Világtörténet 3. (Budapest, 1963)
V. rész. A feudális társadalom további fejlődése és az európai központosított feudális államok kialakulása. A feudális társadalom Törökországban és az arab országokban - XLVII. fejezet. Az oszmán birodalom a XIV-XV. században
meghódított földekre, főleg Ruméliába áttelepülő török tömegek körében szintén végbement a letelepedés. Kisázsiában ez a folyamat jóval lassúbb volt. Az oszmán hódítás nagy veszélyt jelentett Velence és Genova birtokaira és a Földközi-tenger keleti medencéjében élvezett kereskedelmi túlsúlyára. Sok más nyugat-európai ország is félt attól, hogy a török seregek benyomulnak Közép-Európába. Ezért 1396-ban keresztes hadjáratot szerveztek az oszmán-törökök ellen magyar, cseh, lengyel, francia és más lovagok részvételével. A franciák között ott találjuk Rettenthetetlen János burgundiai trónörököst, valamint Boucicault marsallt is, aki megírta e hadjárat történetét stb. Zsigmond magyar király tehetetlen hadvezetése, valamint a „keresztes” vezérek közötti egyenetlenkedés arra vezetett, hogy ez a hadsereg a Duna közelében, Nikápoly mellett súlyos vereséget szenvedett. Tízezer keresztes fogságba esett, a többiek elmenekültek. Bajazid 300 nemes lovag kivételével minden foglyot lemészároltatott, az említetteket pedig csak hatalmas váltságdíj fejében bocsátotta szabadon. Az oszmán seregek benyomultak Magyarországra (1397), amelyet ezután rendszeresen pusztítottak, s több tízezer embert hajtottak rabságba. Az 1396. évi keresztes hadjárat, majd Timur seregeinek Kisázsiába való benyomulása azonban megakadályozták Bajazidot Konstantinápoly elfoglalásában. A Bajazid és Timur seregei közti döntő összecsapásra 1402. július 20-án, Ankara közelében került sor. A csata folyamán a volt kisázsiai emírségek csapatai, amikor tudomást szereztek arról, hogy volt uraik Timur seregében tartózkodnak, elárulták az oszmán szultánt, és hirtelen támadást intéztek seregeinek derékhada ellen. Az oszmán sereget szétverték, magát Bajazidot menekülés közben elfogták, s fogságában rövid idő múlva meghalt. Timur végigdúlta Kisázsiát, majd eltávozott, de a volt tíz kisázsiai emírségből hetet helyreállított. Az oszmán állam egy kis időre teljesen erőtlenné vált. Bizánc bukása így elhúzódott, s még Thesszalonikét is vissza tudta szerezni. FEUDÁLIS VISZONYOK AZ OSZMÁN ÁLLAMBAN A török társadalomban folytatódott a feudalizmus fejlődésének az a folyamata, amely Kisázsiában már a szeldzsukok idejében elkezdődött. Kisázsia és Rumélia csaknem egész területét megszerezték a hódítók. A feudális tulajdonnak négy fajtája létezett: állami földek (tukri), a szultáni család birtokai (hászi, a mohamedán egyházi intézmények földjei (yaki) és az allódium típusú magánföldek (maik). Az állami földek nagy részét öröklődő, feltételes adományként a feudális lovas sereg tisztjei (szpáhik) kapták. A kisebb hébérbirtokokat fimar-oknak, a nagyobbakat ^takf-eknek hívták. A szpáhiknak birtokaikon kellett élniük, de a szultán parancsára azonnal megjelentek a Szaad is. Mehmed szultán Gentile Bellim portréja. XV. század