk létre, de éppen Tőkés László példája mutatja: a helytállás, a tisztesség város- és országhatárok fölé emelhet­ő; a díjat most az a magyar író kapta, akinek egész élete ennek a harcnak volt példás bizony­sága, aki az elhallgattatás éveiben is erőt tudott adni itthon, a Kárpát-medencében és Nyugaton is a lelki szabadságukat őrizni kívánó magya­roknak. Csoóri Sándor egy esztendeje közfelkiáltás­sal lett a megújult Magyarok Világszövetségé­nek elnöke. Természetes gesztus volt ez az egyöntetűség, hiszen ő jelképe lehetett az össze­tartozás igényének; szellemi elnöke egy „moza­ikjaiból újraépítkező nemzet szellemi parla­mentjének” . Jól ismerjük „félig bevallott életét"; tudjuk, hogy hazai és nemzetközi elismeréseken kívül, vagy talán azokon felül is, barátainak, olvasói­nak szeretete együttesen igazolja e választás he­lyességét. Az ő személye és munkássága a Berzsenyi­díjnak is rangot ad. Berzsenyitől tanultuk, a talpkő, a tiszta erkölcs. Ma, amikor éppen a „ki­rekesztők” a leghangosabbak, amikor a szemé­lyiségi, szemléletbeli és ízlésbeli különbségek mellett a politikai, gazdasági, földrajzi, vallási megosztottságok is olyannyira meghatározóak, Csoóri Sándort, a legjobb gondolatot kereső em­bert, az érzékeny írót, a magyarság jövőjéről bátran álmodó hídépítőt köszöntjük. Azt a ma­gyar embert, aki otthon van mindenütt, ahol ma­gyarok élnek. Csoóri Sándor lehetett volna a Magyar Köz­társaság egyik felelős vezetője, de önként kívül maradt a napi politikán, hogy a magyarság lelki egységbe forrasztásán munkálkodjék. Azt az ember köszöntjük, akit kiemelkedő sze­mélyiségként tisztelünk itthon, csakúgy, mint a vértelen, értelmiségi forradalomra büszke nyu­gati és a meggyötörve is reménykedő kárpát-me­dencei magyarság körében. „Lélek s szabad nép..." — tanultuk Berzse­nyitől. S mi, az ő pásztortüzét őrizni vágyók, im­már egy szabad ország polgáraiként, Csoóri Sándor személyében Berzsenyi Dániel méltó utódját, a felelősen gondolkodó írót s a szolgáló magyart köszöntjük. Szíjártó István, a Berzsenyi Társaság Elnökségének tagja

Next