Világtörténet, 1991
1991. tavasz-nyár - Balla Lóránt: Az albánok harca a törökök ellen a 15. században
ben őt megillető helyet. A balkáni történetírás előszeretettel hallgatja el Magyarország összefogó, szervező szerepét. Ezt a nagyhatalmi szerepet, amely politikai-katonai akciókban is megnyilvánult, elsősorban két tény támasztja alá: 1/ A Magyarország határa körüli bánságok és vazallus területek sávjának felállítása, 2/Csak Magyarország vagy magyar vezetésű seregek tudtak ebben az időszakban támadólag fellépni a Balkánon a törökkel szemben. (Nikápoly, téli hadjárat, Várna, Kosovopolje, Jajca, stb.). Természetesen mindez nem jelent mentséget arra, hogy a magyar királyság esetleg nem segítette kellőképpen és időben a török ellen harcoló balkáni országokat. A két nagyhatalom közötti harc az 1420-as években éleződik ki: 1427-ben, Lazarovics István halálakor eltűnik az utolsó ütközőállam közülük. A magyar seregek a tatai szerződésre hivatkozva elfoglalják a szerbiai várakat, Galambócnál azonban a törökök megelőzik őket és kiérnek a Duna vonalára. A két ország határa a szerbiai várak vonalán találkozik. Szkanderbég ősei, a Kastrioti család északkelet Albániából, a Has vidékéről származnak. Nagyapja, Pal Kastrioti kis földesúr volt, mindössze két falu ura. Apja, Gjon Kastrioti valószínűleg a 15. század elején megnövelte hatalmát, de a kutatások mai állása szerint még nem tudjuk, mi módon. Gjon Kastrioti titkos kapcsolatokat tartott fenn Velencével és Raguzával. Kihasználva a Szaloniki birtoklásáért 1428-ban kitört török-velencei háborút, 1430-ban fellázad a török ellen, de Velencéhez hasonlóan ő is vereséget szenved. Viszonylag olcsón megúszta ezt a kalandot, bár birtokainak egy részét elkobozták, és fiait túszul kellett adnia a szultánnak. Nem ő volt az egyetlen lázadó albán nagyúr. 1432-ben hárman is felkelnek, délen Gjorgj Arianiti, Közép-Albániában Andrea Thopia, északon Nikolla Dukagjini. Thopiát leverik, Dukagjini elfoglalja ugyan Danja városát, de ezt Velence visszajuttatja a töröknek. Arianiti azonban keményebb ellenfélnek bizonyul, és 1432/33 telén a Shkumbini folyó völgyében megveri Ali Evrenozi szandzsákbég csapatait. A következő évben Depe Zenobiski vezetésével Gjirokastra környékén tör ki felkelés, ezt azonban a törökök könnyen leverik. 1434/35-ben Arianitit újabb győzelmei már európai hírnévhez segítik - támogatást azonban sehonnan sem kap, így 1436-ben a ruméliai sereg Szinán pasa vezetésével végül legyőzi. 1437/38-ban újabb felkelés robban ki, ezúttal Theodor Korona Muzeka vezetésével, Berat környékén. Mindebből látszik, hogy Szakaderbég szabadságharca egyáltalán nem példa vagy előzmények nélküli az albán történelem törökellenes harcai között. Szkanderbég nagysága abban áll, hogy képes volt összefogni az albán nagyurakat, és negyedszázadon keresztül sikeresen védekezni a török világhatalom ellen. Szkanderbég-Gjorgj Kastrioti 1405 körül született. Ifjúsága egy részét az oszmán uralkodó udvarában töltötte, de hogy pontosan hány éves korában került oda, nem tudjuk. Marin Barleti, Szkanderbég életírója szerint kilenc. Több más krónikás is megerősíti, hogy gyerekként került a szultán udvarába (Filelfo, Volaterrano, Asik Pasa Zade). Fan S. Noli albán történetíró szerint viszont később, minthogy Gjon Kastrioti fiai mind az 1420-as Raguzával kötött szerződést, mind pedig az 1426-os hilandari adománylevelet aláírták. Következésképpen nem valószínű, hogy ebben az időszakban ne lettek volna az apjuk mellett. Egyébként sem valószínű, hogy Gjon Kastrioti lázadni mert volna, amikor fiai túszként ki voltak szolgáltatva az ellenség kénye-kedvére. Nolinak igen valószínű, hogy igaza van, mivel a Szkanderbég élet-