Volán Hírlap, 1983 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-28 / 9. szám
Ezekben a napokban sok ezer vidám és boldog ember hagyja el színház- és kultúrtermeket, a a május elsejét megelőző ünnepségek színhelyét. Az elmúlt évi tisztes helytállásért — nagyon mértéktartó becslés szerint — több mint tízezer volános munkatársunk kap kitüntetést, pénzjutalmat vagy más elismerést. Szeretnék minden egyes kitüntetettel személyesen is kezet szorítani és elmondani neki, hogy a mi nagy családunk büszke rá! Nehéz körülmények között, kevesek által remélt jó eredmények születtek. A bevezetőben az ünnepségekről távozó, örömtől ragyogó emberekről írtam. Homokba dugnám a fejemet, ha nem érzékelném, hogy mások viszont némi keserűséggel távoztak. Azokra gondolok, akik most nem kaptak semmit. Akik megmérettek és könnyűnek találtattak, akik megmérettek, de a rangsorban hátrább kerültek. Akik füstölögnek, esetleg sértődöttek vagy csupán rosszkedvűek. Nem vigasztalásul szánom, de azt mindenkinek tudomásul kell venni, hogy pénzeink, jutalomkereteink végesek. Talán azt is megérti mindenki, hogy az érdemek sem egyformák. Mélységesen igaz — bár napjainkban egyre inkább rojtosra koptatják —, hogy tudni kell különbséget tenni, azaz differenciálni. A gondolattal — általában — mindenki egyetért. Elvileg mindenki elismeri, hogy az emberi képességek és tulajdonságok különbözőek és ebből következően a teljesítmények is eltérőek. Mondom, úgy nagy általában szinte mindenki harcosa a munka szerinti elosztásnak. A bajok akkor kezdődnek, amikor differenciálás személy szerint a minket érint. Amikor engem értékelnek kevesebbre, amikor én szorulok egy kicsit a háttérbe. A személyes érdek nagy úr. Üti-veri az általános igazságokat, torzítja a szemléletet és hamis gondolatokat is sugall. Azt hiszem, nem túlzom, ha azt állítom, hogy az értékelés egyre inkább objektívvá válik. Mind több ember dugja össze a fejét. Gazdasági vezetők és a társadalmi szervezetek választott képviselői alakítják ki a mércét, amelyben jól tükröződik — vagy legalábbis egyre jobban — a közösség ítélete és bölcsessége. Új és bonyolult a követelményrendszerünk. Könnyebb volt, amikor csak darabra, kilóra, órára mértünk és a mennyiségek egyszerű összeadásából született a teljesítmény. A takarékosság, a pontosság, a jó kiszolgálás elemei nehezebben állíthatók egymás mellé, összegezésük pedig kifejezetten bonyolult feladat. S ma, akár tetszik, akár nem, mégis az utóbbihoz kell ragaszkodnunk. Az úgynevezett minőségi és hatékonysági követelmények létünk nélkülözhetetlen elemei. Ma már nem elég egy embert, vagy az adott árut a kívánt helyre elszállítani. Sokat nyom a latba, hogy milyen körülmények között ment végbe a szolgáltatás. A kívánt ben történt-e, elégedett-e időa megbízó magatartásunkkal? A kérdésekre adott igen ugyanis feltétele annak, hogy legközelebb újra minket keres meg az utazni, szállítani kívánó ember. Mindezek tudatában szeretném aláhúzni, hogy talán az eddiginél is jobban kell differenciálnunk. Nem jutalmazhatjuk a szokvány teli eseményeket, a mindig csak az átlag körül mozgókat. Kevesebb pénzünk van , ezért nagyobb súlya van minden forintnak. Közös érdekünk, hogy éljünk az ösztönzésnek e sajátos eszközével, merjük vállalni a vitát, a konfliktusokat és legyünk büszkék legjobbjainkra. (K) @ Hírlap AZ SZB NAPIRENDJÉN A jogsegélyszolgálatok elmúlt évi tevékenysége A vállalati jogsegélyszolgálatok elmúlt évi tevékenységét értékelte a Volán Tröszt középszervi szakszervezeti bizottsága a legutóbbi ülésén. A testület egyetértett a KSZB mellett működő jogsegélyszolgálati bizottság vizsgálati anyagával, amely általában