Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1969-10-01 / 5. szám
nek következetes érlelődésével, szinte előkészítette, kijelölte őt a nagy alkotásra, élete főművének a Tisza-szabályozás egységes műszaki tervének kidolgozására. Talán már pályájának első állomásán — amikor Borsod megyei mérnökgyakornokként járta a Tisza menti tájakat — foganhatott meg lelkében a gondolat: a Tisza szabályozása, áradásainak megfékezése. Már mérnöki pályája kezdetén, amidőn a kor legjelesebb vízimérnökének, Huszár Mátyásnak a vezetésével a Körös menti felmérési munkák során megismerkedett a Tiszavölgy hidrológiai viszonyaival, tovább érlelődhetett benne a korábban tápot kapott gondolat. A dunai „mappáció” páratlanul tökéletes térképei, szintezési, vízhozammérési munkái már nemzetközi viszonylatban is úttörő jelentőségűek voltak és mind előkészületet jelentettek az életművét majdan megkoronázó alkotás: a Tisza-szabályozás terveinek megalkotásához, valóra váltásának megalapozásához. Előbb azonban még egy — szintén korszakos jelentőségű — nagy alkotás fűződött Vásárhelyi nevéhez: a Vaskapu szabályozása. Az Al-Duna hajózhatóvá tétele, a hajózás megindítása a Duna teljes hosszán Vásárhelyi és Széchenyi termékeny, közös munkásságának egyik kimagasló eredménye. A Duna e munka által vált nemzetközi jelentőségű víziúttá és alkalmassá történelmi hivatásának teljesítésére: a Duna menti országok fontos összekötő láncszemeként a partjain élő népek közötti kapcsolat és együttműködés fejlesztésére. Most pedig épül és rövidesen üzembe lép az al-dunai Vaskapu duzzasztó és erőmű, amely a Tiszának e pontjától 770 km távolságban felduzzasztva a Dunát, sőt a Tisza alsó szakaszát is és a Duna eleven erejét az európai kontinens egyik legnagyobb vízerőművében hasznosítja, egyben a dunai hajózás fejlődésének újabb szakaszát nyitja meg. Ebből az alkalomból és e helyről is üdvözöljük a nagy művet megvalósító román, jugoszláv mérnököket, munkásokat, ugyanakkor tisztelettel és hálával adózunk Széchenyi és Vásárhelyi emlékének, akik az al-dunai vontatóút kiépítésével, a vaskapui zuhatagos szakasz szikláinak áttörésével egy évszázadra megvetették a dunai hajózás alapjait. Az 1845-ös év fordulatot jelentett Vásárhelyi életében, de egyidejűleg mérföldkőnek bizonyult Magyarország vízgazdálkodásának történetében is. Vásárhelyi ekkor élete legfőbb művének megalkotásához kezd, életének legnehezebb küzdőterére lép. Előbb csak a Felső-Tisza szabályozására kiterjedő ún. „előleges javaslatot” dolgoz ki, majd az egész Tisza egységes szabályozásának tervét alkotja meg, amelyet 1846 márciusában terjeszt a Tiszavölgyi Társulat választmányi ülése elé. A terv újszerű, bátor gondolatai, a nagybirtokosok tiltakozása az ármentesítés költségeinek viselése ellen szenvedélyes vitákat váltott ki. Vásárhelyi igazának tudatában, meg nem alkuvó következetességgel harcolt az önző, szűk látókörű maradiság ellen. A felavatott Vásárhelyi emlékmű Az emlékmű kubikosokat megörökítő féldomborműve 131