Volán Hírlap, 1984 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1984-11-22 / 24. szám
z enyvesek árnyékában megbúvó, pompás osztrák hegyi szállodák fényképeivel és rövid, magyar nyelvű leírásával van tele a Volántourist legújabb utazási magazinja. A honi szöveget azért hangsúlyozom, mert a kiadvány hasonmásával a sógoréknál is találkozni. Azt mondják, hogy a csodás tájak, a viszonylag olcsón kínált szállás és ellátás ellenére nem túlzottan sokan érdeklődnek a határainktól 60- 100 kilométerre megtalálható családi penziók iránt. Indoklásul általában az hangzik el, hogy nyugatra induló honfitársaink távolabbi, több látványosságot kínáló célpontokat választanak és kifelé menet még sajnálják a megállásra az időt, visszafelé pedig már fogytán van a háborúhoz — és az utazáshoz — nélkülözhetetetlen kellék ... Azok a kevesek, akik már igénybe vették a családias vendégszeretetet kínáló fogadókat, nos, azok minden túlzás nélkül felső fokon szólnak élményeikről, pihenésükről. Véleményem szerint egyetlen szálloda hiányzik az imént már említett katalógusból. Nagysága, üzletvezetésének színvonala miatt én ide sorolnám a bácsi Stadt Brünnt is, amely sok-sok éve nyújt kellemes megpihenést utazási irodánk szomszédoló csoportjainak. A földrajzi és tájegységi különbözőség ellenére beletenném a családias, felüdülést kínáló vendégfogadók hosszú jegyzékébe. A tulajdonos, J. Borek úr és kedves felesége, valóban vendégeinek tekinti a hozzá betérőket. Örömmel üdvözli az ismét jelentkezőket és jut mosoly, kedves szó, a szállodában először járóknak is. A szoros és bevált együttműködés egyik eredménye, hogy az autóscsoportokat kísérő nélkül indítja útnak a Volántourist — ezzel is csökkentve a költségeket. A programját úgyis mindenki maga szervezi, a szállás és ellátás részleteit, pedig hamisítatlan bécsi kedéllyel és segítőkészséggel intézik a szálloda munkatársai, akik már több mint húszezer magyart fogadtak. Kitűnő konyhája, felszereltsége és kedvező fekvése visszacsábítja azt, aki egyszer igénybe vette vendégszeretetét. Jó sorsom úgy hozta, hogy éppen két dunántúli csoport tagjaival volt módomban beszélgetni személyes élményeikről, esetleges kívánságaikról. Nem tudom kihagyni: mindenki megemlítette a tányérról lelógó borjú-bécsiszeletet... Mások az ügyintézés egyszerűségét, a kiszolgálás gyorsaságát, udvariasságát dicsérték. Volt viszont, aki szóvá tette azt, hogy az útikönyvben szereplő adatok egy része elavult, s jó lett volna frissebb tájékoztatást kapni az új földalattin való közlekedésről, a metró és a villamos jegyárairól, a váltás módjáról, a kedvezményekről. Azután, gondot okozott az is, hogy a múzeumok nyitva tartása eltérő és néhányan csalódtak a zárt kapuk láttán. Életrevaló javaslatot is kaptam. Az előtérben elhelyezett nagy várostérkép mellett lehetne közreadni néhány magyar nyelvű információt a legfontosabb tudnivalókról. Ide sorolták még a környékbeli mozik programjának ismertetését is.Nem is olyan régen egyik kedvelt újságunk szappantúrának becézte a bécsi kirándulásokat, mondván a szerző, hogy csak butikokban találkozott útitársaival. Nos, személyes élményeit mindenki ott szerzi be, ahol éppen jár. Nekem szerencsém volt —?