Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-08-01 / 4. szám
Az 1845. évi rendkívüli árvíz tapasztalatai: az egységes szabályozás szükségességének és Szeged veszélyeztetett helyzetének felismerése alapján határozta el Széchenyi a teljes Tisza-völgy rendezését és dolgoztatta ki Vásárhelyivel korábban csak a felső-tiszai érdekeltségek számára készült egységes tervet — a Tisza folyó egész hosszára. A Tisza-szabályozás későbbi viszontagságos sorsa ismeretes : előrehaladását gyakran a természet ismételt figyelmeztetése, egy-egy árvízkatasztrófa biztosította. Vásárhelyi halála után az érdekeltek a látszólag kevesebb munkát igénylő Paleocapa-féle tervet fogadták el; a szabadságharc kitörése és bukása, valamint Széchenyi visszavonulása miatt azonban jelentős előrehaladás a szabályozás terén sokáig nem történt. Az önkényuralom — a Bach-rendszer — ugyan (mégpedig az igen szerencsétlen Herrich-féle terv kompromisszum alapján) megengedte a munkálatok folytatását a társulatok számára, maga azonban keveset tett az állami feladatot jelentő folyószabályozás érdekében. Ilyen állapotban köszöntött a Tisza-völgyére az 1853-as, majd a még nagyobb 1855. évi árvíz, melyet — Kvassay Jenő, Péch József stb. nyomán — a rendszeres szabályozás előtti két utolsó árvízként tartunk számon. Igaz ugyan, hogy ha a megépült töltések hosszát tekintjük, ekkorra már elég jelentős szakaszok készültek el, ezek jó része azonban még a közepes árvizek ellen sem nyújtott védelmet. (Annyival is inkább, mert számos öblözetnek még a teljes elgázolása sem fejeződött be.) Még kevésbé lehet szó arról, hogy az ez ideig szerény vezérárokként kiásott átvágások kedvezőtlenül befolyásolhatták volna az alsóbb szakaszok helyzetét. A korábbi árvízszintet tehát nem az ármentesítési és folyószabályozási munkálatok hatására, hanem a rendkívüli vízjárások és a törvényszerűnek látszó állandó árvízszint-emelkedés miatt meghaladó árvizek így részben meghágták, részben megkerülték a megépült gátakat, s különösen az 1855. évi árvíz csaknem az egész korábbi árteret elöntötte. Ordódy János többször idézett, meglehetősen nagyvonalú, 1880. évi jelentésével szemben Kvassay Jenő későbbi, pontosabb adatösszeállítása alapján valószínűleg reális képet alkothatunk az ekkori vízborításról, ill. árvíz-tárolódásról. Eszerint az 1855-ig ármentesített 264 000 ha (613 000 h) árterületből víz alá került 107 000 ha (250 000 h), vagyis a mentesített terület 40%-a, így a Tisza 1 500 000 ha árterületéből ekkor még mintegy 1 350 000 ha szolgálhatott a rendkívüli árvíz tárolására, a minimális (10 °/-os) és helyi jellegű tárolótér-csökkenésnek tehát aligha lehetett még befolyása az árvízszint általános emelkedésére. Tény azonban, hogy a gyors egymásutánban ismétlődő árvízkatasztrófák a közvélemény szemében az alig megkezdett munkálatok csődjét, a szakemberek szemében pedig a munka lassú ütemének tarthatatlanságát, elégtelenségét jelentették. A munkálatok felülvizsgálata során ezért határozták el különösen az alsóbb szakasz átvágásainak gyorsabb ütemű fejlesztését — a Vásárhelyi által javasolt gőzkotrók üzembe állításával — s engedélyeztek erre a célra a korábbi évi 100 000 forinttal (!) szemben — évi 400 000 forintot. Ugyanakkor a társulatok számára is jelentős kölcsönt biztosítottak árvédelmi töltéseik fejlesztése érdekében. IRODALOM: P. Károlyi Zsigmond 1. Zawadowski A.: Magyarország vizeinek statisztikája. 1—2. köt. Bp., 1891. 2 db. 2. Györffy Gy.: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. 1. köt. Bp., 1963. 911 p. 15 térk. 3. Papp A.: Fiatalkori vízrajzi változások a Tiszántúl középső részében történelmi adatok alapján. Debrecen, 1960. 4. Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár. Milleniumi emlékkiadás. Bp., 1897—1905. 5. Reizner J.: Szeged története. 1—4. köt. Szeged, 1899—1900. 