Vízügyi Közlemények, 2021 (103. évfolyam)
2021 / 1. szám - Váradi József: Vízválságos Magyarország
Vízügyi Közlemények, Cik. évfolyam, 2021. évi 1. füzet ao nosítható készletének 70 %-át veszi igénybe. Nagyon szerények a hazai öntözés takarékos vízhasználatának alkalmazási területei, hiszen az öntözés maga is elmarad a lehetőségektől. Az azonban a nálunk erőteljesebb öntözést folytató országok esetében is tapasztalható, hogy miután a mezőgazdasági szakembergárda ott is az elöregedés jeleit mutatja, az új technológiák alkalmazása iránti fogékonyság vagy késztetés korlátozott. A meglévő készletekkel való racionális gazdálkodás ellen hat a vízkivételi engedélyek hosszú időtávra, hiszen a nem öntöző gazdaságok jelentős kontingenseket kötnek le, amelyek átadása, vagy továbbadása a nem használó általi lekötöttség ideje alatt nem lehetséges. Ráadásul ezt az időtartamot a korábbi 5 évről most növelte meg a kormány 20 évre. A szakmaiság- és az okszerűség-alapú döntéshozatali mechanizmus keresése tehát bizonyítottan aktuális feladat. A szennyvizek mezőgazdasági hasznosításának lehetőségeit vizsgálva az OVF Vízügyi Tudományos Tanácsa (VTTT) 2017-ben véleményes állásfoglalást adott ki a tisztított szennyvizek és szennyvíziszapok hasznosításának hazai helyzetről és az ezzel kapcsolatos feladatokról (VzTT 2017). Az anyagot 21 szakember jegyzi, akik leszögezik, hogy a vízgazdálkodással összefüggő feladatok ellátásának eredményessége azon múlik, hogy működik-e a tevékenységeket összehangoló egységes vízgazdálkodási állami irányító szervezet. A szennyvíziszap és szennyvízhasznosítás eredményessége érdekében itt különösen hangsúlyos igény ennek létrehozása. A szürke vizek hasznosításával kapcsolatban a települési vízgazdálkodás szakembereinek bevonásával összeállított OVF anyag (OVF 2020) úgy foglal állást, hogy az hazánkban az elkövetkező 20 évben még nem realitás. * * * A fentiekben a vízhiány miatt fenyegető vízválság megelőzésére mutattam be néhány fontos beavatkozási lehetőséget és azok elmaradásának okait. Láng István OVF főigazgató a Vízügyi Közlemények jelen számában ,14 duzzasztómű meg a szivacs” című cikkében foglalkozik ezzel a kérdéssel. A téma egyre gyakrabban fog napirdre kerülni. Az éghajlati szélsőségek, a gazdaság fejlődése, a sport, üdülés, rekreáció iránti fokozódó és minőséget elváró igények, az egészséges élethez, a fenntartható környezethez és a megújuló természethez való elemi kívánalom megköveteli, hogy a vízhiánnyal kiemelten foglalkozzon a kormányzat (Ijjas et al. 2017). Azért a kormányzat, mert bár sokan azt vallják,