Volán Hírlap, 1988 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1988-04-07 / 7. szám

Ifjúsági parlamentek Egerben nem volt formális... A Mátra Volán vállalati szintű ifjúsági parlamentjére 1988. március 19-én került sor Egerben, a Heves megyei SZMT tanácstermében. Az üzemegységektől, a vállalat igazgatóságától összesen 80 küldött vett részt. A meghí­vott vendégek között jelen volt Óvári Ágnes, a Közleke­dési Minisztérium ifjúsági bi­zottságának tagja, Mikó Ildi­kó, a KISZ Heves Megyei Bi­zottságának munkatársa, Jék­­li Sándor, a Szakszervezetek Heves Megyei Tanácsa mellett működő ifjúsági tanács veze­tője. Az írásos előterjesztést Zombori József, a Mátra Vo­lán igazgatója szóban is ki­egészítette. Többek között ar­ról is beszélt, hogy a fiatalok helyzete nem rózsás. Kritiku­san szólt az ifjúság pesszi­mizmusáról, az erkölcsi érték­rend hiányáról, az ideológiai bizonytalanságról. Az egyik legfőbb gondnak látja a mun­­­kára nevelés hiányát. Beszélt vállalat erőfeszítéseiről, amit a lakásépítésre, a ked­vezményes fuvarozásra, a tö­megsportra, az üdültetésre fordít a Mátra Volán. Sajná­latos azonban, hogy ezek el­lenére mégis csökken a fiata­lok érdeklődése, aktivitása a vállalati rendezvények iránt. Szóbeli kiegészítését azzal zárta, hogy a fiatalok nagyobb hittel, fokozott tettel vegyék ki felelősségér­részüket a vállalati célkitűzések megva­lósításából. A hozzászólók sorát Boháti László gyöngyösi autóbusz-ve­zető nyitotta meg. Véleménye szerint, az életszínvonal vis­­­szaesésével egyre kevesebb lesz az utas, ami a vállalati bevételek csökkenéséhez fog vezetni. Az autóbusz-vezetők nevében szólt arról, hogy a nyugdíjasok utazási kedvez­ményét nem egyszerűsítették, hanem bonyolították. Több hozzászóló érintette azt is, hogy a megélhetési gondok, s a második gazdaság egyre inkáb­b közösségi élet, a brigádmozgalom fellazulásá­hoz vezetnek. Ennek a véle­ménynek adott hangot a hat­vani autóbusz-vezető, Varga Gábor is, aki érdekes módon még a BKV-nál elismert nyug­­díjkorhatár-csökkentés Volán­nál történő alkalmazásáért is síkraszállt. Az autóbusz-veze­tőkkel szembeni atrocitások nemcsak Borsodban fordulnak elő — mint mondotta —, csak eddig még nem kaptak kellő hangot. Dr. Kiss László, a gyön­gyösi üzemegység jogásza megkérdezte: van-e mód Mátra Volánnak az új, repre­a­zentatív 300-as Ikarus-család­­ból vásárolni nyugati társas­­utak szervezéséhez? D­omán Andrásné, a vszb titkára a brigádmozgalom megújításáról, az üdültetésről és a szit-ről beszélt. Pók Ferenc, az igazgatóság KISZ-alapszervezetének titká­ra a formális fórumok ellen szólt, álláspontja szerint van annyi lehetőség vélemény­­nyilvánításra, hogy az ifjúsági parlament felesleges. Pók Fe­renccel Nagy Tibor, az igaz­gatóság járműfenntartási cso­portvezetője szállt vitába, aki szükségesnek tartja e fórumot. A fiatalok újításaival kap­csolatban szólalt fel Pintér Lajos, az egri személyszállítá­si főnökségtől. Fehér László, az egri üzemegység KISZ-bi­­zottságának titkára a szerző­déses munkavállalásra mozgó­sított. A vendégek közül Mikó Ildikó a nyelvtanulás fontos­ságát emelte ki. Sikur István, hevesi tehergépkocsivezető ki­­rendeltségüknek jobb javítási lehetőséget kért. A felvetett kérdésekre, ja­vaslatokra Zombori József adott kiegészítő választ. A testület ezek után az elő­ző ifjúsági parlamenttől eltelt időszakról készült értékelést elfogadta, és jóváhagyta az 1988—1990 közötti ifjúságpoli­tikai programot, valamint döntött az ifjúságpolitikai pénzeszközök felhasználásá­nak főbb arányairól. Jeszenszky István után a parlament jogkörének megfelelően, vállalati tör­vénnyé emelte a programot, amely a következő