Vízügyi Közlemények, 1956 (38. évfolyam)
2. füzet - VII. Kisebb közlemények
Az árvízelőrejelzés tökéletesítése 317 Részletes tanulmányaiban, amelyek 1895—97-ben magyarul, majd német és francia fordításban is megjelentek [4], tudományos szempontból is figyelemre méltó eredményt ért el : kimutatta, hogy csekély esésű hazai folyóinkon a meder teltségét is figyelembe kell venni az előrejelzésben. Az előrejelzési segédleteket 12 dunai, 7 tiszai, 1 vágmenti, 2 drávai és 3 marosmenti állomásra dolgozta ki a Vízrajzi Osztály, és 18 napra jelezte előre az árhullámok tetőző magasságát. Az 1898-i beszámoló a folyamatos előrejelzésről is megemlékezik, amely a Duna 20 állomására készült 24—48 órára, és 1900-ig a hullámterek elöntésének előrejelzésére is felkészült a vízjelző szolgálat. A mederváltozások miatt azonban előbb-utóbb minden előrejelzési segédlet elavul. A kezdetben kitűnő eredmények ezért megromlottak, s erre — ahelyett, hogy új segédleteket készítettek volna — fokozatosan elhagyták az előrejelzést, ami a szolgálat elsorvadásához vezetett. A század első évtizedében ez szinte észrevétlenül következhetett be, mert nem volt jelentősebb árvíz, amely a felelős körök lelkiismeretét felrázta volna. Árvízvédelmi szempontból ez a helyzet természetesen tarthatatlan volt. Ezért Korbély József, a volt Berettyó Vízszabályozó és Ármentesítő Társulat főmérnöke, a tiszavölgyi árvízvédelem debreceni központjában önálló előrejelzésre rendezkedett be. A feladatot kiegyenlítő számítással oldotta meg, és figyelemre méltó eredményeket ért el, amelyekről 1907-ben részletes tanulmányban számolt be [5]. Nyilván ennek is része volt benne, hogy 1910-ben végre a Vízrajzi Osztály is nekilátott elavult előrejelzési segédletei átdolgozásának. Tudományos szempontból ez a munka semmiféle haladást nem jelentett . Wabitsch Antal a régi, Péch-féle grafikonok szerkesztését ismételte meg újabb adatokkal. A Közép-Duna vízgyűjtőjének régebben egységes igazgatás alatt állott vízjelző hálózatán 1920-tól több állam osztozott. A párizskörnyéki békeszerződések alapján létesült Dunai Állandó Vízügyi Műszaki Bizottság (Commission technique permanente du Régime des Eaux du Danube, röviden CRED) azonban ennek ellenére biztosította a Duna völgyében az árvízjelző szolgálat működését. Sőt 1929-ben, a Nemzetközi Dunabizottság (Commission Internationale du Danube, röviden CID) kezdeményezésére megindult a Duna völgyében a nemzetközi rádiós vízjelző szolgálat is. Ennek keretében rövidesen a 24 órás folyamatos vízállás-előrejelzésre is rátértek, magyar részről a budapesti, és később a szegedi szelvényre vonatkozóan. Az érdekelt államok vízrajzi szervei fokozatosan fejlesztették kapcsolataikat, és ma is rendszeresen kicserélik észlelési adataikat. 1948 óta a Dunabizottság (Itunajszkaja Komiszija, Commission du Danube) újra szabályozta a távirati, illetőleg rádiós nemzetközi vízjelzőszolgálat rendjét. Ennek folytán az előrejelzésekhez szükséges legfontosabb adatok , a naponkénti vízállások, általában rendelkezésünkre is állanak. Említettem, hogy az árvizek előrejelzésére szolgáló segédleteket (táblázatokat, grafikonokat) — a mércehálózatban történő változások és a lefolyási viszonyok természetes változásai, illetőleg mesterséges megváltoztatása miatt, továbbá a gyakorlati szükségletek alakulásának megfelelően — időről időre át kell dolgozni. Ilyen átdolgozásra lett volna szükség már a húszas években, a politikai határok és a táviratozó állomások hálózatának megváltozása miatt. Vízrajzi szolgálatunk azonban nem alkalmazkodott a változott helyzethez, és senkinek sem jutott eszébe, hogy emiatt nyugtalankodjék, hiszen még az 1932. évi nagy tiszai árvíz is gátszakadás nélkül vonult le. Amikor 1942-ben elkészült a Körösökön a békésszentandrási duzzasztómű, már folyt a háború, nem volt rá mód, hogy az új helyzetnek megfelelően előrejelzési segédleteket dolgozzunk ki.