Világtörténet, 2011
2011 / 1-2. szám - Tanulmányok - Jancsó Katalin: A világgazdaság sötét bugyrai: kaucsukláz a perui Amazóniában
JANCSÓ KATALIN oznak. A népességet tekintve, 300 000 fő él itt, akik az 1993-as népszámlálás szerint valamivel több mint 900 közösségben élnek, közülük sok ma is teljesen elszigetelten a civilizációtól. Más források 54 etnikai csoportról és 14 nyelvcsaládról beszélnek, azonban a teljes lélekszámra vonatkozó adatok általában minden szerzőnél ugyanazok. Ahogy már említettük, a köztársasági korszakot megelőző évszázadok során viszonylag háborítatlan volt a terület. Az első európaiak - eredetileg Gonzalo Pizarro, majd Francisco Orellana vezetésével - fahéj után kutatva érkeztek a térségbe, majd a gyarmati korszakban az arany vált a legfőbb céllá, kitermelésére már ekkor indián munkaerőt használtak fel, számos esetben kegyetlen módon. Egyes indián csoportok, mint például a mai Peru és Ecuador határán élő shuarok az erőszakra erőszakkal válaszoltak, és kiűzték területükről a spanyolokat, akik a 17. században több expedíciót indítottak a „visszahódításra". Céljuk a shuarok leigázása, redukciókba való áttelepítése és új telepek alapítása volt. Az expedíciók erős indián ellenállást váltottak ki. A 19. század közepéig a benépesítésre irányuló törekvések nem sok sikert hoztak. A 19. század ipari forradalma nagy változást hozott magával mind gazdasági, mind infrastrukturális téren. A kontinensek közötti hajózás, utak és vasutak építése elősegítette, hogy újabb felfedezőutak által az európaiak a világ más régióiban keressenek ásványkincseket. A tudomány is a fejlődés szolgálatába állt: megsokszorozódott a találmányok és a felfedezések száma, így újabb és újabb növényeket, nyersanyagokat ismertek meg, ami elősegítette az ipar fejlődését. Amerika és Amazónia még szinte érintetlen területei igen értékes régiónak számítottak, ahová a 18. század végétől egyre több utat szerveztek, míg a 19. században el nem érte a csúcspontját az utazók és a felfedező expedíciók száma. A résztvevők beszámolóiban pedig a táj, a természeti kincsek leírása mellett az ott lakó népek is megjelentek, akiket az európaiak civilizálandó, alsóbbrendű fajokként szemléltek. Maga a perui kormány is szorgalmazta az ismeretlen területek feltérképezését és utak építését, újabb nyersanyag-lelőhelyeket és lehetséges munkaerőt keresve. Az 1860-as években például folyami flottát és hajógyárat alapítottak Iquitosban, és hajózhatóvá akarták tenni a folyókat, hogy így alakítsanak ki összeköttetést az atlanti partvidék országaival. A 19. század közepén a perui kormány másik törekvése a „civilizálás" volt. Legmegfelelőbb formájának az európai bevándorlás ösztönzése tűnt, ami azonban nem volt túl sikeres: csupán pár száz bevándorlót regisztráltak az amazóniai térségben, főként németeket. Ugyanebben az időben egy belső migráció is végbement: a szomszédos tartományokból, departamentekból a helyi ol . Carlos Soria: „Los pueblos indígenas amazónicos peruanos. En busca del desarrollo sostenido." Előadás: 2002. szeptember 12., Coloquio Internacional de Derecho Ambiental, Universidad de Cuadalajara. www.elaw.org/system/..,/peru.pueblos.indigenas.doc. 5 Pedro Mayor Aparicio-Richard Bodmer: Pueblos indígenas de la Amazonia peruana. CETA, Iquitos-Pem, 2009. 29. 6 Luisa Abad Conzález: Etnocidio y resistencia en la Amazonia peruana. Universidad de Castilla-La Mancha, Cuenca, 2003. 109-120.