évek fel­adatainak helyi végrehajtását szolgálja. A parlament munkájában részt vett Domonkos Miklós, a KM ifjúsági bizottságának tagja, Domonkos Tamás, a salgótarjáni városi KISZ-bi­­zottság titkára és az SZMT képviseletében Marczi József. Valenta György Helyzetelemzés a Tisza Volánnál A Tisza Volán ifjúsági par­lamentjén Kardos János igaz­gató bevezetőjében fontos kér­désként érintette, hogy a gép­jármű-vezetői szakmát még mindig nem emelték szakmun­kás szintre, majd ezt köve­tően tanulságos párhuzamot vont a magyar gazdaság és a világ más országainak gazda­sága között, figyelmeztetve a lépéstartás, vagy inkább gyorsítás szükségességére. Kri­­­tikusan és önkritikusan nyi­latkozott az idősebb korosz­tály ifjúságnevem tevékenysé­géről, tekintettel arra, hogy a fiatalok nem elég aktívak, nem eléggé politizálók, s nem vesznek részt megfelelő mér­tékben a közéletben. Sajná­latos — és ebben az sem vi­gasztaló —, hogy országos je­lenség, hogy az értelmiség az anyagi stabilitása érdekében a szabadidejét nem továbbkép­zéssel, önképzéssel, hanem az anyagi javainak gyarapí­tásával tölti, s talán eseten­ként ez túlzott méreteket ölt. A küldöttek hozzászólásai is azt tükrözték, hogy a fiatalok — érthetően — központi kér­désként kezelik anyagi hely­zetüket , a bruttósítási kérdés felvetésében ez híven tükrö­ződött. Ugyanakkor azonban megnyilvánult emberi tartá­suk és a jó munkahelyi lég­kör iránti igényük is. Élesen vetették fel az egyik-másik ki­sebb egységben meglévő mun­kahelyi problémákat, talán éppen a korábbi bírálat ha­tására. Az ifjúsági parlamenten adták át a Vállalati Ifjúsági Nívódíjat Bobály Pál személy­zeti és oktatási önálló osz­tályvezetőnek, az ifjúság ne­velése és segítése érdekében végzett lelkiismeretes munká­jáért. Tatár Rózsa Nógrádban is első helyen a lakásgond... Vállalati ifjúsági parlamen­tet tartottak a Nógrád Volán­nál március 19-én. A február elején megtartott 7 munkahe­lyi parlamenten megválasz­tott küldöttek előtt Huszák Artur igazgató fűzött szóbeli kiegészítést az előzetesen ki­­­­küldött írásos dokumentu­mokhoz. Az 1984 óa végzett ifjúság­­politikai munka értékelésekor kiemelte, hogy a vállalat jól gazdálkodott, s ez kedvezően befolyásolta a fiatalokkal való foglalkozást, boldogulásuk elősegítését, amihez ők ma­guk is sok tekintetben hozzá­járultak, de minden lehetősé­get még így sem használtak ki. Részletesen elemezte, hogy főképp az utóbbi évben sok tekintetben változott a kör­nyezet, mely befolyásolja az ifjúsági törvény helyi végre­hajtását is. A változások a kö­vetkező években még inkább éreztetik majd hatásukat. Ez új gondolkodásmódot, rugal­masabb feladatmegoldást kell hogy jelentsen a vezetés, de egyben a fiatalok számára is. Kitért a hatékony foglal­koztatásra, családalapítás a továbbtanulás, támogatási rendszerére is. Részletesen is­mertette, melyek azok a fel­adatok, amelyekbe a fiatalok aktívabb bekapcsolódását ké­ri a vállalat vezetése. A vitában heten kértek szót. Elsőnek Ócskai János, a KISZ-bizottság titkára a szak­szervezeti bizottsággal állásfoglalást ismertette, közös el­ismeréssel szólt az ifjúsági törvény helyi végrehajtásáról, ugyanakkor kitért néhány gondra. Ebben elsőrangúnak minősítette a fiatalok lakás­hoz jutásának nehézségeit, an­nak ellenére, hogy a vállalat évente több mint 1 millió fo­rinttal támogatja az építőket, vásárlókat. Szólt arról, hogy a vállalati KISZ-szervezet ho­gyan tudja saját munkáját szervezettebbé, hatékonyab­bá tenni. Rigó József, a szakszerveze­ti ifjúsági tagozat vezetője el­mondta, hogy a KISZ-szel kö­zösen nagyobb figyelmet sze­retnének fordítani a fiatalok érdekeinek képviseletére. Székely