Világtörténet, 1999
1999. tavasz-nyár - Csaplár Krisztián: Az albán nemzetállam megteremtésének első kísérlete
CSAPLÁR KRISZTIÁN AZ ALBÁN NEMZETÁLLAM MEGTEREMTÉSÉNEK ELSŐ KÍSÉRLETE Az albán nemzetté válás nem kevés dologban tért el a német és az orosz világ közötti „megszokott" nemzeti mozgalmak állomásaitól. Még szűkebb régiójában, a Balkánon is egyedülállónak nevezhető utat futott be. Ennek okaiként megnevezhetjük a természetföldrajzi okok miatt kialakult mentalitást, a részben szintén természetföldrajzi, illetve politikai okkal magyarázható történelmi szituációt, a vallási megoszlást stb. Az albán nacionalizmust egyszerre jellemzi a megkésettség és a „megformálatlanság", véleményem szerint a történelem nem egyszerűen meghaladta, hanem megelőzte őket - például az országalapításban. Az államot - mint formát - kívülről húzták rá az albán nacionalizmusra - mint tartalomra mert szükség volt egy ütközőállamra. Ezzel a kijelentéssel nincs szándékomban lekicsinyíteni az albán értelmiség teljesítményét, csupán érzékeltetni szeretném az állam és nemzet kialakulásának ellentmondásosságát. A nemzeti mozgalom történetét a 19. századtól az önálló Albánia kikiáltásáig követem nyomon, az előzményeket is felvázolva. A dolgozat célja a politikai nacionalizmus gyökereinek a feltárása. Ezt két szálon szeretném megközelíteni. Az ősibb fundamentumot én az életmódban, illetve a mentalitásban látom, így a térség természetföldrajzi bemutatása és a történelmi előzmények rövid áttekintése után először ezt tárgyalom. A gifzlik-rendszer kialakulása című fejezettel mind kronológiailag, mind tematikailag át kívánok térni a következő szálra - amely értelemszerűen részben az elsőből fut ki a nemzetté válás „látható" és megfogható jeleire: a politikai eseményekre, mozgalmakra, háborúkra. Munkámban igazolni kívánom azt a feltevésemet, hogy az albán nacionalizmus fejlődését, illetve meglekésettségét döntően befolyásolta az albánlakta területek földrajzi helyzete és az ennek nyomán kialakult életmód, illetve történelmi szituáció. Az albánok lakta terület legnagyobb részét az 1000 méternél magasabb hegységek foglalják el. Ez a hegyes vidék egy vékony - 20-30 km széles - parti övezettel érintkezik a tengerparttal. Ez utóbbi, a ma Alacsony-Albániának nevezett terület mélyen benyúló medencéivel a földművelésre legalkalmasabb terület. Ez a parti síkság a Vlorai-öblön túl elkeskenyedik és átadja a helyét a tengerig futó hegyvonulatoknak. Az Adria kb. 470-473 km hosszan érintkezik a szárazfölddel, ami a külvilág felé az egyetlen nagy összefüggő érintkezési kapcsolatot jelenti az itt élő albánok számára. A tagolatlan partvonal és a feltöltődött öblök miatt csupán két jelentős védett kikötő van: a Durrësi-öböl (Durazzo), illetve a Vlorai-öböl. A ma Magas-Albániának nevezett terület több kisebb egységből épül fel, amelyeket folyók választanak el egymástól. A Drin folyótól északra elterülő Dinaridák (kb. 2000 m magas nyúlványok) nyúlványa meglehetősen kopár mészkőfelszín, amelynek csupán a déli és keleti peremterületeit lehet hegyvidéki pásztorkodó állattenyésztésre és minimális növénytermesztésre használni. A Drin és az Osum folyók között elterülő Dél-Dinarida Hellenidák északi része, az albánlakta területeknek több mint felét elfoglalja. Erdőkben és vízben nagyon gazdag, állattenyésztésre kitűnően alkalmas szurdokvölgyekkel tagolt térség. Az Albán-Epirusz-hegység szintén átlag 2000 méter magas hegyvidék. Erdőkben, vízben .