Világtörténet 3. (Budapest, 1963)

V. rész. A feudális társadalom további fejlődése és az európai központosított feudális államok kialakulása. A feudális társadalom Törökországban és az arab országokban - XLVII. fejezet. Az oszmán birodalom a XIV-XV. században

meghódított földekre, főleg Ruméliába áttelepülő török tömegek körében szintén végbement a lete­lepedés. Kisázsiában ez a folyamat jóval lassúbb volt. Az oszmán hódítás nagy veszélyt jelentett Velence és Genova birtokaira és a Földközi-tenger keleti medencéjében élvezett kereskedelmi túlsúlyára. Sok más nyugat-európai ország is félt attól, hogy a török seregek benyomulnak Közép-Európába. Ezért 1396-ban keresztes hadjáratot szerveztek az oszmán-törökök ellen magyar, cseh, lengyel, francia és más lovagok részvételével. A franciák között ott találjuk Rettenthetetlen János burgundiai trónörököst, valamint Boucicault marsallt is, aki megírta e hadjárat történetét stb. Zsigmond magyar király tehetetlen hadvezetése, valamint a „keresztes” vezérek közötti egyenetlenkedés arra vezetett, hogy ez a hadsereg a Duna közelében, Nikápoly mellett súlyos vereséget szenvedett. Tízezer keresztes fogságba esett, a többiek elmene­kültek. Bajazid 300 nemes lovag kivételével minden foglyot lemészároltatott, az említetteket pedig csak hatalmas váltságdíj fejében bocsátotta szabadon. Az oszmán seregek benyomultak Magyar­­országra (1397), amelyet ezután rendszeresen pusztítottak, s több tízezer embert hajtottak rabságba. Az 1396. évi keresztes hadjárat, majd Timur seregeinek Kisázsiába való benyomulása azonban megakadályozták Bajazidot Konstantinápoly elfoglalásában. A Bajazid és Timur seregei közti döntő összecsapásra 1402. július 20-án, Ankara közelében került sor. A csata folyamán a volt kisázsiai emírségek csapatai, amikor tudomást szereztek arról, hogy volt uraik Timur seregében tartózkod­nak, elárulták az oszmán szultánt, és hirtelen támadást intéztek seregeinek derékhada ellen. Az oszmán sereget szétverték, magát Baja­zidot menekülés közben elfogták, s fog­ságában rövid idő múlva meghalt. Timur végigdúlta Kisázsiát, majd eltávozott, de a volt tíz kisázsiai emírségből hetet helyre­állított. Az oszmán állam egy kis időre tel­jesen erőtlenné vált. Bizánc bukása így elhú­zódott, s még Thesszalonikét is vissza tudta szerezni. FEUDÁLIS VISZONYOK AZ OSZMÁN ÁLLAMBAN A török társadalomban folytatódott a feudalizmus fejlődésének az a folyamata, amely Kisázsiában már a szeldzsukok idejé­ben elkezdődött. Kisázsia és Rumélia csak­nem egész területét megszerezték a hódítók. A feudális tulajdonnak négy fajtája létezett: állami földek (tu­kri), a szultáni család bir­tokai (hászi, a mohamedán egyházi intéz­mények földjei (yaki) és az allódium típusú magánföldek (maik). Az állami földek nagy részét öröklődő, feltételes adományként a feudális lovas sereg tisztjei (szpáhi­k) kap­ták. A kisebb hébérbirtokokat fimar-oknak, a nagyobbakat ^takf-eknek hívták. A szpá­­hiknak birtokaikon kellett élniük, de a szul­tán parancsára azonnal megjelentek a Szaad­ is. Mehmed szultán Gentile Bellim portréja. XV. század

Next