Víztükör, 2000 (11. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 1. szám
összegből 1848-ban 60 ezer Ft-ot a pesti fegyvergyárnak a szabadságharc fegyveres erőinek támogatására ajánlottak fel. A császári nyílt parancs A német nyelvű "császári nyílt parancs" ( magyar fordításban: "Határozmányok a tiszaszabályozási ügynek a kormány általi további vezetésére és felügyeletére nézve") szerint . .elhatározó a státus: jövendőre nézve a tiszaszabályozási ügyet az álladalom által vezettetni..." Erre a célra háromtagú "központi bizottmány" t hoztak létre, melynek elnöke a minisztérium által kijelölt biztos volt, egyik tagja az építészeti főigazgatóságtól kirendelt műszaki - aki a munkálatokat technikai szempontból vezette, másik tagja pedig egy jogtudós volt, akinek a személyét az ország legfőbb hatósága határozta meg. A határozmány a Tiszavölgyi Társulat alapszabályát hatályon kívül helyezte és kimondta, hogy a folyamágy fenntartása és a folyam járásának javítása (szabályozás) az állam feladata, az ármentesítés és a folyamszabályozással elért mentesítés költségei pedig az érdekelteket terhelik, s ezért a mentesített illetve mentesítendő területek birtokosai évente holdanként 1 frt-ot tartoznak fizetni. Egy hónappal a határozmány kiadását követően megjelent annak végrehajtási utasítása is, ugyancsak német nyelven. (Magyar fordításban: Kezelési szabályok a tiszaszabályozási ügyek vezetésével megbízott központi bizottmány és az annak alárendelt járási hivatalok / / t!\ szamara. ) A kezelési szabályok megtartják a korábban létrehozott járási egyleteket ( kerületi hivatalok, vízszerkezetek) és azok korábbi területeit, viszont elnököt kellett választaniuk, melynek személyét a központi bizottmány hagyta jóvá. A járási egyletek ügyeinek intézésére járási hivatalokat hoztak létre, . Ezek vezetője a járási igazgató volt, mellette a műszaki ügyeket egy elsőrendű mérnök, egy első és másodrendű segédmérnök, míg a számviteli munkákat egy számvevő végezte. Volt ezen felül egy anyag -, és egy szertárnok is. A kezelési szabályok tehát meghagyták a korábbi 8 vízszerkezetet, (azok határait), az ügyeket azonban szétválasztották egyleti és műszaki tevékenységre. A szervezetek működése Valamennyi előirányzott vízépítészeti munka tervét a járási hivatalhoz kellett beadni, s azokat a központi bizottmány hagyta jóvá. Ez az intézkedés tulajdonképpen a vízépítészeti beavatkozások összeegyeztetését szolgálta volna, a beavatkozás azonban csak részben érte el célját. Ennek egyaránt oka volt a folyamszabályozási és árvízmentesítési feladatok szétválasztása, a hatalmi hierarchiában kialakult bürokrácia és ennek folyományaként megjelenő korrupció is, ami később igen sok problémát és tragédiát is okozott. A határozmány engedélyezte a magán egyletek (társulatok) alapítását, működését, természetesen a központi bizottmány jóváhagyása és ellenőrzése mellett. A társulatok elnökeiket és a választmány tagjait maguk választották, de az elnök személyét a központi bizottmánynak jóvá kellett hagyni. A társulatok vezetéséből természetesen kimaradtak azok, akik a szabadságharcban részt vettek vagy azzal szimpatizáltak. Választmányi ülést csak a járási igazgató és a járási mérnök jelenlétében lehetett tartani, közgyűlés tartása pedig csak a központi bizottmány külön engedélyével volt lehetséges. Mindkét ülés jegyzőkönyvét fel kellett terjeszteni a központi bizottmányhoz. A kormány a folyamszabályozással kapcsolatos munkák költségeire évente 100 ezer Ft-ot biztosított, melyet az 1855. évi árvíz után 400 ezer Ft-ra emeltek fel. Ezen kívül a kormány fizette a központi bizottmány és a járási hivatalok dolgozóit is. A tiszaszabályozási központi bizottmány elnöke gróf Szapáry József, műszaki vezetője Herrich Károly, jogtanácsosa Vajay András lett. Közülük különösen Herrich Károly működése volt meghatározó, aki közel három évtizeden át - 1879-ig - látta el a szabályozási munkák műszaki irányítását. A határozmány kiadásával tehát a Tiszavölgy rendezése - az önkényuralmi kormány irányítása és ellenőrzése mellett ugyan - de most már visszavonhatatlanul folytatódott, s ebből a szempontból mind a határozmányokat, mind a kezelési szabályok kiadását szükséges intézkedésnek kell tekintenünk. Megjelenésük után folytathatták működésüket a korábbi társulatok és alakulhattak új társulatok is. A folyamszabályozás és az ármentesítés, az általuk lehetővé vált lecsapolások és vízrendezések jelentős területeket tettek mezőgazdaságilag hasznosíthatóvá, kiépülhetett az út és vasúthálózat, az addig elmaradott Tiszavölgy bekapcsolódott az ország közlekedésébe. A Tiszavölgyben másfél évtized alatt végrehajtott vízépítészeti beavatkozások növelték az ország gazdasági erejét, s a nemzet vezetői egy gyors ütemben fejlődő országot tudva maguk mögött kezdhették meg az uralkodóházzal a kiegyezési tárgyalásokat. Dr. Dunka Sándor 14