Vörös Zászló, 1946. január-június (2. évfolyam, 1-53. szám)
1946-01-03 / 1. szám
Csütörtök, 1946. I. S. Világ pro letérj« і, egyesüljetek! 2. árfolyam 1. szám. Megjelenik csütörtöken is .»Várnap Szerkedőség: BerehovO, Voresilev-tér S. Egye* szám ára: 20 képek. A KOMMUNISTA PÁRT BEREHOVOI KERÜLETE ÉS A KERÜLETI NÉPBIZOTTSÁG LAPJA. A SZOVJETUNIÓ LEGFELSŐBB TANÁCSÁBA képviselőikül népünk legjobb fiait fogjuk megválasztani. Turjanica Iván Ivánovics életrajza Turjanica Iván Ivánovics, Zakarpalszka-Ukrajna Néptanácsának elnöke és Zakarpalszka-Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára. 1901-ben született Munkácson, Zakarpalszka-Ukrajna területén. Munkás család gyermeke. Turjanica mint egyszerű munkás különböző építési vállalatoknál dolgozott Munkácson 1918 óta. 1919-ben önként belépett a magyar Vörös Hadseregbe és fegyverrel a kezében harcolt Magyarország szabadságáért és függetlenségéért. Később a többi körös katonával együtt börtönbe vetik, majd a nép elnyomói és hóhérai Csehszlovákia egyik koncentrációs táborába zárják. Innen sikerült elmenekülnie és 1921-ig munka nélkül tengette életét. A rendőrség és csendőrség szakadatlanul üldözte a fiatal forradalmár és újból megfosztották szabadságától. 1919-től 1924-ig Turjanica nehéz időket élt át. Előbb börtönben sínylődik, majd a bajorországi Ugolstadt erődítményben szenved tovább. 1924-ben Turjanica újból visszanyeri szabadságát és a mozgósítás idején a Csehszlovák Hadseregben közkatonaként szolgál. A sok üldözés, megpróbáltatás és bebörtönözés nem törte meg forradalmi harci készségét és 1925-ben belép Zakarpalszka- Ukrajna Kommunista Pártjába. 1925- től 1928-ig Turjankca Munkácson építőmunkásként dolgozott és pártszervezet köré tömörítette a leginkább kitartó munkásokat és feléleszti a népben a gyűlölet érzését és a harci készséget a kizsákmányolók ellen. 1928-tól 1930-ig terjedő időszakban megválasztják a Kommunista Párt munkácsi, majd uzshorodi titkárává. Személyes szabadságának és életének szüntelen kockáztatásával állandóan harcol anép és az ország boldogulásáért és jobb sorsáért. 1930-ban Turjanica Iván Ivánovics a Szovjetunióba emigrált és 1933-ig a harkovi Kommunista Újságírók intézetében folytatja tanulmányait. Intézeti tanulmányainak befejezése után Turjanica visszatért Kárpátaljára. 1939-ig a Vörös Szakszervezetek Kerületi Bizottsága titkáraként működött Munkácson, Uzshorodon és Ilusztón. 1939.-ben Turjanica ismét kénytelen a Szovjetunióba menekülni, ahol értékes munkát fejt ki a Nemzetközi Forradalmárok segélyezését szolgáló nemzetközi szervezet Központi Bizottságában. Majd pedig a vorosilovgrádi Októberi Forradalom nevű mozdonygyárban dolgozik. A nagy Honvédelmi Háború idején Turjanica a Csehszlovák hadsereg III. számú dandárjánál, mint politikai megbízott teljesít szolgálatot és résztvesz a Kárpátalja felszabadításáért folytatott harcban a német fasiszta megszállók ellen. A nép lelkesen üdvözölte visszatért bátor fiát és megválasztotta Zakarpalszka-Ukrajna Néptanácsa elnökévé. A pártkonferencián pedig megválasztják Turjanicát Zakarpalszka- Ukrajnai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárává. Ismerve ennek a területnek gazdasági viszonyait, lakosságát,kultúráját és a nép különös helyzetét, Turjanka ügyesen és helyesen irányítja sokoldalú tevékenykedésével az állami és pártaparátust, és nagy bizalmat élvez. Turjanka Iván Ivánovics, Zakarpatezka Ukrajna Népbizottsága elnökének képviselővé való jelölése a Szovjet-Unió Nemzetiségi Tanácsába. Az uzshorodi villanytelep munkásai, alkalmazottai, mérnöki-technikai személyzete és Csap vasúti alkalmazottai a Szovjet Unió Legfelsőbb Tanácsának parlamentjébe való megválasztásra képviselőjelöltnek előterjesztenék