István helyi járatos gépkocsivezető az ifjúságpoli­tikai munka értékelése mel­lett több javaslatot mondott a brigádmozgalom javítására. Szokolai László a felsőfokú végzettségű fiatalok gyakor­lati idejének hasznát értékel­te és a lakáshoz jutás neheze­dő feltételeiről szólt. Szőke Tamás a bátonytere­­nyei fiatalok helyzetét, gond­jait tárta a fórum elé, s több javaslatot is tett a munkakö­rülmények javítására. Széles Béla a balassagyar­mati fiatalok javuló helyzeté­ről szólt, majd a helyi KISZ- vezetőség feladatait vette számba. Gajdár Géza, a vállalat pb­­titkára hozzászólásában el­mondta, hogy a párt ifjúság­politikájának megvalósítása eredményesen folyik a válla­latnál. A nemrég zajlott egyé­ni elbeszélgetéseken so­kan mondtak véleményt a fiata­lokról, a KISZ munkájáról. A vita-összefoglaló és a fel­merült kérdések válaszadása Q Hírlap A KIVÁLÓ KISZ-SZERVE­ZET kitüntető címet nyerte el a Körös Volán KISZ-bi­­zottsága, Sipiczki Pálné, a Kiváló Ifjúsági Vezető és Lipták Jánosné az Aranyko­szorús KISZ-jelvényt kapta meg. KIENZLE-MŰSZEREK Eredményes kísérlet a Pannon Volánnál Az energiagazdálkodás, ezen belül is az üzemanyag-fel­használás racionális megter­vezése, az éves kontingensek betartása létkérdés a vállala­tok gazdálkodásában. Ennek megfelelően a Pannon Volán­nál is végeznek kísérleteket, mégpedig az NSZK gyártmá­nyú Kienzle üzemanyag-átfo­­lyásmérővel, amelyből 20-at vásároltak a Balatonboglári AG-tól. A vállalat eszközál­a­lományát figyelembe véve ez mennyiség nem jelentős, azonban arányosan elosztva minden szolgálati hely és üzemegység kapott.­­ Az elmúlt év júliusában indultunk a műszerek felsze­relésével, a legkülönbözőbb járművekre — tájékoztat Mu­rai Lajos, a fejlesztési és energiagazdálkodási osztály­­vezető. Az első nekifutásra csak olyan célt lehetett kitűz­ni, hogy minden egységben — tartósan üzemeltetésre alkal­mas járművek arányában — a kapott műszerekkel bekapcso­lódnak a kísérletekbe. Az ed­dig beérkezett jelzések alap­ján megállapítható, hogy a műszer kiválóan alkalmas a személyforgalomban egy adott járatra,­­útvonalra a felhasz­nálás és az üzemanyagnorma összehangolására. A Tefuban egy-egy feladatra hasonlókép­pen hasznosítható. De az ed­dig eltelt időszak bizonyította, hogy legfontosabb szerepe a gépkocsivezetők vezetéstech­nikájának csiszolásában és ez­zel összefüggésben az üzem­anyag-takarékosságban lehet. A műszer az üzemanyag­ellátó rendszerbe van kötve, a tank és az adagoló közé. Az átfolyásmérő állandó jeleket ad egy elektronikus minikom­puterbe, kijelzőbe, míg az út­adó a kilométerspirálba közbetétként bekapcsolva­ van Ez a megtett út impulzusait to­vábbítja a központi egységbe. A négy információ: a megtett kilométer, a felhasznált üzem­anyag, a 100 km/1 fajlagos fo­gyasztás és a pillanatnyi faj­lagos fogyasztás a digitális kijelzőn nullázás után azonnal leolvasható. Tehát az önkont­roll révén megszüntethető, vagy legalább­is csökkenthe­tő az a helyzet, hogy egyazon autóbuszon az egyik pilóta megtakarító, a másik meg túl­fogyasztó. — A helyi forgalomban ki­váló alkalmazhatósága mellett a vállalatunknál lévő sok kül­ső telephelyes eszközöknél is csökkenti a tankolás körüli súrlódásokat. — Kapcsolódik a beszélgetésbe Kis Gadó Im­re főelőadó. Az üzemanyag és megtett út rendkívül egzakt mérése, személyre szóló ellen­őrzése jelentős megtakarítást hozhat, amellett biztonságo­sabbá teszi az elszámolást is. Ennek bizonyítására idé­zünk a siklósi üzemigazgató­ságon végzett kísérletek ös­­­szegzéséből. ... a Kienzle át­folyásmérőkkel pontos, kor­rekt fogyasztásmérést lehet végezni... Az olyan autóbu­szoknál, amelyek külső telep­helyesek és a