Világtörténet, 2005
tavasz-nyár - Sashalmi Endre: A nyugat-európai államfejlődés vázlata (1000-1700) I. rész 1000-1450
SASHALMI ENDRE A NYUGAT-EURÓPAI ÁLLAMFEJLŐDÉS VÁZLATA (1000-1700) I. RÉSZ 1000-1450 „Volt-e modern típusú állam a középkorban? Ha nem, akkor milyen világi társadalmi rend létezett?" Ezek az Otto Brunner által több évtizede felvetett kérdések ma is időszerűek, éppen ezért ezek megválaszolásával kezdjük az európai államfejlődésről szóló vázlatunkat. Az állam fogalmát alkalmazni a középkori politikai szerveződések vizsgálatára - középkoron értve a nyugati keresztény kultúrkör történetében a 4. századtól a 15. század második feléig terjedő időszakot - a korszak nagy részében nem indokolt, sőt egyenesen félrevezető. A 12. század vége előtt ugyanis sem az állam eszméjének csírája, sem az állam realitása nem létezett. Az 1000-1200 közti időszak ennélfogva csak azért része e tanulmánynak, hogy érzékeltetni lehessen a későbbi politikai szerveződésekkel való kontrasztot. Mindazonáltal indokolt ezt a korszakot vizsgálni azért is, mert a hűbéri jog különböző felfogása (lásd a francia, angol, német hűbéri jog közti különbségeket!), illetve átalakítása az államfejlődésben fontos különbségeket eredményezett. 1200 táján Nyugat-Európában egy olyan politikai szerveződés kezdetei figyelhetők meg, mely a „szuverén territoriális állam" elnevezést kapta, s melynek történetében döntő jelentőségű volt az 1450-1700 közé eső időszak. A „szuverén territoriális állam" kifejezés azt jelenti, hogy a legfőbb és végső politikai hatalom, azaz a szuverenitás eszméje a „területi kizárólagosság" elvével fonódott össze: a politikai főhatalom egy pontosan meghúzott határokkal rendelkező terület felett illetékes. Más megközelítésből nézve: a szuverenitás csakis horizontálisan korlátozható, mégpedig egy másik politikai főhatalom ugyancsak pontosan körülhatárolt területe által. A terminológia átalakulása a kora újkorban jól tükrözte az addig végbement változásokat. A késő középkori terminológia vonatkozásában mérvadónak tekinthető a szakirodalomban az nézet, amelynek lakonikus megfogalmazását adta J. Dunbabin a Cambridge History of Medieval Political Thought (350-1450) általa írt fejezetében (Kormányzat, 1150-1450): „Az első nehézség, amellyel a középkori politikai irodalom mai olvasója szembesül, egy olyan pontos, elvont főnév hiánya, amely képes az »állam« fogalmának visszaadására." Az érett és a késő középkorban ugyanis több szót használtak a politikai közösség megjelölésére (respublica, regnum, civitas), de ezek közül egyik sem tudta igazán visszaadni a területiség és a szuverenitás kapcsolatát. Ugyanakkor a „15. század végétől egyre inkább tudatosult, hogy egy újfajta politikai szerveződés volt születőben Nyugat-Európában, ami ahhoz vezetett, hogy egy megfelelő szót keressenek az új jelenség leírására". Egy évszázad múlva a terminológia már nem jelentett gondot a kortárs politikai gondolkodóknak, jogászoknak. A 16. század végére ugyanis az angol és a francia nyelvben a(z akkor még nagybetűvel írt) State, illetve az Etat szó már magában foglalta a területiség és a legfőbb hatalom eszméjét. Míg Angliában a 16. század elején a state szónak „nem volt politikai vonatkozása azon kívül, hogy az uralkodó, vagy a királyság (jog)állapotát jelentette" (state of the King, state of the Kingdom), az 1590-es évekre már felvette modern jelentését, sőt bekerült a politikusok szótárába is.10 A század elején és közepén a politika alakítói még a királyságról, az országról beszéltek, a század végén viszont már az államról: az 1590-es években a State szerepel a Titkos Tanács irataiban, az 1620-as években pedig a királyi proklamációkban is megjelent."