Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)
2. szám - Lessenyei József: Rajna-westfáliai iparvidék vízgazdálkodása
oldalon 40 : 1 lejtéssel. A töltés ellenőrzésére a betonmagban ellenőrző folyosó készült, mely egyszersmind a szivárgó víz levezetésére is szolgál. Az építési idő alatt két sziklába vágott tárna vezette le a Serpe vizét, valamint azóta a nagyvizeket. A vízfelesleg levezetésére 80 m hosszban túlbukó épült. Miként a Möhne-völgyi völgyzárógátnál, úgy itt is a fellépő magasságkülömbség hasznosítására erőtelepet létesítettek. A Ruhrtalsperren verein ezek szerint összesen 12 völgyzárógátat létesített, melyek összesen kereken 260 millió m3 vizet tudnak tárolni. Tervbe vették, hogy a Verse völgyében újabb 32 millió m8 befogadóképességű vízraktároló mű létesítésével 292 m3-re emelik a befogadóképességet. Heinrichsbauer felhívja a figyelmet arra, hogy az idők folyamán a völgyzárógátak fő célja megváltozott. A legrégibb létesítmények az erőművek egyenletes vízellátását célozták, később a vízművek zavartalan ellátása nyomult előtérbe, mint fő cél. Egyre jobban tért nyert azonban az a feladat, hogy száraz időszakokban a rendelkezésre álló vízmennyiséget raktározással fokozzák. Erre kétségen kívül szükség is van, hiszen a másodpercenkénti vízelvétel 8-5-11 m3 között ingadozik, míg a Ruhr alacsony vízállás mellett csak 6-6 m3, vagy még ennél is kisebb vízhozamot mutat fel. A Ruhrverband 8 erőműtelepet tart fent 28,000 beépített LE-vel, a nyert áramot egyrészt az Olpe-kerület ellátására használják fel, másrészt átadják a Vereinigte Elektrizitätswerke Westfalen-nek (V. E. W.). A befolyó jövedelmet a társasági hozzájárulás csökkentésére fordítják. Az eddigi munkálatok összes költsége 80 millió, amit kizárólag a társulati tagok fedeznek. A Ruhrtalsperrenverein illetékeinek 79-5 %-át a vízművek fizetik, viszont ezek legnagyobb fogyasztója a nehézipar. Heinrichsbauer összeállította a Ruhrtalsperrenverein völgyzárógát építkezéseinél a tárolt víz köbméterére eső költséget. Míg a legrégibb építkezéseknél a költség 60—70 Pf, ez először lecsökkent 40—20, majd 18—22 (Mohne-Lister) Pf-re, a Sorpe-völgyi gát férőköbmétere azonban már újra 40 Pf költséget igényelt és igen valószínű, hogy ezután sem sikerül olcsóbb áron építkezni. A Ruhrtalsperrenverein működése révén biztosítva vannak a vízművek abban az irányban, hogy nagy szárazság esetén sem kerülnek zavarba. A Ruhr melletti, közel 100 vízmű víznyerési módja igen egyszerű. A folyótól mintegy 50 m távolságra, a folyóval párhuzamosan szivárgó galériát építenek, melyben részben a talajvíz, részben és főleg (90%) természetes szűrésű Ruhrvíz gyűlik össze. A víznyerés másik módja abból áll, hogy (6. ábra) ú. n. szűrőmedencéket mélyesztenek ugyancsak 50 m-re a szivárgógalériától, melybe a vizet a Ruhrból szivattyúkkal emelik át. Az árkok hossza általában 300—250 m, fenékszélessége 20 m. Az árok fenekét finom homokkal töltik ki. 6. ábra. Vízbeszerzési mód a Ruhr vidéken.