Szlávik Lajos (szerk.): Vízügyi Közlemények, Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz. Emlékkötet (Budapest, 2020)

1. A Tisza vízgyűjtője, ármentesítése és árvizei - 1.2. A Tisza-völgy ármentesítésének rövid története

1. A Tisza vízgyűjtője, ármentesítése és árvizei 15 Az 1879. évi szegedi árvízkatasztrófát követően a Tisza-völgy lakosságának csak több éves küzdelem árán sikerült kivívnia a kormány vízügyi politikájának tényleges felülvizsgálatát és megváltoztatását: a Tisza-szabályozás korszerű továbbfejlesztését. Az 1881. évi tiszai árvíz hatására egységesítették a töltésmé­reteket. A törvényhozás több évi munkával pótolta a korábbi mulasztásokat, s biztosította a károk helyreállítása után az ármentesítő társulatok működésének szervezeti, jogi és anyagi feltételeit (1880-1885). A vízügyi szolgálat újjászervezése terén elért első eredmények közül az álla­mi kotrópark megszervezését (1884), valamint a Vízrajzi Osztály felállítását (1886) kell megemlítenünk, mely egyrészt a munkálatok műszaki korszerűsíté­sét, másrészt tudományos megalapozását biztosította. Az 1888. évi árvíz tanulságai az addig csupán ajánlott töltésméretek helyett, kötelezően előírt, új szabványméretek megállapítását tették szükségessé, az új maximumoknak megfelelő szelvénnyel és biztonsági magassággal. Valójában akkor vette kezdetét a Tisza-szabályozás és ármentesítés korszerű továbbfejlesz­tése illetve a középvízi szabályozás végrehajtása, az új Tisza-meder kialakítása. A hatalmas munkát a Kvassay Jenő vezetésével újjászervezett vízügyi szolgálat az 1891-ben, majd 1907-ben előterjesztett első „vízügyi beruházási programok” - mai terminológiával, távlati tervek - keretében hajtotta végre (Kvassay 1891). A társulatok jelentős áldozatokat vállaltak az árvédelmi rendszer fejlesztése terén is, ami önmagában is mutatja az ármentesítés gazdasági eredményeit, a tár­sulatok anyagi helyzetének javulását. A Tisza-szabályozás történetének ez a - Kvassay nevéhez fűződő - mintegy negyedszázados szakasza nagyobb áldozato­kat hozott a Tisza-szabályozás - folyószabályozás és ármentesítés - fejlesztése érdekében, mint a korábbi csaknem öt évtizedes időszak. A társulatok csaknem kétszer annyit költöttek a munkára, mint az állam, és a ráfordítás összege a mun­kálatok utolsó harmadában ugyancsak kereken kétszer akkora volt, mint az első 50 év alatt (Tellyesniczky 1923, Korbély 1937, Ihrig 1973). Kvassay és az általa vezetett vízügyi szolgálat munkája jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a századfordulót követő első évtized közepén a Tisza-szabályozásról készített kormányzati jelentés megállapíthassa: „...a Tisza folyónak az 1850-es években megbolygatott egyensúlyi állapota nagyban és egészében ismét normális helyzetbe jutott. ” (Dunka et al. 1996). A hatalmas munka eredményeire jellemző, hogy a szabványoknak megfelelő­en kiépített tiszai töltéseken 1895 óta - az 1947/48-as szilveszteri beregi szakadá­sokat kivéve - nem fordult elő számottevő gátszakadás, s a tiszai védvonalak az 1919. és 1932. évi rendkívüli árvizek próbáját is kiállták. És egyaránt köszönhető az elődök munkájának, s az újabb társadalmi-gazdasági fejlődés által biztosított eszközök és lehetőségek mozgósításának, hogy a Tisza gátjai - a minden korábbi árvizet felülmúló - 1970. évi Tisza-völgyi árvíz kivédését is lehetővé tették.

Next