Vízügyi Közlemények, 1946 (28. évfolyam)

1-4. szám - III. Dr. Bogárdi János: A budapesti Dunahidak roncsainak vízszínduzzasztása

A BUDAPESTI DUNAHIDAK RONCSAINAK VIZSZÍNDUZZASZTASA. irta: Dr. tecfln. BOGÁRDÍ JÁNOS. D. C. 627 13 A folyók vízszínének kialakulását minden, a mederviszonyokban bekövetkező termé­szetes fejlődés vagy mesterséges beavatkozás nagymértékben befolyásolja. A folyó termé­szeténél fogva, a különböző beavatkozásoknak, illetőleg a fejlődés jellegének megfelelően, különböző irányú és mérvű változásokat szenved el. A vízszínváltozások természetes folyamatát elsősorban és csaknem kizárólagosan a vízállásváltozások, illetőleg a lefolyó vízmennyiségekben bekövetkező különbségek határozzák meg. A szabályozási munkálatok hatására várható vízszínváltozások is, lassú átmeneti fejlődésük következtében, inkább a természetes, mint mesterséges beavatkozás eredményének minősíthetők. Egészen más természetűek az erőszakos és azonnali vízszínváltozások. Az 1945. év elején befejeződött háborúban valamennyi Dunahidunkat felrobbantották. A felrobbantott hidak roncsai a mederbe zuhanva, a vízlefolyási viszonyokat hirtelenül és erőszakos módon megváltoztatták. A hídroncsok elsősorban csökkentik az átfolyási keresztszelvény területét, másodsorban pedig a vízlefolyás irányában okoznak rendkívül bonyolult vál­tozásokat. 1 Az átfolyási keresztszelvény csökkentése vagy növelése, és a vízlefolyás irá­nyának megváltozása a legjellegzetesebb előidézője a vízszínduzzadások és süllyedések kialakulásának. A felrobbantott hidak okozta duzzasztás hatása többféle. Megváltoztatja a duzzasz­tást előidéző akadály fölötti, és részben az alatta lévő vízállásokat, vagyis a vízjárási viszonyoknak megfelelő eredeti vízállások helyett más, általában nagyobb vízállásokat észlelünk. A vízállásváltozások egyenes következménye, hogy magasabb árvízszintekkel kell számolni. A lefolyó vízmennyiségeknek és a vízállásoknak az összefüggése is megvál­tozik, mert a vízmennyiségek a duzzasztás előtti állapotnak megfelelőnél magasabb víz­állást idéznek elő, végül a duzzasztott vízszínek következtében növekszik a jég megállásá­nak és a jégtorlaszok keletkezésének lehetősége is. Ezt a veszélyt különben magát a szűkí­tést előidéző hídroncsok is növelik. 1 A budapesti Dunahídak roncsai igen nagymértékben csökkentik az átfolyási területet. A roncsoknál, különösen a rácsos részeknél, figyelemreméltó kontrakció is csökkenti a hidak szelvényének vízlevezető-képességét. A kontrakció hatása folytán fokozott szelvényterület­csökkenés, hozzávetőleges számítás szerint, budapesti 267 cm-es vízállásnál az egyes hidak keresztszelvényében a következő: A déli összekötő hídnál mintegy 500 m 2 A Horthy Miklós-hídnál mintegy 350 ,, A Ferenc József-hídná] mintegy 100 ,, Az Erzsébet-hídnál mintegy 550 ,, A Széchenyi Lánchídnál mintegy 150 ,, A Margit-hídnál mintegy 200 ,, Az északi összekötő hídnál mintegy 800 ,, Ezek az értékek az említett vízállásnál a teljes keresztmetszeti területeknek mintegy 10—30%-át jelentik az egyes hidak szelvényében.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék