Világtörténet, 1994
tavasz-nyár - Niederhauser Emil: Makkai Lászlóról
NIEDERHAUSER EMIL MAKKAI LÁSZLÓRÓL ,,Habozás nélkül elvállalja, hogy befesti az eget, és a fejét csakugyan be is festi." Tamás Lajos, a kiváló romanista mondotta ezt Makkai Lászlóról (én magától Makkaitól hallottam így). Csakugyan jellemző volt ez a kiváló tudósra. Hallatlan szomjúsággal mindig új témák, új feladatok után nézett, s be is teljesítette - ha úgy tetszik, az egész eget befestette. Kolozsvárott végezte az egyetemet, alaposan bedolgozta magát a román történelembe, saját bevallása szerint fejből tudta valamennyi havaselvi és moldvai fejedelem uralkodói évszámát, pedig nem kevés volt belőlük. Amikor átkerült Magyarországra, kelet-európai társadalomtörténetből habilitált, írt is ebben a témakörben. De fő érdeklődési területe Erdély története volt, hogyan is lehetett volna ez másképpen az erdélyi református püspök fiaként. Az eredmény Erdély története volt egy kötetben, vészes évben jelent meg, 1944-ben. Modern szempontú volt, és rendkívül olvasmányos. A jó stílus mindig is jellemző maradt rá. Aztán jött a nagy sorsforduló. Akkor már a Teleki Pál Tudományos Intézet munkatársa, intézeti tanára volt. De talán elbizonytalanodva saját jövőjét illetően, teológiát kezdett tanulni, Svájcba járt, Karl Barth, az európai hírű teológus tanítványa lett. Kitűnően meg is tanulta, a szép ötvenes évek elején a sárospataki főiskolára járt egyháztörténetet oktatni. Mert egyébként megmaradt az akkor már akadémiai intézménnyé átalakult Történettudományi Intézetben. Az egyház közbenjárt, amikor el akarták bocsájtani. Révai József szólt közbe, meg kellett hagyni állásában. De a később I. Tóth Zoltán neve alatt megjelent magyar történeti bibliográfiát kellett csinálnia, másokkal együtt. Ebből három kötet meg is jelent, de Makkai neve nem lehetett rajtuk. Maradt a teológia, ebben ugyancsak fantasztikus olvasottságra tett szert. Ugyanakkor marxista történésznek is tekintette magát, megpróbálkozott a kettő vegyítésével is, bár ezt nem írta meg, csak munkatársainak szólt néha róla. De ebből az igényből születhetett meg a magyar puritánusokról szóló könyve. Az egyháztörténetet, pontosabban a magyarországi református egyház történetét szívügyének tekintette. Később már a debreceni teológián oktathatta, tanítványokat is nevelt ki a diszciplínában. Legalább itt módja volt az oktatásra. Legkésőbb a hatvanas években ébredt fel az érdeklődése a francia Annales-iskola iránt. Vezető képviselőivel személyes barátságba is került, Fernand Braudel jó barátjának tekintette, gyakran beszélgettek hol Párizsban, hol Budapesten. Amit megtanult tőlük, az a gazdaságtörténet volt, most már lebontva Magyarország 16-17. századi gazdaságtörténetére. Ennek kapcsán került szoros kapcsolatba az ugyanezzel a korral foglalkozó lengyel történészekkel. Magyarországi érdeklődése így kitágult észak felé, megint sokat olvasott, és lelkesedéssel értelmezte a második jobbágyságot és a majorsági gazdálkodást, a kelet-európai fejlődésnek egyik kulcsát találta meg benne, talán kissé túlméretezve a problematikát. De ezen a vonalon jutott el felfogásáig, amelyet sajnos érdemben nem dolgozott ki: voltak eredeti kelet-európai sajátosságok a korai középkorban, a rabszolgaság nagy szerepe, a despotikus uralom hagyománya, a kíséret fokozott Makkai László a Világtörténet indulásától 1985 végéig a folyóirat főszerkesztője volt. 80 éve, 1914. július 10-én született és 1989. december 1-jén halt meg.