gépkocsivezetői váltás külső telephelyen, de nem teli tankkal történik, a műszer nagyszerűen alkalmaz­ható az egyéni fogyasztási tel­jesítmények elkülönítésére. — Az eddig beérkezett je­lentések mind a műszerek ál­landósítását kérik — folytatja az osztályvezető. — Sajnos, a jelenlegi helyzetben a továb­biak felszerelése csak igen ra­cionálisan és a pénzügyi for­rások figyelembevételével történhet. Azonban e kísérlet folyamán az is bebizonyoso­dott, hogy a műszer sem tesz csodát, csak segít abban, hogy az emberek, pilóták el­lenőrizzék, javítsák vezetési technikájukat. (BK) Móhr József — Nekem csak segített a műszer A TŰZVONALBAN Egy vállalat anyagkiadó raktárában szinte mindenki megfordul egy hét leforgása alatt. Ján Oláh István, a Borsod Vo­miskolci üzemegysége raktárának csoportvezetője. Tizenhat éve dolgozik a Bor­sod Volánnál. Ideális szak­­szervezeti bizalmi, ami mű­ködési feltételeit illeti. — Itt élesben zajlanak az események, az orrom előtt. Az emberek, természetük sze­rint, háborognak. Ki ezért, ki azért. Esetenként részrehaj­lással vádolják a vezetőket, persze, csak egymás közt, sokszor a bizalmit is. Ha ar­ról esik szó, hogy valaki nem dolgozik eleget, senki sem ma­gára gondol. Sok az egymás­ra mutogatás. — Mit tehet ennek ellené­ben „a terepen’’ — egy bi­zalmi? — Mindenkit ismerek, min­denkinek tudom a gyengéjét. Megkísérlem elejét venni a vádaskodásnak — a munka javára. Megértettem, hogy egy­­egy szervezet munkáját ne egy személyen kérjék szá­mon. — Hát akkor kin? Végül is minden fórumot, testületet közöttünk élő emberek képvi­selnek. S ha valaki kicsit kö­zelebb van a tűzvonalhoz ... — Megtalálnak, persze. De hát ezért vagyok — ebben a funkcióban. A munkakörül­ményekből adódó gondokat legjobb rögtön, helyben, szűk körben orvosolni. Erre van mód. A munkaügyre pedig bármikor felmegyek, ha olyan kérdéssel keresnek meg, hogy utána kell járni, azt — Az eddigiek ismeretében gondolom, a legkisebb gondot a tagdíjfizetés új módja jelenti. — Emiatt biztos, hogy nem lépett ki senki.­­ Az emberek szeretik a kényelmes megol­dásokat, s ez a mostani lé­nyegesen egyszerűbb a bélye­gesdinél. A levonás összege sem emelkedik lényeges mér­tékben. Mondjam azt, hogy mindnyájan szívesebben ven­nénk, ha 0,8 százalék helyett 1,0 százalékot fizetnénk... Mint tudja, a bér összegétől függ a különbség. — Előfordult már, hogy szembetalálta magát a kérdés­sel: mit ad nekem a szak­­szervezet? — Igen. Legutóbb egy fia­talemberrel , volt „szópárba­jom". A segélyt, a kedvezmé­nyes üdülési lehetőséget, az összetartozás érzését hiába emlegettem neki — kilépett. Hozzáteszem, ezzel a szak­szervezetet sem érte nagyon­­nagy veszteség. — Úgy látom, szinte pszi­chológusi hozzáértéssel veti magát a probléma- és konf­liktusmegoldásba. Bizonyára egy viszonylagos harmónia kedvéért. — Ne szépítsük, kozmeti­kázzuk a helyzetet. A szak­­szervezet vállalatonként, a ki­sebb közösségek szintjén megteszi a magáét. Az embe­rek valódi problémái azonban ezen a szinten nem mindig orvosolhatók. Mi az elfogad­tatásban, a meggyőzésben játszhatunk valamekkora sze­repet. Nagy sóhaj után: — Idő- és tudatzavar jel­lemzik a kort. Az emberek nehezen vagy sehogyan sem képesek követni a változáso­kat. De maradjunk a tények­nél. Idő. Én sem aratok osz­tatlan sikert a családom kö­rében, ha például­ egy ren­dezvény miatt később érek haza . Megy a szóra. Ide, Miskolcra a többség helyközi járattal jön munkába, és ez­zel már sokat elárultam ... — Értem. A szabadidő be­­határoltságára céloz. A nyug­díjasok már jobban ráérnek. — Valóban. Az idősebb em­­­berek sokkal többre értékelik szakszervezet munkáját, erőfeszítéseit. Legutóbbi kel­lemes emlékem a dubicsányi nyugdíjas-búcsúztató. Min­denki egy-egy herendi vázát kapott emlékbe és a gesztus okozta öröm melegét.