Világtörténet, 2003
tavasz-nyár - Lucian Boia: Istorie Şi mit in conştiinta românescă (Ism.: Boér Hunor)
6. A kötet végi válogatott könyvészetben Boia mítoszelméleti alapozásában Hayden White (1973), Christian Amalvi (1979, 1988), Mircea Eliade (1978), Marcell Détienne (1990), Elise Marienstras (1976), Dominique Schapper (1994), André Reszler (1981), Raoul Girardet (1986) munkáit emeli ki. 7. A kötet zárszavának másik francia példája: az 1996. szeptemberi franciaországi pápalátogatás, amikor két alapításmítosz vitája bontakozik ki: Clovis megkeresztelkedése versus a Köztársaság 1792. évi kikiáltása és a valmyi csata. 8. Boia nem is tagadja politikai opcióját, amikor csak teheti, elhatárolja magát a kommunista kurzus eszmevilágától. Ezért bontja ki itt is a kitérőt kínáló témát, amúgy a fejezet szerkezete kisebb mértékben indokolná. 9. A Junimea, Iași-ban, 1963-64-ben alakult művelődési társaság, 1867-től adja ki a Convorbiri literare folyóiratot, 1885-ben már Bukarestben működik. Hangadója Titu Maiorescu, a politikai kérdésekben pedig Petre P. Carp. Tagjai evolucionista világnézetűek, nem tradicionalista konzervatív beállítódásúak. 10. Boia ezúttal, kivételesen, vállalt feladatán túlmenően is állást foglal: a nemzet társadalmi és nembiológiai közösség. A mai románok közelebb állanak a németekhez, mint a római ősökhöz. Az alapításmítoszok valóságtartalma azok mai és mindenkori, a közösség számára szükséges működésében áll. 11. A második kiadás új előszavában, A „géta-dákoktól" a „középkori román nemzetig" című fejezetben,Boia tulajdonképpen nemzetfogalmát fejti ki, nem mentesen néhány vitriolos megjegyzéstől azoknak rovására, akiknek mintha elegendő lenne, hogy valaki ne szeresse a magyarokat ahhoz, hogy automatikusan román hazafi váljon belőle, vagy a híres, Dácia római kiürítése utáni „szervezetlen államra", a Román Kommunista Párt programjának találmányára. 12. Amely aztán legjobban beágyazódott, csak épp a valós Franciaország és Belgium változott meg közben, amiről viszont a román köztudat nem tűnik tudomást venni, franciábbnak maradva így a franciáknál. (A második kiadás új előszavában A föderalizmus „fenyegetése" fejezetet.) 13. A szerb-román múlt korántsem problémamentes, ráadásul a Timok-völgyi román kisebbség ügyét szőnyeg alá söpörték. Ennek ellenére a NATO szerbiai légi csapásai idején a románok többsége az ortodox, nacionalista és tekintélyelvű Szerbiát választotta a demokratikus és kozmopolita Nyugat ellenében, holott korábban a legnagyobb kelet-európai NATO- és Nyugat-barátságot mutatták a felmérések (valószínűleg egyszerűen egy olyan világhoz való tartozás vágyaként, amely gazdag és hatalmas). Ld. a második kiadás új előszavában A Kosszovó-szindróma fejezetben. 14. A nemzeti panteon alakulásáról részletesen a második kiadás új előszavában a Közvélemény-kutatások fejezet. 15. Kivételesen egy hosszabb idézet a könyvből, mert kulcsfontosságú: „A gondviselésszerű személyiség, aki a társadalmi egyensúly és a nemzeti érdek szavatolója, és a nemzet kalauza a történelem nehéz útján, mindenkor magában hordoz ikerített megjelenési módokat, múltbelieket és jelenvalókat. A hajdani fejedelmek segédkezet nyújtanak a mai fejedelmeknek (mitológiai folytonosságban ez annál is szükségesebb, mivelhogy a valóságos társadalom töréses szakaszokon megy át). A történelem hatalmi eszköz. Múlt és jelen egyidejű megszemélyesítése kedvező visszhangra talál a román közvéleményben. Végtére is: lehet, hogy a románok nem voltak igazi királypártiak vagy köztársaságpártiak, és nem is azok ma sem. Közülük sokan szükségét érzik, hogy a Fennvalóra bízzák magukat, függetlenül annak nevétől és címétől. Ám hol volna talán az utóbbi évszázadi román politikai fejlődés ellentmondásos voltának kulcsa." 16. Vö. a második kiadás új előszavában az Eminescu fejezet. A román nemzeti költőt egyben a román nemzet szimbólumának szokás tekinteni. Eminescu egyrészt nagyon nagy költő, másrészt 1900 után „felfedezték" benne az ideológust, és a román szélsőjobb lényegében máig erre a xenofób gondolatvilágra vezeti vissza magát. Paradox módon, idézi Boia korábban megfogalmazott, kesernyés véleményét, megtörténhet, hogy az ideológus Eminescu túl fogja élni a költő Eminescut, mert az irodalmi ízlés változik, nacionalisták viszont, akik zászlajukra tűzik, mindig akadnak majd. 17. Raoul Girardet: Mythes és mythologues politiques. Paris, 1986. 18. A második kiadás új előszavában A két világháború közti évek és a kommunizmus fejezet. Boia itt elsősorban az utóbbit elemzi. Óva int az egyes korszakok diabolizálásától, másrészt határozottan leszögezi, hogy a két világháború közti korszak a ma számára éppúgy nem kínálhat modellt, mint ahogy a kommunizmus sem. Boér Hunor