Vitézek Lapja, 1940 (18. évfolyam, 26. szám)

1940-09-11 / 26. szám

2 SEJ timít o/b e-iÁSte CtKi'zÁ^. |U$ye£en& kUáX: tíz, vitéz I&patczos rajzklós államtitkár ismerteti a „Vitézek Lapja“ Saasái­jassa a vezetése alatt műk­ött árvízvédelmi Momstárapiztosság Jelentős ereiSsia és a wei^ Az elmúlt hosszú tél csonttá fagyasztotta a talajt,­óval borította a földet jégpáncélt vont a folyókra és ■avas, jeges torlaszokat emelt a vízvezető csatornákra. Aggódva vártuk, mi lesz, ha beköszönt a tavasz. Elolvadnak a jégvirágok s a hólé megindul a termé­szet törvényeit követve. A szokásos előkészületek, intézkedések megtörténtek. Az olvadás nyugaton kezdődött és néhány nap alatt nagy lendületet vett. Előbb a Duna duzzadt meg, a Tisza és a többi mellékfolyók később. Minden esetben előbb a­­ nagyesésű felső szakaszok. Az áradat megemelte a jég­páncélt, lejebb vitte. Jégtorlaszok keletkeztek, sok helyen az eddig észlelt legmagasabb szint fölé emelkedett a víz. A mentett oldalon megáradt vizek mindent elbontással fenyegettek. Megkezdődött az elemi erők és az ember nagy küzdelme. A küzdelem napról-napra nehezebb volt. Az embere­ken nyugtalanság kezdett erőt venni. A Duna Téténynél kiöntött 1940 márc. 17-én. A m. kir. kormány nem késett s a március 21-én megtartott rendkívüli minisztertanács felállította az Árvízvédelem Országos Kormánybiztossá­gát. A későbbi események igazolták, hogy valóban szük­ség volt erre a sürgős intézkedésre. Az érdekelt minisztériumok szakértőket, tanácsadó­kat, előadókat delegáltak és segédmunkaerőket osztottak be hozzám. Az így megalakult csoporttal — szoros együtt­működésben az érdekelt minisztériumokkal — kézbe vet­tem az árvédekezés irányítását. Az egész vonalon bevezettük az egyéni felelősséget. A szokásos aktázást teljesen mellőztük, minden közbeeső fórumot kikapcsoltunk s az utasításokat közvetlenül a végrehajtó szerveknek adtuk és ugyanúgy kaptuk a je­­le­zééseiket is. (Telefon, gyorsírás, motorkerékpár-össze­­köttetés stb.) Sikerült az ügyek intézésénél nemcsak a szokásos heteket, napokat kikapcsolni, de órákra és per­cekre zsugorítani a döntést, elintézést és értesítést. . Felbecsülhetetlen értéket jelentett számunkra a m. Dosta távbeszélő- és távíróhálózata. 4—5 távbeszélő e az utasításokat és hozta a jelentéseket. ,k.c!!5, áttekintés és felderítés biztosítása érdeké­ülőgépet is gyakran vettünk igénybe. A kormánybiztosságra három feladat hárult: I. A védekezés. II. A termelés folytonosságának biztosítása ii. A felépítés. I. A védekezés. Ilyen központi irányítás és apparátus mellett is ne­héz volt a küzdelem. Már-már úgy látszott, hogy a tá­madó erők úrrá lesznek fölöttünk, különösen mikor áradat a szél viharos erejével is szövetkezett. A legveszé­lyesebb pillanat április 6-án volt a Tisza középső sza­kaszán. De a veszély növekedésével fokoztuk az ellen­állásunkat is. Mérnököket rendeltünk ki a veszélyeztetett helyekre, szolgálatba állítottuk ez egész közigazgatást, közerőt rendeltünk ki, védekező anyagot szállítottunk és ami a legfontosabb, igénybe vettük a M. kir. Honvédség kar­hatalmi és műszaki alakulatait és korszerű felszerelé­sét is. Mindeme erők egységes összefogása, különösen a hon­védség bámulatos segítsége és az időjárás váratlan for­­dulata eredményezte, hogy a romboló erőkön végezetül is sikerült úrrá lennünk és a gátak átszakítását és a to­vábbi károsodást megakadályozná A küzdelem különösen a Tisza középső és a Zagyva alsó szakaszán volt rendkívül heves. A védekezés történhetett volna rosszabbul is. Ha a védekezésben alul maradunk, sokszázezer hold föld, sok város és község, vasút és közút kerül a min­dent elsöprő pusztító áradat alá. 10 évig se tudtuk volna kiheverni. A Dunán másodpercenként 9—10.000 ms, a Tiszán pedig 3—3.500 m3 víz folyt le. Elképzelhető, hogy micsoda szörnyű pusztulás követ­kezett volna be, ha ez a víztömeg áttöri a gátjait és a síkságra zúdul A védekező munkát a nagy árhullám levonulásával nem tekinthettük befejezettnek. Tudtuk, hogy újabb árhullámok fognak jönni, ezért a társulatokat és a tár­sulati kötelékbe nem tömörült érdekelteket a megron­gált vízművek helyreállítására szorítottuk. „Oktober hó clirifia a románAAU Arvizsntfosta n­ézak tíjre tr.int alatt telinek ... 1945 szeptember 1.. VITÉZEK LAPJA

Next