Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)
3. füzet - 1. Árvizek és az 1970. évi árvíz a Tisza völgyében - 1.1. Károlyi Zsigmond: A tiszavölgyi árvizek története
20 Árvizek és az 1970. évi árvíz károkat, s késztette a megyéket, hogy az országgyűlés segítségét kérjék. Az 1770-es évek árvizei pedig a Tiszavidék mellett a Marosvölgy árvízkrónikájában is szerepeltek (1772). Hatásukra minden korábbinál élénkebb ármentesítésifolyószabályozási és lecsapolási tevékenység bontakozott ki két kiváló vízszabályozási kit. biztos irányításával: Orczy Lőrinc a Tiszán és jobb oldali mellékfolyóin, Károlyi Antal pedig a Szamos—Kraszna és az Ecsedi-láp vidékén. Már ekkor megépült a Tisza-árvizek egyik legveszélyesebb kitörési helyét, a hírhedt Mirhó-fokot elzáró Mirhó-gát (1775). A 19. sz. első felének árvizeiről már több adatunk van. Az 1816. évi árvíz lefolyását Huszár Mátyás részletesebb és Vedres István ismertebb leírásaiból is rekonstruálhatjuk. Ez évben a Tisza, Körös és a Maros együttes árvize mindhárom folyó völgyét elborította, s Gyula, Szarvas és Hódmezővásárhely határában a Tisza és a Körösök árvizeit a Maros árvize is növelte. Az árvíz hatására kezdődött meg 1818-ban a Körösvölgy felmérése. Az 1830. évi árvíz, melyet Huszár Mátyás részletes leírásából ismerünk, méretei, lefolyása és hatása miatt egyaránt emlékezetessé vált. A Felső- és Középső-Tisza rendkívüli árhullámait ebben az évben elsősorban a jobb oldali mellékfolyók árvizei alakították ki, s ezek borították el a Tokaj alatti fokokon kitörve és a Hortobágyon keresztül lezúdulva az egész Körösvölgyet. Az árvíz történelmi jelentőségűvé vált: ekkor rendelték el a — Lányi Sámuel vezetésével végrehajtott — nagy Tisza-felmérés megkezdését és a rendszeres szabályozás terveinek előkészítését. A szabályozási munkálatok tényleges megkezdéséhez szükséges döntő lökést pedig az 1840-es évek árvizei adták, elsősorban az 1844145. évi árvíz, amikor is a Köröstorok alatti árterületek az ismétlődő árhullámok miatt kereken másfél évig voltak víz alatt. A Tisza-szabályozás megkezdését sürgető felső-tiszai megyék nem tudtak megegyezésre jutni az egymásnak ellentmondó tervek ügyében. Az eredményes együttműködés lehetőségeit biztosító egységes terv kidolgozására Vásárhelyi Pál kapott megbízást, az érdekeltek tömörítését pedig Széchenyi István vállalta. Széchenyi szervezőkörútjai során az egész Tisza völgyét bejárta s az 1844/45. évi árvíz közvetlen tapasztalatai alapján alakította ki a Tiszavölgy rendezésének programját. Elgondolásainak megfelelően készítette el Vásárhelyi közismert , s csupán a felső-tiszai érdekeltségek együttműködési lehetőségeit körvonalazó „Előleges javaslat'-a után (1845) — „A Tisza folyó általános szabályozásának tervét" (1846). Nem lehet itt feladatunk Vásárhelyi Tisza-szabályozási tervének méltatása, hiszen annak műszaki alapelvei már közismertek: a folyószabályozás és ármentesítés elválaszthatatlansága és az a felismerés, hogy a Tisza lefolyási viszonyait javító, az árvizek levonulását meggyorsító — tehát a védekezés idejét megrövidítő — átvágások nélkül minden ármentesítési kísérlet eredménytelen lenne. Sok szenvedéstől és áldozattól menekült volna meg a Tiszavölgy népe, ha az utódok, Vásárhelyi halála és Széchenyi elvesztése után, megértik a terv alapelveit , és ha a reformkor haladó szellemű kezdeményezőit nem váltja fel a szabadságharc bukása után az idegen önkényuralom bürokráciája. A nemzeti tragédia a Tisza-szabályozásra nézve is tragikus következményekkel járt: a munkálatokat sokáig nem a tervezők elgondolásainak megfelelően folytatták és így az eredmények is elmaradtak a várakozástól. Az ármentesítés és folyó-