Világtörténet 7. (Budapest, 1965)
III. rész. Az első imperialista világháború. A forradalmi válság érlelődése. A cárizmus megdöntése Oroszországban - XXVI. fejezet. Az első imperialista világháború. A hadiesemények 1914 augusztusától 1917 novemberéig
hadműveletekkel próbálkozott. Erőinek nagy részét az Isonzo-folyónál vonultatta fel, s egyidejűleg támadást indított Trentino, a Cadori és Kami Alpok körzetében is. Az első isonzói offenzíva — akárcsak a többi frontszakaszon indított rohamok — nem hozott komoly sikert. Az olaszok valamelyest előrenyomultak, de nem tudták szétzúzni az ellenséget. Júliusban az olasz csapatok ismét támadást indítottak az Isonzónál, majd októberben és novemberben harmadszor, illetve negyedszer is megrohamozták az osztrákokat — ezúttal főként Gorizia irányában —, de ismét csak helyi sikereket értek el. A háború az olasz fronton is állóháborúba torkollott. BULGÁRIA HADBA LÉPÉSE. A BALKÁNI FRONT A bolgár kormány 1914 július végén bejelentette „szigorú semlegességét”, de már augusztus elején megállapodott Németországgal és az Osztrák—Magyar Monarchiával, hogy az oldalukra áll. A központi hatalmak megígérték, hogy Bulgáriát Szerbia rovására jutalmazzák meg, míg az antanthatalmak, amelyekkel a bolgár kormány szintén tárgyalásokba bocsátkozott, nem ajánlhatták fel Bulgáriának saját szövetségesük területeit. Az antant megkísérelte rábírni Szerbiát, hogy — az Osztrák—Magyar Monarchia rovására majdan szétosztandó gazdag zsákmány ellenében — önként mondjon le a Bulgária által követelt területekről, de határozott elutasításra talált. A bolgár kormány azonban halasztgatta végleges elhatározását, döntő eredményekre várt a háború fő frontjain. Az 1915. évi osztrák—német sikerek megerősítették a bolgár kormánykörökben a központi hatalmak legyőzhetetlenségébe vetett hitet. A német kormány Bulgária ösztönzése végett rávette Törökországot, hogy engedjen át a bolgároknak egy csekély kiterjedésű, de stratégiailag fontos sávot Thráciában, a Marica-folyó bal partján, Drinápoly (Edirne) közelében. 1915. szeptember 3-án ilyen értelmű török—bolgár megállapodást írtak alá, három nap múltán, szeptember 6-án pedig megalakult az osztrák—bolgár— német—török négyesszövetség. Az ugyanazon napon megkötött titkos egyezmény értelmében Bulgáriának odaígérték Macedónia egész szerb részét, és ezenkívül a Morava jobb partjáig terjedő területet. Ha Görögország és Románia átállnának az antant oldalára, Bulgáriát illeti meg a görög Macedónia egy része és Dél-Dobrudzsa. A tárgyalások eredményeképpen katonai egyezmény aláírására is sor került. 1915. október 11-én Bulgária megtámadta Szerbiát. Bulgária lépése nehéz helyzetbe hozta a csekély létszámú szerb hadsereget, amely észak és kelet felől a túlerőben levő osztrák,magyar, német és bolgár erők szorításába került. A szövetségesek támogatása arra szorítkozott, hogy októberben Szalonikiben partra tettek két francia hadosztályt a szerbek jobbszárnyának biztosítására, továbbá bizonyos mennyiségű ágyút és lövedéket bocsátottak a szerbek rendelkezésére. E rendkívül súlyos körülmények közepette a szerb hadsereg a német koalíció támadása elleni védekező harcokban visszavonult az Adria partjaihoz, követte a szerb lakosság jelentős része is. A szerb hadsereg maradványai (mintegy 120 000 fő) Korfu szigetére menekültek. Szerbia vereségének eredményeképpen akadálytalan összeköttetés létesült Németország és Törökország között. Szalonikiben tovább folyt az angol és francia csapatok partraszállása, s így a Balkánon létrejött a szaloniki front. A KAUKÁZUSI FRONT 1915 nyarán a török csapatok támadó hadműveletet indítottak Alaskert irányában. Az oroszok ellentámadással visszavetették a törököket, majd támadásba mentek át Van irányában is. Irán területén mindkét koalíció aktív hadműveleteket folytatott. 1915 elején német ügynököknek sikerült törzsi felkelést szervezniük az ország déli részén. A felkelt bahtijár törzsek elpusztí