Világtörténet, 2005

tavasz-nyár - Sashalmi Endre: A nyugat-európai államfejlődés vázlata (1000-1700) I. rész 1000-1450

SASHALMI ENDRE A NYUGAT-EURÓPAI ÁLLAMFEJLŐDÉS VÁZLATA (1000-1700) I. RÉSZ 1000-1450 „Volt-e modern típusú állam a középkorban? Ha nem, akkor milyen világi társadalmi rend létezett?"­ Ezek az Otto Brunner által több évtizede felvetett kérdések ma is idő­szerűek,­ éppen ezért ezek megválaszolásával kezdjük az európai államfejlődésről szóló vázlatunkat. Az állam fogalmát alkalmazni a középkori politikai szerveződések vizsgálatára - középkoron értve a nyugati keresztény kultúrkör történetében a 4. szá­zadtól a 15. század második feléig terjedő időszakot - a korszak nagy részében nem indokolt, sőt egyenesen félrevezető. A 12. század vége előtt ugyanis sem az állam eszméjének csírája, sem az állam realitása nem létezett. Az 1000-1200 közti időszak ennélfogva csak azért része e tanulmánynak, hogy érzékeltetni lehessen a későbbi politikai szerveződésekkel való kontrasztot. Mindazonáltal indokolt ezt a korszakot vizsgálni azért is, mert a hűbéri jog különböző felfogása (lásd a francia, angol, német hűbéri jog közti különbségeket!), illetve átalakítása az államfejlődésben fontos kü­lönbségeket eredményezett. 1200 táján Nyugat-Európában egy olyan politikai szerveződés kezdetei fi­gyelhetők meg, mely a „szuverén territoriális állam" elnevezést kapta,­ s melynek történetében döntő jelentőségű volt az 1450-1700 közé eső időszak. A „szuverén terri­toriális állam" kifejezés azt jelenti, hogy a legfőbb és végső politikai hatalom, azaz a szuverenitás eszméje a „területi kizárólagosság" elvével fonódott össze: a politikai főhatalom egy pontosan meghúzott határokkal rendelkező terület felett illetékes.­ Más megközelítésből nézve: a szuverenitás csakis horizontálisan korlátozható, mégpedig egy másik politikai főhatalom ugyancsak pontosan körülhatárolt területe által.­ A terminológia átalakulása a kora újkorban jól tükrözte az addig végbement változásokat. A késő középkori terminológia vonatkozásában mérvadónak tekinthető a szakirodalomban az nézet, amelynek lakonikus megfogalmazását adta J. Dunbabin a Cambridge History of Medieval Political Thought (350-1450) általa írt fejezetében (Kormányzat, 1150-1450): „Az első nehézség, amellyel a középkori politikai irodalom mai olvasója szembesül, egy olyan pontos, elvont főnév hiánya, amely képes az »ál­lam« fogalmának visszaadására."­ Az érett és a késő középkorban ugyanis több szót használtak a politikai közösség megjelölésére (respublica, regnum, civitas), de ezek közül egyik sem tudta igazán visszaadni a területiség és a szuverenitás kapcsolatát.­ Ugyanakkor a „15. század végétől egyre inkább tudatosult, hogy egy újfajta politikai szerveződés volt születőben Nyugat-Európában, ami ahhoz vezetett, hogy egy megfelelő szót keressenek az új jelenség leírására".­ Egy évszázad múlva a terminoló­gia már nem jelentett gondot a kortárs politikai gondolkodóknak, jogászoknak. A 16. század végére ugyanis az angol és a francia nyelvben a(z akkor még nagybetűvel írt) State, illetve az Etat szó már magában foglalta a területiség és a legfőbb hatalom esz­méjét.­ Míg Angliában a 16. század elején a state szónak „nem volt politikai vonatko­zása azon kívül, hogy az uralkodó, vagy a királyság (jog)állapotát jelentette" (state of the King, state of the Kingdom), az 1590-es évekre már felvette modern jelentését, sőt bekerült a politikusok szótárába is.10 A század elején és közepén a politika alakítói még a királyságról, az országról beszéltek, a század végén viszont már az államról: az 1590-es években a State szerepel a Titkos Tanács irataiban, az 1620-as években pedig a királyi proklamációkban is megjelent."

Next