Világtörténet, 2017
2017 / 1. szám - KULTÚRÁK TALÁLKOZÁSA A MAGYAR KÖZÉPKORBAN - Font Márta: Bevezető
VILÁGTÖRTÉNET • 2017. 1. BEVEZETŐ akiket egyáltalán ismerhetünk. A szerző kérdése: kik segítették a magyar királyok uralomszerzési törekvéseit Halicsban. A támogatók körét a magyar oklevelek adatainak és a Halics-Volhíniai Évkönyv szláv szövegében - többnyire torz alakban leírt - személynevek összevetésével vizsgálja a szerző. Az összevetést az Árpád-kori világi archontológia megjelenése, valamint a lengyel és az ukrán történetírásban fellendült genealógiai kutatások teszik aktuálissá. Zsoldos Attila és C. Tóth Norbert írásai a Magyar Királyságba került külföldiekhez kapcsolódnak. Zsoldos Attila Sienai ötvösből szepesi alispán című tanulmányában egy testvérpár sorsát követve vizsgálja a Drugetek észak-magyarországi familiárisainak körében felbukkanó itáliaiakat. Megállapítása szerint az Itáliából idekerültek aránya a Druget famíliában sem volt számottevő, ahogy a király környezetében sem. A Drugetek itáliai eredetű familiárisainak útja Magyarországra kerülve az ismeretlen eredetű familiárisokéval mutat rokon vonást: az előnyös házassággal szerzett birtokok mellett királyi adományhoz is juthattak. Később - mint például a Jamnikiak esetében is - ez utóbbi szerzemény szolgált családnevük alapjául. A külföldről Magyarországra került kanonoki rétegről szólva C. Tóth Norbert Külföldiek a magyarországi káptalanokban, 1375-1424 című tanulmányában cáfolta Mályusz Elemér széles körben elterjedt állítását, mely a magyarországi káptalanokban a külföldiek felülreprezentáltságát hangsúlyozta, és mely szerint Luxemburgi Zsigmond intézkedései nyomán „foglalták vissza" a kanonoki stallumokat. Mályusz több évtizede ismert megállapítása a pápai udvarban keletkezett iratanyagra épült, ezt szembesítette C. Tóth Norbert a magyarországi forrásanyag adataival. C. Tóth állítását meggyőzően támasztják alá a káptalanok összetételét bemutató táblázatok. Teljes mértékben egyet lehet érteni a szerzővel, midőn az egyházi középrétegre vonatkozó archontológia összeállítását sürgeti. A Magyar Királyság nyugati határszélére irányítja a figyelmet Skorka Renáta A „mohó farkas" utóda című írása, mely az ott birtokos Kőszegi család egy eddig kevéssé kutatott tagjának élettörténetét vizsgálja. Az 1339-1382 között a Blabsburg hercegek szolgálatában álló Iban von Bernstein gróf neve nem cseng idegenül sem a magyar, sem az osztrák középkorkutatásban. Arról azonban megoszlanak a vélemények, hogy milyen rokoni szálak fűzték őt a 13-14. század fordulóján tevékenykedő, az osztrák, a stájer és a magyar forrásanyagban méltán elhíresült oligarchához, Kőszegi Ivánhoz, más néven János nádorhoz. A tanulmány bemutatja Iban hűtlenné válásának és a magyar uralkodótól való elpártolásának körülményeit, de választ keres arra is, hogy a Kőszegi családban milyen hagyományai voltak a Blabsburg hercegekkel történő lepaktálásnak. A Magyar Királyság déli határain megszervezett Macsói bánság területe, illetve Macsó várának lokalizálása régi problémája a magyar és a szerb történetírásnak is. A különböző álláspontok összevetését, illetve a terület sorsának a török uralomig tartó alakulását mutatja be Pfeiffer Attila írása: A Macsói bánság és a macsói vár lokalizációjának kérdése a magyar és a szerb történetírásban. A magyar vonatkozású középkori itáliai forrásanyag számos szegmense egyáltalán nincs feltárva, illetve az ismert anyag rendszerezésének hiánya korlátot szab a felhasználhatóságának. Ezért örvendetes a Műhely rovatban Armando Nuz-