Világtörténet 7. (Budapest, 1965)

III. rész. Az első imperialista világháború. A forradalmi válság érlelődése. A cárizmus megdöntése Oroszországban - XXVI. fejezet. Az első imperialista világháború. A hadiesemények 1914 augusztusától 1917 novemberéig

hadműveletekkel próbálkozott. Erőinek nagy részét az Isonzo-folyónál vonultatta fel, s egyidejűleg támadást indított Trentino, a Cadori és Kami Alpok körzetében is. Az első isonzói offenzíva — akárcsak a többi frontszakaszon indított rohamok — nem hozott komoly sikert. Az olaszok vala­melyest előrenyomultak, de nem tudták szétzúzni az ellenséget. Júliusban az olasz csapatok ismét támadást indítottak az Isonzónál, majd októberben és novemberben harmadszor, illetve negyedszer is megrohamozták az osztrákokat — ezúttal főként Gorizia irányában —, de ismét csak helyi sikereket értek el. A háború az olasz fronton is állóháborúba torkollott. BULGÁRIA HADBA LÉPÉSE. A BALKÁNI FRONT A bolgár kormány 1914 július végén bejelentette „szigorú semlegességét”, de már augusztus elején megállapodott Németországgal és az Osztrák—Magyar Monarchiával, hogy az oldalukra áll. A központi hatalmak megígérték, hogy Bulgáriát Szerbia rovására jutalmazzák meg, míg az antant­­hatalmak, amelyekkel a bolgár kormány szintén tárgyalásokba bocsátkozott, nem ajánlhatták fel Bulgáriának saját szövetségesük területeit. Az antant megkísérelte rábírni Szerbiát, hogy — az Osztrák—Magyar Monarchia rovására majdan szétosztandó gazdag zsákmány ellenében — önként mondjon le a Bulgária által követelt területekről, de határozott elutasításra talált. A bolgár kormány azonban halasztgatta végleges elhatározását, döntő eredményekre várt a háború fő frontjain. Az 1915. évi osztrák—német sikerek megerősítették a bolgár kormánykörök­ben a központi hatalmak legyőzhetetlenségébe vetett hitet. A német kormány Bulgária ösztönzése végett rávette Törökországot, hogy engedjen át a bol­gároknak egy csekély kiterjedésű, de stratégiailag fontos sávot Thráciában, a Marica-folyó bal partján, Drinápoly (Edirne) közelében. 1915. szeptember 3-án ilyen értelmű török—bolgár meg­állapodást írtak alá, három nap múltán, szeptember 6-án pedig megalakult az osztrák—bolgár— német—török négyesszövetség. Az ugyanazon napon megkötött titkos egyezmény értelmében Bulgáriának odaígérték Macedónia egész szerb részét, és ezenkívül a Morava jobb partjáig terjedő területet. Ha Görögország és Románia átállnának az antant oldalára, Bulgáriát illeti meg a görög Macedónia egy része és Dél-Dobrudzsa. A tárgyalások eredményeképpen katonai egyezmény alá­írására is sor került. 1915. október 11-én Bulgária megtámadta Szerbiát. Bulgária lépése nehéz helyzetbe hozta a csekély létszámú szerb hadsereget, amely észak és kelet felől a túlerőben levő osztrák,magyar, német és bolgár erők szorításába került. A szövetsége­sek támogatása arra szorítkozott, hogy októberben Szalonikiben partra tettek két francia hadosz­tályt a szerbek jobbszárnyának biztosítására, továbbá bizonyos mennyiségű ágyút és lövedéket bocsá­tottak a szerbek rendelkezésére. E rendkívül súlyos körülmények közepette a szerb hadsereg a német koalíció támadása elleni védekező harcokban visszavonult az Adria partjaihoz, követte a szerb lakosság jelentős része is. A szerb hadsereg maradványai (mintegy 120 000 fő) Korfu szigetére menekültek. Szerbia vereségének eredményeképpen akadálytalan összeköttetés létesült Németország és Törökország között. Szalonikiben tovább folyt az angol és francia csapatok partraszállása, s így a Balkánon létrejött a szaloniki front. A KAUKÁZUSI FRONT 1915 nyarán a török csapatok támadó hadműveletet indítottak Alaskert irányában. Az oroszok ellentámadással visszavetették a törököket, majd támadásba mentek át Van irányában is. Irán területén mindkét koalíció aktív hadműveleteket folytatott. 1915 elején német ügynökök­nek sikerült törzsi felkelést szervezniük az ország déli részén. A felkelt bahtijár törzsek elpusztí­

Next