Villamosság, 1980 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
32 Villamosság 1980. 28. évf., 1. sz. Egyesületi élet sosában beállt változás hozta előtérbe. A bizonytalan becslések mellett is számolni kell a klasszikus energiahordozók kimerülésével és — bár ez tőkeigényes beruházást kíván — foglalkozni kell a jobb hatásfok elérésével is. A fejlődő és iparosodó elmaradt országok is belépnek az energiafogyasztók közé. A műszaki fejlődés az igények mellé meghozza a megoldást is. A hagyományos energiahordozók mellett az atomenergia az, ami elvileg biztosítja az energiaforrásokban szegény országok gazdasági függésének megszüntetését és elhanyagolhatóvá teszi a közlekedési, szállítási nehézségeket. Az atomenergia nemcsak a villamos, hanem az egyéb energiahordozó felhasználást is helyettesíti. A magfúziós tervek majd csak később realizálódnak. Táblázatban mutatja be az előadó a világszerte működő, épülő és tervezett erőműveket, közöttük a Szovjetunióban létesült, az ott tervezett, általa szállított és tőle rendelt atomerőműveket, típusonként, nagyság szerint csoportosítva. A Szovjetunióban 26 atomerőmű üzemel, 21 épül, az Egyesült Államokban 70 üzemel és 171 áll kivitelezés alatt. Összesen 606 atomerőmű 481 ezer MW energiát jelent. A fejlődés tendenciáját mutatja, hogy amíg 1977-ben 208 működött, a rendelésekkel a számuk 376-ra nőtt. A különböző atomerőmű típusokkal foglalkozva, az előadó ismerteti a legelterjedtebb könnyűvizes és a nyomottvizes megoldást. Az elsőből 83 üzemel és 147 épül, a másodikból 56, illetve 58. Működik gázgrafitos atomerőmű is, de ezt a típust már nem készítik. Az 1980-ra becsült atomerőművi villamos teljesítmény 200 000 MW, 2000-re ez az érték 1300 GW lesz. Jelenleg a világ villamosenergia termelésében az atomenergia részesedése 10%, 2000-ben ez 35% lesz. Az egyes országok részesedésének eltéréseit energiahelyzetük különbözősége, az ipari fejlettség, a rendelkezésre álló anyagiak, az infrastruktúra-igény és a politikai áramlatok magyarázzák. Példa erre Ausztria, ahol népszavazás állította le, az építkezést és a Fülöp szigetek, ahol az Egyesült Államokban bekövetkezett üzemzavar miatt álltak le. Ausztria a kiesett energia megtermeléséhez hiányzó szén helyett a lengyelektől vagy máshonnét keres szenet. A távlat nálunk is az atomenergiáé. Szovjet segítésggel Pakson 1980—81-ben 2 db 440 MW-os, 1983— 84-ben újabb 2 db 440 MW-os atomreaktor fog üzemelni. A nyomottvizes reaktor WER 440 típusú, a fűtőelem üzemanyaga dúsított urán. Az erőmű kétkörös, radioaktív primer és nem radioaktív szekunder körből áll. A moderátor sótalan víz, a teljesítményszabályozás bórsavval és neutront elnyelő szabályozó rudak mozgatásával történik. A reaktor üzemanyaga dúsított urándioxid,cirkónium csövekbe töltve, kötegekbe összeépítve. Helyet biztosítottak a későbbre tervezett 1000 MW-os egységnek, esetleg a 4-—5000 MW-ig történő kiépítés számára is. Valamennyi WER típus a Szovjetunióban már üzemelő és külföldre is szállított megoldás. A paksi megvalósítás is mutatja, hogy az atomerőmű nagy műszaki, tervezői és anyagi igény mellett hosszú távonkomplex megterhelés minden vele foglalkozónak. Mindezek nálunk sem befolyásolják a szénbányászat fejlesztését. Részletesen ismerteti előadó a típusok történetét az 5 MW-ostól a már leállítottakig. Foglalkozik a gyors- és a termikus reaktorok közötti különbséggel, a dúsított urán, a plutónium, a tórium felhasználásával, a hasadóképes üzemanyagok kihasználásának szélsőségeivel a könnyű-, a nyomott és a forróvizes reaktorokban, a grafitmoderátorú reaktoroknál. A gyorsreaktoroknál keletkezett nagy hő elvezetésére a hűtőközeg a hélium. Megemlíti a szaporító-, tenyészreaktorokat és az ezekkel kapcsolatos kutatásokat. Vetíti a Paksi Atomerőmű hősémáját, a berendezések elhelyezését, működését és a jellemző paramétereket. A Szovjetuniótól vásárolt, Finnországban üzemelő atomerőmű a miénkhez hasonló más változatát mutatja be. A primerkört külön zárt, nyomás alatti duplafalú helyiségben helyezik el, ami a szükséges biztonságot kisebb helyigénnyel elégíti ki. Az ottani ,,átrakógépet” a Ganz Mávag szállítja. TV kamera végzi az ellenőrzést és ez a gyár első ilyen gyártmánya. Bemutatja a „containment” , a nyomás alatti helyiség hermetikussági próbáinak diagramját; e műveletek a várható igénybevételekkel 24 óráig tartottak. Az üzemi tapasztalatok szerint eddig sehol nem volt olyan baleset, ahol a sugárzás személyi sérülést okozott. Az Egyesült Államokban összehasonlító módszerekkel vizsgálták az üzemszerű és az üzemzavari lehetőségeket és bár e vizsgálati módot vitatják, tény, hogy szigorú, konkrét vizsgálat kell a meghatározó követelményekkel az egyedi berendezéseknél. Az Egyesült Államokban, Pennsylvániában a,,Hellsbör”-i meghibásodással sokhelyütt foglalkoztak. Két nyomottvizes egység üzemelt — a második egy éve került üzembe sok apró hibával — igen jó, 80%-os kihasználással. Leállt a kondenz szivattyú, az elgőzölögtető nem kapott vizet, a turbina leállt, a kompenzátorban a nyomás emelkedett, a biztonsági szelep lefújt, a nyomás csökkent, de a szelep nem zárt. A tartalék szivattyú nem működött, a biztonsági szelep sem működött, a reaktor leállt, a hőmérséklet emelkedett. A kezelők — hibásan — a megmaradt hűtést is lekapcsolták. A gőz szennyeződött, a gyűjtőtartály megtelt, a folyadék átömlött egy másik helyiségbe és onnét került ki a radioaktív, de nem veszélyes folyadék. Majd belépett a passzív védelem és több óra után megszűnt a veszély. Az egyik levonható következtetés, hogy miután a szivattyúk kiesése okozta a kezdeti bajt, tartalék szivattyú nélkül nem szabad üzemeltetni. A németek az ottani módszert nem is vették át, tartalékot építettek be. A szabályok szigorú betartásával az üzemzavar nem következhetett volna be. A kiküszöbölést nagymértékben elősegíti az operátorok számára jól kialakított vezénylőterem. Rendszeresen gyakorolni kell számítógépes szimulátorokkal a hibaelhárítást, az előfordulható üzemzavarokat. Ugyanis a ,,zsinórban” üzemelő atomerőműben a kiképzett operátor egy idő után elfelejti az ilyenkor szükséges tanultakat. Fokozni kell a józan határig az automatizálást. Miután az első hibát követő üzemzavart továbbiak követték, armatúrák, villamosberendezések, működtetők hibásodtak meg. Mindez elkerülhető lett volna, ha mindent megfelelően készítenek és üzemközben ellenőriznek. A paksi primer kör formában ugyan nem,de lényegében azonos a hermetikusan elzárt nyugati megoldással. A víztározók — a passzív védelem — üzemzavarkor is befogadják a folyékony anyagot. Az Egyesült Államokban az üzemzavar politikai visszhangja nagyobb volt a műszaki problémánál. A különböző érdekcsoportok ezt kihasználták. A mért radioaktív felhő sugárzás szintje töredéke volt az ottani környezetvédelmi előírások szerinti értéknek. A távoli kísérleti robbantások több szennyeződést okoznak. A személyeket ért besugárzás is alatta volt az engedélyezett dózisnak. A méréseket végző hivatalos szakemberek is tévedtek és ez okozta a túlzott intézkedéseket. A tanulság: a hatóságok is legyenek felkészültek, legyen terv az ilyen esetek utáni intézkedésekre. A hírközlők hitelesen tájékoztassanak és ne keltsenek ok nélkül pánikot. A nagy témát vázlatosan ismertető — és általunk csak a legérdekesebbekre kiterjedően ismertetett — előadást igen értékes vita és a kérdések tömege követte. Legtöbben a Paksi Atomerőmű biztonságát, a radioaktív hulladék sorsát kérdezték és érdeklődtek a karbantartó személyzet váltásáról, ha munka közben a megengedett dózist elérték. Számítások szerint a kikerülő radióaktív anyagok környezetszennyező hatása üzemi állapotban alig néhány százaléka a nemzetközi előírások szerinti megengedettnek. A vegyi szennyezés, a Duna hőszennyezése pedig nem lépi túl a hőerőműveknél előforduló értékeket. A Paksi Atomerőmű üzembekerülésével mi is belépünk a jelenleg legkorszerűbb energiát átalakító országok sorába. A Szovjetunió segítségével, tapasztalatainak felhasználásával, a népgazdaság anyagi és műszaki lehetőségeinek igen nagy áldozatvállalásával e téren is előreléptünk, ennek a fejlődés követelte, a jövőt biztosító megvalósuló tervnek minden gondját vállalva. Erős József