Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)

2023 / 3. szám

166 Sü­theő László: A Fertő szabályozásának tervei a 18. századtól napjainkig és rétjeinek elöntéséről írnak a térség birtokosai. 1768-69-ben a tó kiterjedése meg­haladja az 500 km 2-t, azaz több mint másfélszer akkora volt, mint napjainkban. A 19. század elején három alkalommal is jegyeztek fel árvizet, pedig Eszterházy Miklós herceg már tett lépéseket a Fertő vízszintjének csökkentésére, de a havas, majd esős tél után a tó megáradt, és Hidegség, Révfalu, Sütör, Pomogy, Bánfalu, Széleskút, Sérc, Ruszt és Meggyes is víz alá kerül. Az okozott kárt 1/2 millió forintra becsülték. 1829-ben és 1838. márciusában, a nagy pesti árvíz idején is nagy a víz a Fertőn. Jelentős árvíz volt a Fertőn 1853-ban, amely a későbbi tervezések alapja lett. A Rábaszabályozó Társulat 1875-ben hozott határozata kimondja, hogy a meg­állapítandó ártér határa az 1853-as árvíz kiterjedése legyen (Károlyi 1955). 3.2. A tó kiszáradásai A 15. században két alkalommal is olyan alacsony volt a tó vízszintje, hogy közel volt a kiszáradáshoz. 1466-ban ezt a feljegyzést találjuk­ ,J Ez az év is szá­raz volt; a Fertő oly kicsiny, hogy hala sem volt. A hal csemegének számított, ami csak a gazdagok asztalára került: a tó majdnem teljesen kiszáradt és a fe­nekén lehetett járni.” Hasonlóan alacsony lehetett a tó vízszintje 1479-ben is, mikor szintén gyalogosan keltek át rajta. A 16. században is több alkalommal jegyeztek fel alacsony vízszintet vagy kiszáradást. 1543-ban és 1544-ben szinte teljesen kiszáradt a Fertő. Nagyon érdekes leírást találunk 1568-ból, amikor hir­telen nagyon leapadt a tó, és ennek okát már egy bizottság vizsgálta ki, amely megállapította, hogy özv. Nádasdy Tamásné elvezette a Répce vizét, amely addig a Fertőbe ömlött. Az Udvari Kamara intézkedett, és elrendelte, hogy a folyó vizét ismét a tóba vezessék. Ez az első olyan feljegyzés, amely arra utal, hogy kiszáradást nem csak a meteorológiai körülmények okozták. A 17. században három alkalommal tudunk legalább részleges kiszáradásról. 1616-ban a nagy szárazság után Nádasdy Pál leégette a nádat és a tó kiszáradt medrében szénát aratott. 1686-ban a Bécs felé vonuló török seregek is száraz lábbal keltek át a tavon, és 1694-ben a feljegyzések szerint a tó medrében csak itt-ott látszottak nagyobb tócsák. A 18. század első felében három egymást követő esztendőt találunk, amikor nagyon alacsony vízszint lehetett a tóban. 1736-38 között teljes kiszáradásról ugyan nem írnak, de többször is feljegyezték, hogy gyalog vagy kocsikkal, de rendszeresen közlekedtek a tómederben. A legjobban dokumentált kiszáradás 1865-69 között volt. A pontos időszak a különböző leírások szerint kicsit ellentmondásos, ezért csokorba szedtük őket, hogy az olvasó is jobban el tudjon igazodni közöttük:

Next