4 db. 6. A szegedi árvíz 1879. Bp., VIZDOK, 1969. 80 p. (Vízügyi történeti füzetek, 1. sz.) 7. Takáts S.: A Szamos szabályozása a múlt században. — Magy. Gazd. tört. Szle, 1898. 5. évf. 545—576. p. 8. Császár E.: Orczy Lőrinc és a Tisza-szabályozás. — Századok, 1908, 42. évf. 29—48, 105—122. p. 9. Huszár M.: Topographica hydrographica descriptio inundationum Hortobágy in connexione cum inundationibus Tibisci, Szegedine usque Tokainum in partibus Regni Trans- Tibiscanis, item cum Berettyó et Crysu nigri anno 1830. Mensibus Aprilis, Majo et Junio durantibus. Nagyvárad, 1830. (Kzt.) A Hortobágy és a Tisza árvizének vízrajzi leírása a tiszántúli területeken, Szegedtől Tokajig, valamint a Berettyó és a Fekete-Körös árvize 1830. ápr.—jún-ig. (Ism. Gallacz J.: Monográfia a Körös—Berettyó-völgy ármentesítéséről, Nagyvárad, 1896, 1. köt. 230—242. p.) 10. Huszár M.: Hydrographia depressae Regionis fluviatilis Crisiorum .. . FI. Berettyó . . . partis item Tibisco contermine illustrata inundationis topographia innixa exactis triangulationibus.. . 1820. 1:36 000 42x63. 68 db. O. L. Vízrajzi Intézet. 11. Fodor F.: Magyar vizimérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei. Bp. 1957. (Budapesti Műszaki Egyetem, Központi Könyvtára. Műszaki tudománytörténeti kiadványok, 8. sz.) 12. Vásárhelyi P.: Előleges javaslat... a Tisza áradásainak minél előbbi gátlása tekintetéből... Buda, 1845. II. 19. p. Lith. — A Tisza folyó általános szabályozása tervezete részletesen kidolgozva . . . Buda, 1846. II. 36 p. Lith. 13. Kvassay J.: A csekély esésű folyók szabályozásának alapelvei, különös tekintettel a Tisza völgyére. Bp. 1889. (Az idézett adatok a 70. p-n.) ** Az 1855. évi árvíz jellegzetessége, a feljegyzések szerint az volt, hogy az az összes folyókon csaknem egyidőben következett be. A Vízügyi Nyugdíjasok Klubja április végén tartotta alakuló ülését. A klub elnökévé Ziegler Károlyt, alelnökévé Tőry Kálmánt, titkárává dr. Nébel Jenőt választották. Az alakuló közgyűlést üdvözölte Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke. A klub szombat és vasárnap kivételével naponta 11—22 óra között tart nyitva az OVH Alkotmány u. 29. sz. alatti székházának II. emeletén. —oo— Az 1970. évi Tisza-völgyi árvédekezés során először került alkalmazásra a képmagnetofon. Az árvízvédekezésről többórás képmagnóanyag készült. A képmagnetofon-tekercsek és az azokból készült félórás összefoglaló bemutatását a vízügyi szervek részére az ÁBESz szervezi. Az ország hévizeiben rejlő kiaknázatlan geotermikus energia gazdaságos kihasználása érdekében újszerű megoldást alkalmazó tanulmányterv készül a VIZITERV-nél, elsőként a Jászszentlászló határában létesített meddő szénhidrogén kutató fúrás mindössze 42 ° C hőmérsékletű vizének hasznosítására. A VIZITERV által bejelentett szolgálati szabadalom szerinti megoldás a víznek kettős fóliaréteg között történő áramoltatása — még az ilyen viszonylag alacsony hőfokú víz esetén is a beruházás néhány év alatti megtérülését biztosítja. —ooZombor—Baja testvérvárosok újabb kulturális eseményeként első ízben került megrendezésre a magyar—jugoszláv fotókiállítás, amelynek megnyitója augusztus 20-án a bajai Türr István múzeumban volt. A kiállított magyar képek döntő többségét az Alsó-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság dolgozói készítették. —oo-- Augusztus 18-án Dégen Imre államtitkár, az OVH elnöke ünnepélyes keretek között üzemeltetésre átadta a lázbérci víztározót. Az ünnepélyes átadáson részt vett dr. Bodnár Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Párt Borsod megyei Bizottságának első titkára, Bérczi Béla, a Borsod megyei Tanács vb-elnökhelyettese és mintegy 130 meghívott vendég. Az átadási ünnepség során a vendégek motorcsónakról tekintették meg a ritka természeti adottságokkal rendelkező tározót. 152