Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)
3. füzet - IV. Bogárdi István: Egyenlő távolságú vízkivételi nyílásokkal ellátott csővezetékek hidraulikai vizsgálata
445 ) Csorna János 1816-ban Huszár Mátyás megbízást kapott a Körösök felvételének vezetésére. Szerepelt a megbízásban az Alsó-Tisza és a Hortobágy is a Kakat-érrel. 1819-től 1823-ig tekintélyes mérnökgárda dolgozott a felvételeken, s köztük volt Vásárhelyi Pál is, mint beosztott mérnök. 1923-ban Huszár Mátyást igazgató mérnöki minőségben kinevezték a dunafelmérés (mappáció) vezetőjévé, munkatársai voltak: Vásárhelyi Pál és Lányi Sámuel. 1829-ben Huszár Mátyás utóda Vásáhelyi Pál lett. A felmérést, ami elsősorban hároszögelésből állott 1830-ban fejezték be. 1831—1838 között elvégezték a Duna mellékfolyóinak felvételét és ugyanebben az időszakban a Tisza felvételét is Lányi Sámuel irányításával. A felmérési munkák alatt és után megindult a tervezés az egyes vízfolyások szabályozására. Huszár Mátyás 1815-ben elkészítette a Körösök általános szabályozási tervét, aminek célja az árvizek elleni védekezés, az árvízszintek leszállítása volt. 1846-ra Vásárhelyi Pál elkészítette a Tisza szabályozásának részletes tervét. A terv célkitűzése a vizek kártétele elleni védekezés, az árvízi meder és a folyómeder kialakítása, a hajóút biztosítása volt. Vásárhelyi tervében a folyószabályozás feladatait már egységes szemléletre támaszkodva oldotta meg. Elve az volt, hogy először a vizek levonulási viszonyait kell megjavítani a túlfejlett kanyarok átvágásával, ami előfeltétele a környező területek ármentesítésének. A töltések építését a folyómeder szabályozásával kapcsolatos feladatnak tekintette és a töltések vonalazását úgy kívánta megoldani, hogy egyben a Tisza nagyvízi medrének kialakítását is biztosítsa. Vásárhelyi tervében tehát először vetődött fel az egységes szabályozás gondolata. Ez a gondolat — a különböző szabályozási módozatoktól függetlenül — érvényesült a további szabályozási munkálatoknál is. 1847-ben Bodoky Károly új tervet készített a Körösök szabályozására. A tervben magáévá tette a Vásárhelyi-féle elveket és leszögezte, hogy az ármentesítés mellett el kell végezni a folyó medrének szabályozását is. 1850-ben Beszédes József készített átfogó szabályozási tervet az Ipolyra, azonban a szabályozási törekvések már a tervezés időszakában elakadtak, így a folyó túlnyomó részben ma is szabályozatlan. 1860-ban elkészült a Bodrog szabályozási terve és 1860—1890 között elvégezték a szabályozás munkálatait is. A szabályozás célja a folyó kártétele elleni védekezés, a medervándorlás megszüntetése volt. Ezt a célkitűzést a szabályozás elérte. 1885-ben elkészült a Szamos szabályozási terve. A szabályozás célja a vizek lecsapolása és kártétel nélküli levezetése volt. A terveket 1893-ra átdolgozták és a vízrendezési, szabályozási munkálatokat 1909-ig elvégezték. 1880—1881-ben elkészült Bodoky Lajos irányítása mellett a Felsőduna szabályozási terve. A szabályzást 1886—1896 között hajtották végre. A szabályozás célja a főmeder kialakítása, a hajózás és jéglevonulási viszonyok megjavítása volt. Eredmény elsősorban a főmeder kialakulásában, a jéglevonulási viszonyok javulásában jelentkezett. A hajózási nehézségek — ha kisebb mértékben is — a mederemelkedés miatt változatlanul fennálnak. A Rába szabályozási tervét az Újházi féle tervek alapján Meiszner Ernő készítette el és a tervezett szabályozást 1886—1893 között hajtották végre. A szabályozás célja itt is a vizek kártétel nélküli levezetése volt.