javuló ügyintézéséről adott a számot, annak ellenére, hogy jogsegélyszolgálatok által 1982-ben elintézett ügyek száma összességében nem növekedett A jogsegélyszolgálatok többségénél jelentősen csökkent a polgári ügyek száma, ennek ellenére nem megfelelő a munkajogi ügyek aránya. A jogsegélyszolgálatoknak lehetősége, de kötelezettsége is az utóbbiakban segítséget nyújtani, s e területen jobban munkálkodni volt a megállapítás. Továbbá az, hogy örvendetesen fejlődött jogsegélyszolgálataink elemző, szignalizációs tevékenysége tett Többször gond volt a fizeünnepek díjazásával, amennyiben azok szabad szombatra vagy vasárnapra estek. A vállalati munkajogi szakszolgálatok gyakorlata változatos képet mutatott, volt ahol válogatás nélkül nem fizettek, volt ahol fizettek, és volt ahol pótlékolva fizettek. Sajnos, a kiadott értelmező rendelkezés ellenére nem oldották meg a kérdést a vállalatok, és így az ilyen értelmű panaszok száma nem csökken. Panaszra adott okot a 4-es Volánnál a garázsmesterek munkaidő-beosztása, az ötnapos munkahétre való átállás miatt. A 2-esnél csak a jogsegélyszolgálat közbenjárására, utólag fizették ki a nyugdíjas rendészek, portások, őrök munkaszüneti napra eső munkabérét. A 8-asnál a DH-mozgalom feltételeinek eredményes teljesítése után járó anyagi elismerésében, a 10-esnél az évi forgalmi juttatás kifizetésében járt el a jogsegélyszolgálat. A 12-esnél egy ponyvahiány miatt indult panaszügy kapcsán a ponyvák visszavételezésének megnyugtató vállalati szabályozására került sor. Ugyanitt a tartalékos katonai szolgálatra bevonuló helyi autóbuszvezetők napi átlagkeresetének helyes kiszámítását kezdeményezte a jogsegélyszolgálat A legkiterjedtebb szignalizációs tevékenységet most is a 15-ös vállalat jogsegélyszolgálata fejtette ki. Jelzései alapján a vállalati munkajogi szakszolgálat gyakorlata egységessé vált a rokkantsági nyugdíjak megállapítása esetén, a dolgozó jogviszonyának megszűnésénél, a részmunkaidős dolgozók szabadságának megállapításánál, az apa jogán gyermekápolás címén járó táppénzigény elbírálásánál ... Változatlanul sok panasz érkezett az üzemanyag-kártérítéssel és -visszatérítéssel kapcsolatban a 7-es, a 8-as, a 9-es és a 19-es vállalatoknál. Erre figyelemmel kezdeményezte az üzemanyag-visszatérítéssel kapcsolatos vezérigazgatói utasítás megfelelő értelmezésére körrendelet kiadatását a központi jogsegélyszolgálat. Végül sok nehézséget okozott az új taxiszerződések megkötése. Magát az előkészítést és a megvitatást is viharos termelési tanácskozások kísérték. A panaszok az aláírások után sem szűntek meg a 4-es, 8-as és 9-es vállalatnál. A testület megállapította, hogy a jogsegély-szolgálatok eredményesen végezték érdekvédelmi és érdekképviseleti munkájukat, a korábbinál fokozottabban vették figyelembe a központi iránymutatásokat, korlátozásokat. Az előző évekhez képest fejlődött a jogpropaganda is. Példa erre a 3-as, a 4-es, a 15- ös és a 19-es Volán, ahol rendszeresen végeznek jogi ismeretterjesztést. Ilyen témájú előadásokat szerveztek az 5- ös, 6-os, 7-es, 11-es, 12-es, 13- as és a 16-os vállalatnál is. Rendszeresen írnak jogi ismeretterjesztő cikkeket a 3-as, a 6-os, 13-as és a 17-es vállalatok jogsegélyszolgálati vezetői a megyei lapba és az üzemi hirdetőbe. Végezetül elismerően állapította meg a bizottság hogy ma már nincs olyan vállalati szakszervezeti bizottság vagy titkár, aki ne venné igénybe a jogsegély-szolgálati vezetők szakmai ismereteit, nem kimondottan jogsegély-szolgálati témákban is. A szolgálatok vezetői ma már kivétel nélkül egyenrangú politikai munkatársak, akik felelősséggel vesznek részt a szakszervezeti