—, mert a Művészettörténeti Múzeumban sokszor hallottam magyar szót és mosószer helyett a csodálatos Brueghelgyűjtemény emléke került a tarsolyba. (K) AZ EGYÉNI BESZÉLGETÉSEK TAPASZTALATAI Készülünk a vezetőségválasztó taggyűlésekre ötévenként vezetőségválasztó taggyűlésekre jönnek össze a párttagok, így lesz ez a kaposvári Volán műszak II. alapszervezetében is, amikor december 14-én összeül a harminchárom tagú pártkollektívíva, hogy megválassza irányítóit. Az alapszervezet tagjainak többsége fizikai dolgozó, nagyrészük karbantartó munkás, ítmk-lakatos, villanyszerelő, de a művezetőik mellett a vállalat főmérnöke is ebben az alapszervezetben végzi pártmunkáját. A párttátikári teendőket a 33 éves Stéger Imre rendészeti vezető látja el, két esztendeje. Először ásít, kérdeztük tőle, hogyan készül a párttagság a december 14-ág taggyűlésre. — Vezetőségválasztó taggyűlésünket még két összejövetel fogja megelőzni — válaszol a titkár. — Az első taggyűlésen a tagság megválasztja a jelölőbizottságot. Célunk, hogy több választási lehetőséget dolgozzunk ki, lehetőleg minden posztra két jelölt legyen. Ezt a beszámoló taggyűlés követi majd. Mivel tavaly három fiatal csoport bizalmit választott a tagság, most elsősorban a titkár személyére és a vezetőség tagjaira szavaznak majd az Természetesen alapszervezetben, megtörténtek már a személyes beszélgetések is, s a négy pártcsoportban — amely egyébként négy gazdálkodási egységet ölel fel — csoportértekezleteket is tartottak. Milyen tapasztalatokkal zárultak ezek a beszélgetések? — Minden pártcsoportban meg volt bízva egy-egy bizalmi és egy vezetőségi tag, hogy beszélgessen el a csoport tagjaival. A pártfeladatokról, a munkáról, a pártvezetőség tevékenységéről, öt évre visszamenőleg. .Ezt követték, aztán a pártcsoport-értekezletek, amelyekről az írásos beszámolót ugyan még nem kaptam kézhez, de ennek ellenére tudok beszélni a tapasztalatokról, mvel egyrészt úgyis napi kapcsolatban vagyok minden párttaggal, másrészt nekem is feladatom volt, hogy elbeszélgessek néhány párttaggal. Az a tapasztalatom, hogy a politikai állásfoglalásokkal mindenki egyetért, elfogadják az emberek az azokban megfogalmazottakat. Inkább a szűkebb környezetükben felvetődő gazdasági, gazdaságpolitikai kérdésekben merülnek fel gondok, amelyeket mindennap érzékelnek, tapasztalnak a dolgozók. Én elsősorban az öt-hat műszaki dolgozón kívül a vállalat telepfenntartási csoportja párttagjaival beszélgettem, annál a csoportnál, ahol a legkritikusabb a helyzet. — Miért? — Mert olyan szakmában dolgoznak itt az emberek, amelyek egyébként általában a jobban megfizetett szakmák közé tartoznak: például villanyszerelők, kőművesek, vízvezeték-szerelők, de itt a Volánnál nincs lehetőségük annyit keresni, mint máshol. A vállalat bérszínvonal-gazdálkodása nem teszi lehetővé, hogy magasabb bért adjon számukra. Nagy feszültséget teremtene, ha mondjuk egy, a vállalat profiljába illő autóvillamossági műszerész kevesebbet keresne egy kőművesnél. Egy taggyűlésen különben kérték is a tagok, hogy erről beszélhessenek a vállalat párttitkárával. Ez a találkozó létre is jött, kapcsolódva egy termelési tanácskozáshoz. El is hangzott egy ígéret, hogy amint a vállalat gazdálkodása lehetővé teszi béremelést kapnak a telepfenntartáson dolgozók. Egy hónappal később ez meg is történt, bár