Vízügyi Közlemények, 1982 (64. évfolyam)
1. füzet - Bitskey József: HŐERŐMŰVEK HATÁSA A DUNA-VÍZ FIZIKAI, KÉMIAI ÉS BAKTERIOLÓGIAI JELLEMZŐIRE
114 Bitskey József második jelentősebb mértékben, a hidegebb időszakban azonban a bakterioplankton sokkal érzékenyebb a fizikai terheléssel szemben. Számolni kell azzal, hogy az erőműben fellépő mechanikai diszperziós hatás jóval alacsonyabb hőmérsékletnél is gyökeresen megváltoztatja a bakterioplankton szerkezetét. A százhalombattai és a paksi mérési eredmények összehasonlítása azt mutatja, hogy annak ellenére, hogy a két Duna-szakasz bakterioplankton struktúrája szignifikáns különbségeket mutat, a hőtűrő képességük megegyezik. Ebből következően a százhalombattai eredmények alapján becsülhető a Paksnál várható fizikai terhelés hőkomponense, míg az erőmű szerkezetéből és működéséből adódó ún. mechanikai hatást csak az erőmű beindulása után lehet meghatározni. Jelenlegi ismereteink alapján tehát az mondhatjuk, hogy amennyiben meg akarjuk akadályozni a bakteriológiai változásokat, a hűtővíz hőmérséklete télen nem haladhatja meg a 10—15 °C-ot, nyáron a 40 °C-ot, ősszel és tavasszal az átmeneti értékeket. Mindez természetesen csak a hűtővízre vonatkozik. A szakirodalom szerint azonban, amint a hűtővíz mennyisége eléri, vagy meghaladja a befogadó teljes vízhozamának 10%-át, a hűtővíz megváltoztathatja a befogadó vízminőséget (IAEA 1974), s ez a paksi atomerőmű esetében is várható. Tekintettel arra, hogy a baktériumoknak alapvető szerepük van a természetes vizek élővilágában és az öntisztulás folyamataiban, a bakteriológiai változások kihatással vannak az egész ökoszisztémára, valamint a természetes vizek hasznosíthatóságára (fürdési lehetőségek, felszíni vizek ivóvízminőségűre tisztításának költségei stb.). Megjegyezzük, hogy az öntisztulás hőfüggésének vizsgálata során nyert eddigi eredmények egybevágnak a bakteriológiai adatokkal, értékelésük azonban még korai lenne. IRODALOM Alexander, M.: Microbiol ecology. J. Wiley. New York London 1971. Bitskey J.: Élővizek megengedhető hőszennyezésének meghatározása. Összefoglaló szakvélemény (kézirat). VITUKI, Budapest, 1978. Bitskey J.—Némedi L.: A Duna bakterioplanktonjának struktúrája és változásai. Hidrológiai Közlöny (közlés alatt) 1982. Christophersen—Hensel: Temperatur und Leben Bacterien. Hiedelberg Springen 1955. Czekanowski, J. : Zur Diiferentialdiagnose der Neandertalgruppe. Korrespbl. dt. Anthrop. Ges. 40, 1909. Daubner: Microbiologie des Wassers. Akademie Verlag, Berlin, 1972. International Atomic Energy Agency: Thermal Discharges of Nuclear Power Stations, Their Management and Eaviromental Impact. Tech. Report Series No. 155, Vienna, Austria, 1974. KGST: Vizsgálatok a melegvíz bebocsátásoknak a folyó hőgazdálkodására, kemizmusára és biológiájára gyakorolt hatásával kapcsolatban és a felmelegedés káros befolyásának megelőzésére vonatkozó javaslatok kidolgozása — összefoglaló jelentés. Meteorológiai és Vízgazdálkodási Intézet, Varsó 1975. Oláh J.—Vásáhelyi A.: Comparative nutrient agar studies on the quantitative survey of saprophytic water microorganisms. Annal. Biol., Tihany 37, 1970. Osztheimer M.—Szabolcs G.: Élővizek megengedhető hőszennyezése. Villamosenergiaipari Kutató Intézet, Budapest, 1978. Rheinheimer, F.: Microbiologie der Gewässer WF.B. Guslav Fisher Verlag, Jena. 1975. Stangenberg, M.—Pawlaczyk, M.: Wplyw zrzutu wód eleplych z elektrowni na ksztaltowanie sie biocenozy rzecznej. Zesz. Nauk. Polit. Wroclawskiej. Inz. Sanit. I, 1960, Nr. 40. s. Vincze J.: Matematikai statisztika ipari alkalmazásokkal. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975. ИК' ' * * * О влиянии ТЭЦ на режим физических, химических и биологических характеристик воды Дуная д-р Б ИЧКЕИ Йожсф Автор по влиянию ТЭЦ Сазхаломбатта (створ 1622 ркм, рис. I.) на термический режим Дуная пытается предначертить ожидаемое влияние АЭС Пакш (створ 1526 ркм). Физические характеристики Дуная и ТЕЦ Сазхаломбатта приводятся в табл. I. Во второй таблице данные отражают влияние сбрасываемой подогретой воды на термический режим