mozgalomban. (B) NÉVADÓT tartottak a 2-es Volánnál április 14-én. A salgótarjáni ünnepségen Tőzsér Richárd, Serfőző Zoltán, Sussán Márta, Csernák Andrea, Gyurkó Ágnes, Jaskó György, Bajczár Zoltán és Urbán Péter kapott hivatalosan is nevet. PÁRTTITKÁROK TANÁCSKOZÁSA SZEGEDEN Rendszeres információcsere A Volán-vállalatok pártbizottsági titkárainak országos koordinációs értekezletét április 18—19-én, Szegeden rendezték. A házigazdák nevében Sebők Imre, a 10-es vállalat pb-titkára üdvözölte a tanácskozás résztvevőit, majd dr. Kardos János igazgató adott rövid, elemző tájékoztatást a 10-es Volán elmúlt évi gazdálkodásáról és az idei tervekről. Első napirendként Saslics Elemér, a tröszt pártszervezetének titkára ismertette a tröszt korszerűsítésével kapcsolatos elképzeléseket, majd bejelentette, hogy e témában a jövőben is kapnak —■ az ismeretektől függően — tájékoztatást a pb-titkárok. Ezután dr. Sármásy Gábor, a tröszt főosztályvezetője, a Volán-vállalatok közötti munkaverseny tervezetét, újszerűségét ismertette. Hangsúlyozta: — Társadalmi fejlődésünkben továbbra is fontos szerepe van a szocialista munkaversenynek. Nem a tröszt versenyezteti a vállalatokat, hanem azok vetélkednek egymással a jobb eredmények eléréséért. A versenyszabályzat finomítása során arra törekedtek, hogy a gazdasági eredményeket jobban tükrözze... Ne legyen benne szubjektív elem... A nehézségi fok kicsi és nagyvállalat számára azonos legyen ... A feltételek, a vállalat belső érdekeltségi rendszerében is legyenek hasznosíthatók. A Volán Tröszt középszervi szakszervezeti bizottsága, a bizalmi-főbizalmi testület együttes, igazgatói tanácsülésen megtárgyalta, elemezte a javaslatokat. A szakszervezeti fórumok az elképzeléseket elfogadták, az igazgatói tanács tagjai néhány ponton változtatást kezdeményeztek. A május 10-i tanácsülés hoz majd végleges döntést. A titkári értekezlet második napján Galántai József vezérigazgató-helyettes a vállalatok belső érdekeltségi rendszeréről tartott előadást. Ezt követően Sebők Imre, a 10-es Volán pb-titkára a MÁV—Volán kapcsolatok időszerű kérdéseit taglalta. Rámutatott: az utóbbi években élőbbé vált a kapcsolat a 10-es Volán és a MÁV szegedi igazgatóságának szakemberei között. Jól összehangolták a különféle fejlesztési feladatok végrehajtását, többek között Szegeden a Tisza pályaudvar szociális épületének felújításával kapcsolatos munkálatokat. A személyszállítás területén az ötnapos munkahétre való átállás összehangoltan, sikeresen történt. Az áruszállításban a feladatok időbeni torlódásával, a szállítóeszközök hétvégi kihasználásának csökkenésével járt a rövidebb munkahét bevezetése. Romlott az árufeladási és -fogadási készség, nőtt a MÁV- nak kifizetett bírság. Szegeden a vasúti kocsik gyorsabb kiürítéséért, a kifuvarozás javításáért — a Volán kezdeményezésére — gazdasági társaság jött létre fedett átrakóhely építésére. Elkészült a MÁV új konténerterminálja is, kiszolgálását a közúti fuvarozás oldaláról a 10-es Volán saját szervezésben végzi. Megszületett egy új közös kezdeményezés: a MÁV—Volán belföldi szállítmányozási iroda, amely az országban az elsők között keresi a fuvarpiaci együttműködés gyakorlati lehetőségeit. A témával kapcsolatos kiegészítő előadásában Balogh József, a szegedi MÁV-igazgatóság pb-titkára ugyancsak az együttműködésről szólt. Ezután Élő Elemér főosztályvezető, a 10-es Volán pártbizottságának titkárhelyettese a közös szállítmányozási iroda tapasztalatait elemezte. (B—I) BRIGÁD A NEVELŐOTTHONBAN Egy kitűnő kis közösség Az 1-es üzemigazgatóság Pillangó úti telepén, az Esze Tamás autószerelő brigád vezetője, Bucsi István mutatta be a kollektíva