Világtörténet, 2013
2013 / 1. szám - Tanulmányok - Palotás Zsolt: Keresztény rabszolgák a Barbarikumban. Források a muzulmán kalózkodás 16-18. századi történetéből
PALOTÁS ZSOLT dó probléma volt. A 18. századot követően és elsősorban a napóleoni háborúkat lezáró bécsi kongresszuson (1814-1815) a nyugati államok elhatározták a kalózkodás felszámolását. Ezt a feladatot azonban nem lehetett egyik napról a másikra végrehajtani. A bécsi kongresszust követően 15 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy X. Károly francia uralkodó pontot tegyen a muzulmán kalózkodás végére, és 1830- ban annektálja Algírt. Források és szakirodalom A nyugat-európai államok muzulmán kalózkodásról kialakult képét több forráscsoporton keresztül lehet megvizsgálni. A tanulmánynak nem célja, hogy az arab, illetve oszmán-török nyelven íródott forrásokat felhasználja. A kutatás jelen szakaszának a keresztény források feldolgozása és bemutatása a feladata. Fontos megjegyezni azt, hogy a korszak keresztény beszámolói, sőt a 19. század történetírói általában figyelmen kívül hagyták az arab, illetve török nyelvű forrásokat. Felmerülhet, hogy így hiányos képet kapunk a valós állapotokról, ezért a keresztény források állításait a modern szakirodalomban napvilágot látott kutatási eredményekkel vetettem össze munkám során. A 16-17. századi keresztény források, melyek az észak-afrikai területekről szólnak, igen változatosak. Többek között hasznos információkat találunk a volt rabok beszámolóiban, a nyugati utazók leírásaiban, az irodalmi művekben, a szabadító szerzetesek írásaiban és a keresztény államok konzuljainak jelentéseiben. Algír kora újkori történetének elengedhetetlen forrásai Diego de Fraedo munkái. Haedo bencés szerzetes volt, akinek születési idejéről nincsenek megbízható adataink. Sokkal inkább ismertebb életének az a szakasza, amikor Algírban raboskodott 1578 és 1581 között. Munkájában, a Topographie et Histoire Cénérale d'Algerben (1612)3 összefoglaló képet adott a 16. századi Algírról, társadalmáról, politikai vezetéséről és kalózkodásáról. Szemléletesen mutatta be a keresztény rabok sorsát Emanuel D'Aranda is. D'Aranda munkájában, a Relation de la Captivité & Libertében (1662) többek között saját fogságának történetét is leírta.5 A 405 oldalas műből megismerjük elfogásának körülményeit, az algíri rabszolgapiac működését, az algíri rabszolgabörtön, az úgynevezett bagno felépítését és a rabok életét is. A fenti két személy mellett Miguel Cervantes irodalmi alkotásából, a Don Quijoteból (1605, 1615) is képet kapunk a rabszolgák sorsáról Észak-Afrikában. Habár ez a munka szépirodalmi alkotás, bizonyos fenntartások mellett forrás értékűnek tekinthető, mivel a mű valós élmények feldolgozásán alapszik. Cervantes 2 Pennell, 1998. 61-79. 3 Az irodalom ismertetése során a főszövegben a monográfiák és szépirodalmi alkotások első kiadási évét tüntetem fel. Az általam ténylegesen használt, újra kiadott munkák kiadási éveit a lábjegyzetben közlöm. 4 Haédo, de, 1998; Haédo, de, 1870-1871. Diego de Haédónak a Topgrafia mellett számos egyéb írása is megjelent: Haédo, de, 1612/a; Haédo, de, 1612/c; Haédo, de, 1612/d; Clissold, 1977.167. 5 Aranda, D', 1662. D'Aranda munkájának angol fordítása is megjelent: Aranda, D', 1666. 6 Cervantes Saavedra, de, 2005. 530-583. VILÁGTÖRTÉNET ,2013.1.