Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

1. füzet - I. Dr. Schmidt Elek: A vízszabályozás fejlődése és jelen állása Magyarországon

dések, mederelágazások és ezekkel kapcsolatos elsekélyesedések a hajózás aka­dályai. A szabályozás parancsoló kényszere nem engedte, hogy a szomszéd államokkal hosszas tárgyalásokba bocsátkozzunk. A szabályozás költségei kb. 6 millió koronára rúgnak. 5. A Morva szabályozására irányuló, Ausztriával közösen végrehajtandó munkákat az 1895. évi XLVIIII. t. c. értelmében folytatták. 6. A Vág folyóhoz olyan nagy vidék mezőgazdasági és forgalmi érdekei fűződnek, hogy szabályozása el nem hanyagolható. Az 1895. évi XLVIII. t. c. 1.500.000 forintot bocsátott rendelkezésre a Vág alsó folyásának (Komárom— Tornóc) rendezésére. Az 1903. évi árvíz az egész Vágvölgyét elöntötte, a parto­kat és belsőségeket megrongálta, a folyómenti termőföldeken nagy károkat okozott. A Vág felső szakaszán az állam 1904-ig rendszeres mederszabályozást nem végzett. Az árvíz következtében legsürgősebbnek mutatkozó munkálatok keresztülvitelére 1904—1908-ig rendelkezésre bocsátott 300.000 korona kevés­nek bizonyult. A jelen törvény azért indokolásában azt mondja, hogy ..nem lehet elzárkózni továbbra az elől, hogy a Vág Rózsahegytől, de legalább is Zsolnától kezdve állami kezelés alá vétessék." A Vágon oly nagy szerepet játszó tutajozás és az alsó szakaszán a hajózás érdeke is megkívánja, hogy a folyómederbe hullott tüskók, tömbök évenként medertisztogatással eltávolíttassanak. 7. A Sió csatornázása régi kívánság. A Balatont a Középdunával köti össze, négy vármegyét felölelő vidéknek a viziútja. Csatornázási költségeire 5.500.000 koronát irányoztak elő. 8. A Temes folyó felső szakaszát az 1902. évi XXII. t. c. értelmében sza­bályozták. Hátramaradt azonban a Temes alsó szakaszának rendezése, ami mes­terséges berendezések nélkül el sem képzelhető. Alacsony vízállás esetén ez a szakasz mélyebben gázló hajókkal megközelíthetetlen volt. A sekély víz kihasz­nálása érdekében csatornázni kellett. Az előirányzott összeg kb. 3.200.000 korona volt. 9. A Szamos szabályozását Szatmártól a torkolatáig ármentesítési szem­pontból úgyszólván befejezték. Az 1908. évi XLIX. t. c. ugyanezen szakaszának minden vízállás mellett hajózhatóvá tételét tűzte ki célul. A hajózás előmozdí­tását indokolja az a körülmény, hogy a Tisza Vásárosnaménytól hajózható. Az ármentesítés befejezése után a természetes közgazdasági fejlődés mindinkább előtérbe tolta a folyamhajózás kérdését, mely a kiterjedt Szamos vidék olcsó szállítást igénylő kő és kőszén termelésének természetes viziutat nyit. 10. A Bodrog folyón az 1894. évi III. t. m. értelmében végrehajtott szabá­lyozási munkálatok után még mindig fennállott a meder beágyazásának, illető­leg a felső szakaszon a vízmosások megkötésének szüksége. Egyúttal el kellett végezni a Latorca, Labore és Ung folyók alsó szakaszainak szabályozását is. A Bodrog folyóba az Ondova—Tapoly, Labore, Ung és a Latorca torkolnak. E folyók menti jelentékeny területeket a Bodrog köti össze a Tiszával. Nagy közgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy a Bodrog az említett folyók torkola­táig hajózható legyen. 11. A Sajó csatornázásával torkolatától Bánrévéig — a Sajómenti kő­szén- és ércbányák termékei bevonatnak a vizi forgalomba. 12. A Kőrösökön a hajózás érdekeinek előmozdítása folytatásra vár. A ki­

Next