tevékenységét. — A 23 tagú brigádunk 1977- ben, egy átszervezést követően alakult — kezdi a beszélgetést. — Két műszakban dolgozunk, az esti, illetve a reggel hatkori kiállásira kell felkészíteni a meghibásodott járműveket. Nagy gondunk — hol nem az autóiparban? az anyagellátás. — Hogyan oldják meg a gondokat? — Sok újítással! Számokat már nehéz lenne felsorolni. Példaként megemlítem a stoplámpakapcsoló kiváltását, a víztérösszekötő fémcső helyettesítését gumicsővel, az elektromos ablaktörlőt a levegős helyett... Jó szellemű csapat alakult ki. A brigád valamennyi tagja szakmunkás*, mestervizsgát már öten szereztek. Nem véletlen, hogy a tavalyi Szakma kiváló mestere vetélkedő első négy helyezettje közülünk került ki: Brenner György, Nagy Tibor, Hullám Attila, Szekeres Zoltán. — Mint brigádvezető, mire a legbüszkébb? — Hat éve nem fordult elő kilépés a brigádból, de fegyelmi ügy és baleset sem. A kiskatonák is mind visszajönnek... Időközben csatlakozott hozzánk Szekeres Zoltán üzemigazgatósági KISZ-titkár, aki nemrég szerelt le, és most ő is hangsúlyozza: — Jólesik a katonaidő alatt a figyelmesség! Nincs olyan jutalmazás, amiből a katonákat kihagynák. Leszereléskor aztán hiába kínálnak 2 forinttal többet más helyeken, mindannyian újra a brigádot választják. Tőle tudom azt is, hogy tavaly a műszaki alapszervezet által teljesített 2200 társadalmi órából a brigád 524 órát végzett. — Bizony — nevet Bucsi István — mondják is olykor otthon, hogy be kéne már költöznöd a műhelybe! A családok gyakran találkoznak egymással. Valamennyien tagjai a vállalati természetjáró szakosztálynak. Csavena József, a szakosztályvezető, büszkén mutatja a faliújságra kitűzött éves programot. Nagyon várják már a tavaszt, csak sűrűn gépelt oldalon fér el az idei tervük. — Ilyenkor rendezzük meg a nősök—nőtlenek focibajnokságát is. Többnyire a nőtlenek szoktak győzni. Utána aztán sör mellett pihenjük ki a fáradalmakat. A brigádvezető azt is elmesélte, hogy Csavera Józsefék lettek az elsők a Szovjetunió ma országos vetélkedő vállalati döntőjében is. Ezzel kéthetes thüringiai utazást nyertek. — A Mexikói úti mozgásjavító nevelőotthonba hogy jutottak? — A rokkantak • éve alkalmából kerestük föl az intézetet, hétezer forint értékű takarékbetétkönyvet akarunk ajándékozni egy arra rászoruló beteg gyereknek, így találkoztunk Kiszman Bélával. A 16 éves fiúval azóta is tartjuk a kapcsolatot. Rendszeresen látogatjuk, együtt ünnepeltük meg a születésnapját. Magnót, rádiót, köpenyt — amire éppen szüksége volt — ajándékoztunk neki. Az iskola után szeretne itt dolgozni a brigádban, és erre már kaptunk is ígéretet. A kitűnő brigád tagjai nemrég kapták meg negyedszer a Vállalat Kiváló Ifjúsági Brigádja kitüntetést. Mentusz Anikó Üdülési felelősök Balatonvilágoson A Volán Tröszt középszervi szakszervezeti bizottsága tanfolyamot szervezett a vállalatok 53 üdülési felelőseinek márciusban. A tanfolyam során Váczláv Károly, a KSZDSZ szociálpolitikai és munkavédelmi osztályának munkatársa értékelte az 1982. évi üdülési munkát, felhívta figyelmünket a hiányosságokra, a pontosabb munkavégzés érdekében megfogalmazta az elvárásokat. Megállapította, hogy az üdültetéssel kapcsolatos tevékenység javult, ami az üdülési felelősök aktív, körültekintő munkájának eredménye. Megbeszéltük, hogyan kell a beutalójegyeket nyilvántartani és az éves statisztikát elkészíteni. Erről mintalapokat állítottunk ki. Ezután Kirsch Gusztávné, a KSZB üdülési bizottsága vezetője tájékoztatott bennünket a vállalati üdülési munka időszerű feladatairól, értékelte múlt évi munkánkat, szólt a szabálytalan beutalásokról. Hasznos információkat