közben is volt fluktuáció. És mit vetettek fel a műszaki dolgozók? — Ahogy kivettem szavaikból, a műszakjaik meg vannak elégedve azzal, hogy a vemeken keresztül megfelelő összegeket tudnak havonta hazavinni. A munkaközösségekben viszont belelátnak a maszekvilágba, és látják, hogy sok a tisztességtelen dolog is városunkban. Nem általános helyzetről beszélnék, de bizony a fuvarozásban is több tisztességtelen üzletet látnak,és tudják, hogy mások ugyanazért a munkáért, amit ők végeznek, aránytalanul több pénzhez jutnak hozzá. Megoldásként a jövedelmek ellenőrzését javasolják. —Hogyan tudnak válaszolni e beszélgetéseken a felmerülő kérdésekre? — Amire tudunk felelni, arra a helyszínen adunk magyarázatot, saját információink alapján. Hozzám például eljut minden vállalati gazdasági eredmény, mint szb-tag is hallok mindenről. Egyébként minden párttitikár értesül a fő kérdésekről, a vállalati helyzetről a titkári értekezleteken, de a vállalat párttitkára, Tarnai Zoltán is összhívja adott esetekben a titkárokat. — Tájékozottak-e a tagok a mindennapi politikai eseményekről? — Igen,hiszen mindegyikük olvas újságot, nézi a televíziót. Csak az a baj, hogy a szabályozók, a rendeletek útvesztőiben egy-egy politikai elképzelés elvész, mire az egyes ember megérezné, saját bőrén tapasztalhatná hatását. Vagy más értelmet nyer .... — Mi lehet ennek az oka? — Ha ezt meg tudnám magyarázni, boldog ember lennék. —Végül visszakanyarodva december 14-hez: mit várnak a párttagok a veztőségválasztástól? _— Azt várják, hogy az emberek meggyőzésében nagyobb szerepet vállaljon az alapszervezet, hogy tovább javuljon az agitációs és propaganda tevékenység. Aktívabb pártcsoportmunkát is remélnek a tagjaink, mert csak ott lehetséges a gondok őszinte feltárása is, ahol a pártcsoport tevékenysége határozza meg az alapszervezeti életet. — S mit várnak az 1985-ös esztendőtől, az MSZMP XIII. kongresszusától? — Ahhoz, hogy a gazdasági életben minden zökkenőmentesen működjön, változások szükségesek. Bizonyára a vállalatunk gazdálkodásával kapcsolatban is lesznek változások. Amikor nyilvánosságra kerülnek majd a kongresszusi határozati javaslatok, megtárgyaljuk majd őket és biztos vagyok abban, hogy sok vélemény hangzik majd el tagjainktól is. (F) Negyven évvel ezelőtt történt... Névadójuk születésnapján koszorút helyeztek el a Ságvári brigád tagjai a csöndes zugligeti cukrászda kertjében levő szobornál, ott, ahol a gyilkos golyók érték a magyar munkásmozgalom egyik immár legendás alakját. A Volántourist taxis kollektívája a vállalatnál az elsők között indult harcba a szocialista címért és sok egyéb elismerés mellett háromszor érdemelte ki az aranykoszorús kitüntetést. Idei nagy tervük: a vállalat kiváló brigádjai közé kerülni. Az esélyek jók. Az első háromnegyed éves bevételi tervet 16 százalékkal teljesítették túl, úgynevezett „esemény”, saját hibás baleset, vagy más fegyelmezetlenség nem fordult elő. A kiváló munka mellett a brigád az összetartásról és a segítőkészségről híres. Havonta egyszer találkozik csak a népes csapat, de nem kell összejönni nekik ahhoz, hogy segítsenek a társaknak, ha költöznek, építkeznek, vagy a járműjavításban kellene egy kis együttműködés ... A brigád csatlakozott a vállalat egyik nemes kezdeményezéséhez