Vízügyi Közlemények, 1946 (28. évfolyam)

1-4. szám - III. Dr. Bogárdi János: A budapesti Dunahidak roncsainak vízszínduzzasztása

A BUDAPESTI HÍDRONCSOK DUZZASZTÁSA 27 A kérdés rendkívüli jelentősége miatt a Vízrajzi Intézet már az 1945. év tavaszán megkezdte a duzzasztás mértékének megállapítására vonatkozó tanulmányait, és ezzel kapcsolatosan a budapesti Duna szakaszon folyamatos vízszínrögzítéseket és méréseket indítottunk meg. Az eddig végzett mérések és tanulmányok alapján levezetett eredményekről az alábbiakban számolok be. A mérési munkálatok végrehajtása. A vízszínrögzítéseket 1945 június 18—19-én az északi összekötő vasúti híd és a Horthy Miklós-híd közötti szakaszon kezdtük meg. Ebben az időben a déli összekötő vasúti híd környékét az orosz katonaság tilalma miatt megközelíteni még nem lehetett. A vízszínrögzítéssel párhuzamosan kikerestük, illetőleg meghatároztuk a duzzasztás jel­legzetes pontjait. Ily módon olyan mérési ponthálózatot állapítottunk meg, amely a duz­zasztási görbe, a leszívás és az utóhatás jellegzetes pontjait határozza meg. A ponthálózat kijelölésénél erre a körülményre minden egyes duzzasztási akadálynál, vagyis minden híd­roncsnál ügyeltünk. A méréseket általában a jobbparton, több esetben pedig mindkét parton egyidejűleg végeztük el. Arra törekedtünk, hogy a duzzasztott vízszíneket külön­böző vízállásoknál is kiszámíthassuk. Az eddig végzett méréseknél a vigadótéri vízmércén mért legnagyobb vízállás 610 cm, a legkisebb pedig 282 cm volt. A fenti két szélső határ közötti kereken 300 cm-en belül még 11 mérést sikerült elvégezni. A vízszínrögzítéseknél bemért Dunaszakaszt és a felrobbantott hidak vázlatát az 1. ábra tünteti fel. Vízmérceleolvasások összefüggésének meghatározása. A duzzasztások okozta vízszínemelkedés megállapításához minden egyes vízmércére vonatkozóan két adat szükséges: a duzzasztáskor leolvasott vízállás, és az a vízállás, amely ugyanekkor duzzasztás nélkül állott volna elő. Ennek a két vízállásértéknek szabatos ismereté­ben a duzzasztás abszolút értékét a két vízállás különbsége adja meg. A budapesti vigadótéri vízmércén előálló duzzasztások kiszámításához tehát a jelen­legi vízmérceleolvasásokon kívül még az ugyanolyan vízemésztésnek duzzasztás nélkül megfelelő vízállások meghatározása is szükséges. Ezért a fővároson aluli, a hídroncsoktól meg nem zavart Dunaszakasz rendelkezésre álló vízmércéinek adataiból előállítottuk, illetőleg kiszámítottuk a duzzasztás nélküli budapesti vízszíneket. Az összefüggések megállapításánál csak a hídrobbantásokat meg­előző év vízállásait használtuk fel, nehogy a hosszabb idő alatt bekövetkező esetleges meder­változások eredményeinket befolyásolhassák. Legelőször az ercsi vízmérce adatait hasonlítottuk össze a budapesti (vigadótéri) vízmérce vízállásaival. Alapul vettük a reggel 7 órai ercsi vízállásokat és ezekhez kiírtuk a két vízmérce közötti távolságnak megfelelő lefolyási idő figyelembevételével megjavított budapesti vízállásokat. Ugyanahhoz az ercsi vízálláshoz esetleg több budapesti, mégpedig egymástól kismértékben eltérő vízállást találtunk. A két vízmérce vízállásadatainak összefüggéséhez ezeknek a budapesti vízállásoknak a számtani középértékét használtuk fel. A munka menete az ercsi és a vigadótéri vízmérce viszonylatában a következő volt. A két vízmérce egymástól való távolsága a sodorban mérve 33­2 km. 4 km/óra átlagos vízlefolyási sebességet tételezve fel, a lefolyási idő mintegy 8 óra. Tehát az a vízállás, melyet az ercsi mércén reggel 7 órakor olvasunk le, 8 órával (egyharmad nappal) előbb érvényesült a vigadótéri vízmércénél. Ha pl. 1944 február hó 2-án reggel 7 órakor Ercsiben 109 cm-es vízállást észleltek, és ugyanezen a napon a Vigadó­ téren 134, előző nap reggel 7 órakor pedig 131 cm-es vízállást, akkor az ercsi 109 cm-es vízálláshoz 134 cm helyett, a (134—131) különbség harmadrészével, azaz 1 cm-rel csökkentett vigadótéri vízállás,

Next