kaptunk a balatonvilágosi, béri, agárdi, az NDK csereüdültetéssel kapcsolatban. A tanfolyamon vettük át az ez évre szóló balatonvilágosi, béri, agárdi beutalójegyeket Jegybörzére is sor került. Módunk volt szót váltani Harmat Lászlóval, a balatonvilágosi üdülő vezetőjével, aki tájékoztatott bennünket az üdülő munkájáról, az új szolgáltatásokról. Elmondotta, hogy a tavalyi főszezoni üdültetést zökkenőmentesen tudták lebonyolítani, az üdülési felelősök jó munkájának is köszönhetően. Kérte, hogy az üdülési felelősök jelezzenek vissza, hogyan érezzék magukat a beutalt vendégek. Minden ilyen információ munkájuk jobb végzéséhez jelent segítséget. Lehetőséget kaptunk arra is, hogy megnézzük a balatonfűzfői uszodát. A balatonvilágosi üdülő vendégei díjmentesen vehetik igénybe az uszoda szolgáltatásait. Az uszoda csoportos látogatásának megszervezéséről az üdülő gondoskodik. A tanfolyamon részt vevő üdülési felelősök egyöntetű véleménye szerint, rendkívül hasznos volt a háromnapos eszmecsere. Reméljük, hogy jövő évben hasonló, jó körülmények között tudunk szót váltani majd feladatainkról. Bozsóné Gulyás Margit BECK JÓZSEF SZÁMÍTÁSA „Rajtam nem múlik” — Ha minden sikerül, akkor az idén elérem az 1 millió 250 ezer balesetmentes kilométert — számolgat Beck József, a 16-os Volán keszthelyi üzemegységének buszvezetője. — Ugyanis négy esztendővel ezelőtt kaptam meg az 1 millió után járó plakettet. Büszke voltam négy éve is, s szeretném az idén is boldogan mutatni otthon az elismerő plakettet. Beck József immáron 20 esztendeje ül autóbusz volánja mögött. Dolgozott helyi járaton, de 1974 óta a Keszthely —Budapest vonalon közlekedik. — Reggel fél háromkor kelek, 3 óra 45 perckor indulok Budapestre. Szeretek előbb beérni a munkahelyemre, hogy alaposan átböngészhessem kocsit. Biztonsági érzést ad, ha a tudom, hogy minden rendben van a busszal, így sokkal könnyebb elkerülni az esetleges veszélyhelyzeteket is. Reggel nyolc órára ér az Engels térre. Ezután a Hősök terén kitakarítja a buszt, elkészíti az elszámolást, eszik valamit, majd 14 óra 20 perckor indul vússza Keszthelyre. — Most már mindenki ismer a vonalon, s úgy érzem, megszerettek az utasok, hiszen név szerint köszöntenek reggelente és délutánonként Talán személyes varázsának, megbízhatóságának is köszönhető, hogy a tavalyi tarifaemelést követően nála nem csökkent jelentős mértékben az utasszám. Pedig az ő járata előtt és után 20 perccel szintén indulnak autóbuszok, ugyanazon a vonalon. A napi átlagom februárban 9100, míg a januári összes bevételem 203 ezer forint volt. S ez nem kevés, ha figyelembe vesszük, hogy ezekben a téli hónapokban amúgy sem sok az utas. Nyaranta Keszthely egy megbolydult méhkashoz hasonlítható. Turisták százezrei keresik fel a híres üdülővárost. S ilyenkor minden épkézláb ember azon szorgoskodik, hogy a személyközlekedés zavartalan legyen a városban, így Beck József nyaranta a hétvégeken is dolgozik, különjárati autóbuszokat vezet. Hogy aztán hétfőre visszaüljön a menetrend szerinti busz volánja mögé. Pedig nem mindig könnyű. Vannak nehéz helyzetek, amikor veszélybe kerül az addig elért eredmény, így volt ez négy éve februárban is, amikor a Veszprém—Nagyvázsony közötti 20 kilométeres utat két óra alatt tettem meg. De baj nélkül megérkeztem, ez volt a lényeg, nem pedig a jócskán megnövekedett menetidő. Beck József még csak 44 éves. Minden esélye megvan arra, hogy a nyugdíjig, a hátralevő 16 év alatt, elérje a 2 millió balesetmentes kilométert. Vagy, esetleg túl is szárnyalja azt, s szakmánkban az elsők között elérje a... — Ne mondjuk ki, de rajtam nem fog múlni — búcsúzik mosolyogva. Kéri J. Tibor