és rendszeresen segíti a mozgássérülteket. Hat másik kollektívával együtt most a csökkent képességűek csillaghegyi nevelőotthonában építenek mozgásjavító játszóteret. Kongresszusi felajánlásuk szellemében áprilisban szeretnék átadni a sajátos eszközökkel felszerelt parkot. Képünkön: Kissimon János brigádvezető emlékezik a 40 évvel ezelőtti eseményekre. SZOLNOKI MÓDSZEREK, EREDMÉNYEK Megyei konzultatív tanács Tavaly októberben a KSZDSZ központi vezetősége foglalkozott az önállósodott üzemek érdekvédelmi feladataival. Állásfoglalásában több szervezeti és irányítási változtatás mellett, hangsúlyozta a megyei konzultatív tanácsok létrehozásának szükségességét. E megoldás előnye az is, hogy feleslegessé teszi külön apparátus kialakítását. A szakma elismerését jelenti, hogy Szolnoki megyében Gonda Andrást, a 7-es Volán szakszervezeti bizottságának titkárát bízták meg a felelősségteljes munkával. — Milyen vállalatok tartoznak a szakmai konzultatív tanácshoz? — A 17-es Autójavító Vállalat túrkevei üzeme, a Szolnok megyei Tanács Autójavító Kisvállalata, az ATI, az Autófelügyelet és az újszászi Autóközlekedési Szakiskola. Ez összességében több mint 2000 ember... — Kik a tagjai a konzultatív tanácsnak, és mik a főbb tennivalók? — Rajtam kívül az öt vállalat, illetve az iskola szakszervezeti bizottságának titkára. Elsődleges feladatunk a KSZDSZ irányelveinek helyi megvalósítása, összehangolása, s ezen túlmenően a felettesek tájékoztatása, a közelmúltban létrejött szakszervezeti apparátusok érdekvédelmi tevékenységének támogatása. Viszonylag kis létszámú intézményekről van szó, ahol a választott tisztségviselők társadalmi munkában látják el feladataikat. Eddig jóformán mindent az anyacégek intéztek, tehát nincsenek megfelelő tapasztalataik. — Milyen konkrét segítséget kaptak a titkárok? — Munkatervet állítottunk össze, megállapítottuk a jog-, és hatásköröket Bekapcsolódtak a szakszervezeti tevékenységbe a különböző albizottságok is. Nagy gondot fordítottunk a szervezeti és működési szabályzatok kidolgozására, sőt még a munkavédelmi őrökből sem feledkeztünk meg. .A szolnoki Volánnál már jól , bevált mintákat vettük alapul. . . Egyenlő tárgyalófélnek tekintik-e a gazdasági vezetők a nemrég megválasztott szakszervezeti aktivistákat? — Idén áprilisban az alakuló ülésre ők is kaptak meghívót. Többségük fontosnak tartja tevékenységüket és támogatja tisztségviselőinket. Bevált az a gyakorlat is, hogy a vszb-ülések előtt a titkárokkal megtárgyaljuk az időszerű gondokat. Egymás megismerését segíti, hogy a konzultatív tanács bizonyos időközönként látogatást tesz a tagvállalatoknál. Ezzel közvetve javíthatjuk az üzemek együttműködését is. (B) Pali bácsi 67 Tisztelt szerkesztőség! A leg ... leg ... leg... műsorba szeretnénk ajánlani brigádtagunkat, Aszódi Pali bácsit, aki hosszú munkaviszonnyal rendelkezik és jelenleg is dolgozik ... — így kezdődött az a levél, melyet a 8-as Volán békéscsabai Törzsgárda szocialista brigád küldött nyáron a Televízió szerkesztőségének. Azóta az egész ország megismerhette Pali bácsit, feltehetően ugyanis ő a közlekedésben leghosszabb munkaviszonnyal rendelkező magyar ember. Hatvanhét éve folyamatosan dolgozik, s most, 85 évesen is, mint nyugdíjas résztfoglalkozású bevételellenőrként