­­ Nyugdíjba vonuló dolgozóink nem számítottak ilyen benső­séges ünnepségre, mondhatom, meglepődtek. (KE) BORSOD Miskolc az élen Ez évben is a miskolci üzemigazgatóság nyerte meg a Borsod Volán gazdálkodó egységei közötti munk­aver­­senyt. Mint az értékelés meg­állapította, a miskolci üzem­igazgatóság dolgozói a nehéz gazdálkodási körülmények el­lenére is túl tudták teljesíteni múlt évi tervüket, s a Borsod Volán egységei közül egyedül voltak képesek megtermelni az általuk felhasznált bér fe­dezetét a vállalati hozzáadott értékmutató alapján. A versenyben a második helyezést a leninvárosi üzem­igazgatóság szerezte meg, harmadik Kazincbarcika lett. A Sátoraljaújhely és az Ózd a negyedik és az ötödik helye­zést kapta. A munkaversenyben külön értékelték az ipari és szolgál­tató üzemigazgatóság munká­ját, mivel az eltérő tevékeny­ség nem teszi lehetővé normatív összehasonlítást. Az a értékelés a kollektíva elmúlt évi munkáját jónak minősítet­te. A bizalom kevés, tenniakarás is kell! — A KISZ-titkárt keresem, kérem, segítsen! — mondtam a szerelőakna mellett dolgozó csoport tagjainak. — Vezesd el a Fixl Imré­hez! — szólt szerelőtársához az egyik fiatalember, miköz­ben folytatta munkáját. Átmentünk az udvaron, s a „barkas”-műhelyben megta­láltuk Fixl Imrét. A Volán­­spec 1-es üzemegységének if­júsági vezetőjét egy hónappal ezelőtt választották a huszon­kilenc tagú alapszervezet élé­re. Kettős jelölés során neki szavaztak bizalmat társai. — Az első hét után le akar­tam mondani — kezdte a be­szélgetést a mindössze hu­szonegy éves titkár. — Olyan nagy az érdektelenség, nem láttam értelmét az egész­nek ... Végül is maradt KISZ-tit­­kár, s az alatt az egy hónap alatt elkezdett valamit csi­nálni, amivel megmozgathat­ja a KISZ-tagságot. — A taggyűlésen megbe­széltük a munkatervünket. El­készítettem a vezetőség ja­vaslatát, s a gépelés alatt hagytam egy jókora helyet a tagság javaslatának. Végül egy óriási kérdőjel került mindenhová. Elfordították a fejüket, amikor megkérdez­tem tőlük, hogy mégis mit szeretnének. Semmit... Ilyen az érdeklődés. Ennek ellenére az élet nem áll meg a KISZ-alapszervezet­­ben. Egy-két emberre építve előbb-utóbb közösséggé for­málódnak. Májusban munka­­szerződést kötnek a vállalat­tal, hogy ezzel — ha van fel­adat — többletjövedelemhez jussanak. — A fiatalokat elsősorban a pénz érdekli, ami érthető is a helyzetükben, hiszen család­­alapítás előtt állnak, vagy éppen a családot kell eltarta­niuk, a jövőt megalapozni. Eb­ben látom a mozgalmi munka iránti nagy érdektelenség okát, így tudjuk mi is pénzhez jut­tatni azt, aki hajlandó dolgoz­ni. A tavalyi tapasztalaton okulva szeretnénk, ha az el­végzett munka után hamarabb kapnánk meg a pénzt. A KISZ-esek a nyáron két külföldi kirándulást is tervez­nek. Bécsbe, illetve a bolgár tengerpartra szeretnének el­jutni. Többségük a tavalyi if­júsági munkavállalásért ka­pott és fel nem osztott járan­dóságból fedezi a költsége­ket, de természetesen mód lesz mások­ részvételére is. A tavaszi történelmi ünne­pek keretében az alapszerve­zet ünnepélyes taggyűlésen emlékezett meg a forradal­már elődökről. Itt Kőpataki József művezető kiváló dolgo­zó lett, Varga János autósze­relő pedig igazgatói dicséret­ben részesült. Az ünnepségsorozat kereté­ben indultak a kerületi fel­­szabadulási focikupán. — Azzal kezdtem az agitá­­lást, hogy pénzt lehet nyerni a kupán, így többen is eljön­nek. Végül is bí­zm benne, hogy előbb-utóbb megélénkül a mélyponton levő alapszer­vezeti munka. Pekár Erzsi

Next