Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1969-10-01 / 5. szám
Tisztelt ünneplő közönség! Emlékművet avatni gyűltünk össze! Emlékművet — amely Vásárhelyi Pál, a nagy magyar vízimérnök, az 1848-as szabadságharcot előkészítő reformkor kimagasló egyéniségének, zseniális munkásságának, küzdelmes alkotó életének emlékét hirdeti. Emlékművet — amellyel a hálás utókor kiváló mérnökök alkotó munkájának és a földmunkások tízezrei évtizedes hősi erőfeszítésének, a Tiszavölgy árvízmentesítésének állít emléket. Annak az Európa-szerte páratlan méretű természetátalakító munkának, amely a hajdan árvíz járta, végtelen mocsarakkal borított, ősállapotú alföldi tájakat elhódította a vizek birodalmától. E természetalakító munka igazi nagyságát a puszta számok önmagukban nem jellemzik. A Tisza-szabályozás csak a vizektől elhódított és megvédett nagy térségek életkörülményeinek, természeti-gazdasági viszonyainak gyökeres átalakulásán, fejlődésén mérhető le igazi jelentőségében. A Tisza 2700 km hosszúságú töltése 3 millió holdnyi árvízsújtotta területet mentesít az elöntéstől. Ezen az országrésznyi területen a múltszázad derekán még csak néhány tízezer ember talált szűkös megélhetést. A múlt század, méltán második honfoglalásnak nevezett, nagy vízimunkát az állandó árvizekkel pusztító folyók szabályozott mederbe, töltések közé szorításával tették művelhetővé, állandó letelepedésre alkalmassá e tájat, megteremtve a virágzó falvak és városok létrejöttének, a fejlett gazdasági élet kibontakozásának, az út- és vasúthálózat kiépítésének lehetőségét. Bátran mondhatjuk: e hatalmas alkotás sorsformáló hatással volt a Tiszatáj arculatára, az itt élő nép életére, boldogulására. A Tisza-szabályozás történeti jelentőségét mindezeken felül növeli, hogy megvetette az alapját a 4000 km hosszúságú, országunk területének egynegyedét — 4 millió holdat — az elöntések ellen védő, világviszonylatban is kimagasló magyar árvízvédelmi rendszer kiépítésének, folyóink szabályozásának, a mai korszerű vízgazdálkodásnak. A Tisza-szabályozás hazánk történetének egyik legnagyobb, nemzedékek hosszú sorának életére kiható műszaki alkotása, Széchenyi István messze tekintő gazdaságpolitikai koncepciójának szerves része, elválaszthatatlanul összeforrott Vásárhelyi Pál nevével, alkotó munkásságával. 1846-ban, azon a kereken egy és negyed évszázad előtti augusztus végi napon, amikor Tiszadobnál e helyen, ahol most az emlékmű emelkedik, Széchenyi István az első ünnepélyes kapavágással megindította az Alföld életében, gazdasági fejlődésében fordulópontot jelentő nagy munkát, a Tisza szabályozását, a zseniális tervező, Vásárhelyi Pál már nem lehetett jelen. Élete főművének megvalósulása küszöbén ragadta el a halál. Vásárhelyi Pál annak a reformkori nagy mérnöknemzedéknek volt kimagasló egyénisége, amely életét a nemzet felemelkedésének, a társadalmi haladás szolgálatának, az ország korszerű gazdasági-műszaki fejlődése megalapozásának szentelte. Hazánk természeti adottságaiból következik, hogy az emberek életkörülményei nagymértékben összefüggnek a természeti feltételekkel, a természet és a társadalom szüntelen harcával. Midőn a társadalmi haladás, a termelőerők fejlődésének ügye napirendre került, a víz ellen és a vízért folytatott harc mindenkor a fejlődés egyik kulcskérdése, a haladás előrelendítője, vagy fékezője volt. A nemzet legjobbjai felismerték ezt és a haladást gátló, mostoha vízviszonyok gyökeres megváltoztatását mint nemzeti jelentőségű ügyet állították előtérbe. A reformkor vezető gazdaságpolitikusa, Széchenyi István és a plebejus forradalmár, Táncsics Mihály éppúgy, mint a kor vízimérnökei, köztük elsősorban Vásárhelyi Pál, az árvizek megfékezésében, a vízszabályozás megoldásában látták az ország gazdasági fejlődésének, kulturális felemelkedésének megalapozó feltételét. Vásárhelyi egész pályafutása: a megyei mérnökgyakornokoskodástól, az egész ország vízimunkálataiért felelős központi hajózási felügyelőségig, növekvő feladataival, ismereteinek, látókörének az akkori világszínvonalat átfogó bővítésével, haladó társadalmi, politikai szemlélete- Széchenyi emlékmű 130