tevékenykedik, számlákat ellenőriz, örömmel vállalkozott egy kis beszélgetésre, amikor arra kértem, meséljen magáról és erről a 67 évről. — Tizenhét éves koromban jelentkeztem a vasúthoz, pontosabban a békéscsabai MÁV- hoz, és itt is ragadtam egészen 1949-ig, a nyugdíjazásomig. Nagyon szerettem a vasutat! Nehéz, de szép munka volt. A kezdeti tanulóévek után vonatkísérőként dolgoztam, majd utazási főellenőrként mentem nyugdíjba. Huszonkilenc éves koromban, munka mellett kezdtem el a négy polgárit, és bizony nem volt könnyű minden második éjjel a vonaton dolgozni, a többi napon pedig este 8-tól 11-ig az iskolapadban ülni. A MÁV-nál 50 éves korban nyugdíjaztak, de én nem tudtam volna elképzelni, hogy egész nap otthon üldögéljek. Így kerültem Gyulára, a gazdasági vasúthoz, vagy népszerűbb nevén Madzagvasúthoz, ahol is megszerveztem a személyforgalom beindítását. Nemsokára behívtak a központba és itt kereskedelmi előadóként dolgoztam 1954-ig. Akkor megszűnt a gazdasági vasút és én jelentkeztem a békéscsabai Volánközpontiba. Így kezdődött tu l tu lajdonképpeni volános életem. — Azt hiszem, az se mindennapos dolog, hogy valaki 55 éves korában válasszon új tevékenységi kört. Igaz, hogy közlekedés, de azért vasút és Volán mégsem ugyanaz ... — Bizony nem volt könnyű, sokat kellett tanulnom. Eleinte forgalmista voltam, majd 1955- ben menetirányítói szakvizsgát tettem, és három évig menetirányítóként dolgoztam. 1958- ban lettem bevételellenőr és azóta is ezt a munkát végzem. A Volántól 69 éves koromban mentem nyugdíjba, attól kezdve részmunkaidőben dolgozom. — Akkor tulajdonképpen kétszer ment nyugdíjba, ebben is leg ... leg ... leg ... — Igen, így is lehetne mondani — nevet Pali bácsi. — Egyszer a vasúttól, egyszer meg a Volántól. — Mi tartja még mindig itt a vállalatnál? — A munkaszeretet. Nem elég valamilyen szakmát megtanulni, azt a szakmát szeretni is kell, és ha szereted, nem tudod abbahagyni még 67 év után sem. Kérdezte is a Rózsa Gyuri a tévében: Pali bácsi ugye majd meglátogat bennünket a 70. év alkalmából is. Hogyne, Gyuri öcsém, válaszoltam, amíg az egészségem engedi és a vállalatnak szüksége lesz a munkámra, tovább fogok dolgozni. A brigádban is nagyon figyelmesek velem, szeretnek. Jólesik az a havi hetven óra, amit itt dolgozom. Azért otthon sem tétlenkedem, mindig akad tennivaló a ház körül. Nincs az az asszony, aki olyan rendet tart a portáján, mint én. Szerencsére az egészségemmel sincs baj, 43 éve nem voltam orvosnál. — Egyedül él? — A fiammal. Sajnos, a feleségem már meghalt. Hat gyereket neveltünk fel együtt. — Úgy tudom, Pali bácsi nagy futballrajongó... — Ha jaj! Fradi-drukker vagyok 1911 óta! Sőt 1926-tól egészen 1981-ig tagja voltam a békéscsabai labdarúgó-szakosztály fegyelmi bizottságának, az utolsó négy évben pedig a megyei labdarúgó-szövetség elnökhelyettesi feladatait láttam el. — Mit szóltak az ismerősök, kollégák a tévészerepléshez? — Ó, nem volt megállásom! Ahol csak megfordultam, körülfogtak, gratuláltak.Nagyon jólesett ez nekem. Még ma is jönnek olyanok, akikkel régen nem találkoztam, és mondják, de jó volt látni téged. Az is előfordult, hogy idegen emberek, akiket addig sohasem láttam, megállítottak az utcán és gratuláltak. Mi is csatlakozunk hozzájuk. Rácz Judit