Világtörténet, 1976
1976 / 26. szám
Válasz. Mi sem egyszerűbb ma már számomra, hiszen ki tudja hányadszor teszik fel ezt a kérdést. Először rosszul válaszoltam, másodszor erőlködtem, harmadjára megtaláltam azt a formulát, amellyel elégedett voltam. Most ezt fogom megismételni. Nem tudom, igazam van-e: véleményem szerint a dolgok egy bizonyos szemléletéről van szó. Amikor 1929-ben Lucien Pelivre és Marc Bloch megalapították az Annales-t, céljuk az volt, hogy az emberrel foglalkozó különböző tudományokat a történelemhez kapcsolják. Vagyis inkább úgy fogalmaznám: azt akarták, hogy az embertudományok álljanak a történetírás szolgálatába, váljanak mesterségünk segédtudományaivá. Van egyfajta imperializmus akár Marc Bloch, akár Lucien Pelivre eljárásában, amennyiben mint "hódítók" léptek fel. Betévedtek mások kertjébe, megnézték azt és elgondolták, hogy mint történészek, miként rendeznék el ott másképpen a dolgokat. A történetből imperializmus kitörése volt ez. Lucien Febvre és Marc Bloch egyaránt - de a jóval fiatalabb Marc Bloch Lucien Febvre irányítása alatt - "globális" történelmet akartak írni, olyan történettudományt akartak művelni, mely a múltra vonatkozóan az embertudományok csúcsa. Egészen egyszerűen fogalmazva ez úgy festene, hogy például a VII. században előttem áll egyfajta társadalom. Ezt minden aspektusában megvizsgálom s öszszességében mutatom be. Ezt hivjék ma "globális" vagy "globalizáló" történetírásnak. "Globálisnak", ha sikerült, ami szinte lehetetlen, "globalizálónak", ha csak igyekszik globális lenni. Nos, ez a "globalizáló" történetírás valamelyest fejlődött Lucian Febvre halála (1956) óta is. Ami engem illet, én szemben állok mindenféle imperializmussal. A különböző emberekkel foglalkozó tudományok egymás vonatkozásában a segédtudományok szerepét töltik be. Ez éppen úgy érvényes a szociológiára, a földrajzra, az antropológiára, a társadalomlélektanra, mint a történelemre. Ugyanakkor az a véleményem, hogy a történelem az embertudományok egyik lényeges dimenziója, vagyis az emberrel foglalkozó tudományok történelmi arányok nélkül számomra szörnyszülötteknek tűnnek. És a történelem nemcsak azért van jelen minden humántudomány mozgásaiban, mert múltbeli helyzetekre vonatkoznak, hanem azért is, mert a történelem résztvesz a jelen mozgásaiban. És ez itt kényes pont. Mégpedig azért, mert a történelem számunkra nem a múlt rekonstruálása, hanem elmúlt és jelenlegi társadalmak tanulmányozása az időrendiség, illetve pontosabban, ahogy mi hívjuk, az időbeliség fényében. Az idő állandóan átalakul s átalakulása közben mindent átformál, amit magával sodor. Nincsen egyetlen történeti idős egyetlen élő idő, hanem különböző "idők" vannak s különböző gyorsaságú mozgás létezik. Az időtartamok dialektikusak. Van ami gyorsan mozog, más lassabban, s istenem, olyan is van, ami nem mozdul. A történész nem szabdalhatja fel önkényesen a történeti időt, hanem alkalmazkodnia kell annak belső bontásához, ritmusához. Az idő strukturált. A társadalmi-történeti jelenségek három szintjének három időszint felel meg: az események szintjének az u.n. rövid idő, a konjunktúráknak a ciklus, a struktúráknak pedig a hosszú időtartam (longue durée). Egymásra rétegződnek. A történész feladata, hogy ezeket az elemeket elkülönítse egymástól. A különböző gyorsaságú mozgás