Világtörténet, 1964

1964 / 1. szám

ségét és úgy véltem, hogy támadásainkat folytatva, gyorsabban foglalhatjuk el azokat, ha nem csökkentjük csapásaink súlyát egy megindítandó második partraszál­lás miatt. Sok időt töltöttem Franciaországban és sűrűn ta­nácskoztam Bradley és Montgomery tábornokokkal a ter­vezett hadműveletek során bevetendő erőkről és az idő­zítésekről. A Bradley-nél töltött látogatások igen kellemesek voltak,­­ velem együtt szeretett a legelső vonalakban kóborolni, és ott a csaták minden terhét viselő katonákkal beszélgetni. A háború során számos megbeszélésünket a harcoló csapatoknál tett közös lá­togatásunk közepette folytattuk. Az őrmester, aki Franciaországban mindenütt ve­lem járt, Sidney Spiegel nevű motorkerékpáros rendőr volt. Személyes ragaszkodása és az a gondosság, amely­­lyel védelmemre és segítségemre állandóan készen állt, páratlan volt. Nagy gondot fordított katonái külsejé­re, és bármennyire rossz utakon haladtunk, célba érkez­­ve már ragyogott a motorkerékpárja. Mikor útjaink el­váltak, egy hűséges barátot és értékes segítőtársat veszítettem benne. Ebben az időszakban írásbeli­, távbeszélő- és rádióösszeköttetésben álltam Bradley-vel és Montgome­­ry-val. Június végén hídfőállásunk még sokkal szűkebb volt, semhogy a legfelső hadvezetőség főhadiszállását Franciaországba helyezhettük volna át; saját parancs­nokságomat azonban júliusban áttelepítettem, hogy ál­landó kapcsolatot tudjak az ott működő vezénylő pa­rancsnokokkal fenntartani. Közben a pozícióharcok, va­lamint a tartalékok gyarapítása lehangoló lassúsággal folyt, ami az amerikai és az angol sajtóban élesedő bírálatot váltott ki. A cikkek szerzői persze nem is­merték a tényeket. Ha a háború összes eseményei köz­tudomásúvá válnának, nem volna lehetséges a mindig éber ellenséget váratlan akciókkal meglepni. Ilyen holtpontok idején, amikor a harcoló egységek vesztesé­geket szenvednek és közben fülükbe jutnak a vezetőik­ről elhangzott bírálatok is, nehéz a csapatokban a lelket tartani. A helyzetmagyarázók hangját minden zaj és szakasz hallgatta az apró rádiókon, melyek mindig szóltak. Súlyosbítja a helyzetet, ha a rokonságtól ha­zulról érkező levelek is erről írnak; az újoncok sok­kal komolyabban veszik az ilyen híreket, mint a vete­ránok. Az utóbbiak nézetét pontosan tükrözte egy őr­mesterem kijelentése, aki osztagával arra várt, hogy a frontra induljon, így szólt: "Tábornok, ez a munka a

Next