Turjan і cs Iván Ivánovicsot, a kárpátaljai terület Népbizottságának elnökét. A beregszászi járás választói számos gyűlést tartottak, melyeken úgy az uzshorodi, mint a csapi munkások ezen javaslatai magukévá tették és egyhangúlag elfogadták. Képviselőjelölés a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsába 1946. évi január 3-án a beregszászi „Május 1“ üzem munkásai, irodai alkalmazottai és a mérnöki-technikai osztály személyzete gyűlést tartott, melynek tárgya a képviselőjelölés volt a Szovjet Unió Legfelsőbb Tanácsába. A munkások vörös zászló alatt, teljes számban, szervezetten vonultak fel a gyűlés színhelyére, melynek elején Weisz elvtárs, a kárpátaljai terület kereskedelmi és ipari meghatalmazottja kért szót. Beszédében tüzetesen" jellemezte azokat a különbségeket, melyek fennállnak a kapitalista országok és a Szovjet Unióban fennálló választási rendszer között. Különösen kiemelte Csehszlovákiában és Magyarországon, a múltban lezajlott választásokat. Weisz elvtárs több fontos és a választásokkal kapcsolatos feladatot tűzött a választók elé. Felhívta a figyelmet a kommunisták és a párton kívüliek blokkja jelöltjeinek megállapítására, illetve előterjesztésére. Majd felvilágosítást nyújtott a Legfelsőbb Tanácsba való választáskor a jelölés sorrendjére és idejére vonatkozólag. Weisz elvtárs beszéde után Kupin József, a „Május І üzeni munkása kéri szót. Felszólalásában javasolta, hogy a Szovjet Unió Legfelsőbb Tanácsába való megválasztáskor első helyen jelöljék a nép nagy vezérét, Sztálin elvtársai. A javaslatot viharos taps mellett egyhangúlag elfogadták. A gyűlés kéri Sztálin elvtársat, hogy a jelölést fogadja el. Ezután a gyár igazgatója, Gábor elvtárs kér szót. Beszédében kifejti, hogy a kárpátaljai terület munkásainak feladata a választásoknál abból áll, hogy a nagy Sztálim vezetése alatt álló Vörös Hadseregnek anémet-magyar fasiszta harácsolok fölött aratott győzelme után a nép legjobb fiait kell jelölésre előterjeszteni. — Elvtársak! -- mondotta Gábor én nagyon örülök, hogy olyan szerencsések vagyunk, miszerint első ízben választhatunk teljesen szabadon és vagyunk választhatók minden korlátozás nélkül a világ legdemokratikusabb alkotmányának, a sztálini alkotmánynak alapján. Gábor elvtárs ezután javasolja, hogy a Legfelsőbb Tanácsba való választásra jelöljék Vass János elvtársat, a kárpátaljai terület belügyi és államvédelmii megbízottját is Az uzshorodi 510. sz. választókerületbe. A javaslatot támogatták: Fábián János, Morgenthal István és Kelemen Miklós. A gyűlés a felszólaló elvtársak javaslatait Vass János jelölését illetőleg egyhangúlag elfogadta Vass János életrajza Vass János, Zakarpatszka Ukrajna Terület Népbizottságának belügyi és államvédelmi meghatalmazottja 1901- ben született Loza községben, az irsavai járásban. Szülei szegény napszámos emberek voltak és gyermekévei, valamint ifjúságát ő is a gazdag parasztok szolgálatában töltötte. Később az építkezéseknél mint napszámos dolgozott. 1924-ben felvették a csehszlovák Kommunista Pártba és a párt megbízta őt az ifjúság megszervezésével saját szülőfalujában. Később pártszervezeti munkákkal bízták meg és mint instruktor működött Zakarpatszka Ukrajna több járásában. Mikor Zakarpatszka Ukrajna magyar megszállás alá került, Vass folytatta földalatti tevékenységét, azonban a magyar rendőrség üldözése elől menekülni volt kénytelen. A Szovjet Unióba emigrált és ott belépett a megszervezett Csehszlovák Hadtest kötelékébe. Mint ilyen részt vesz a német és magyar fasiszták elleni harcokban. Sikeres haditetteiért és hadi feladatok megoldásáért aörös Hadsereg Parancsnoksága a Honvédelmi Háború II. osztályú rendjelével tüntette ki. Zakarpatszka Ukrajna felszabadítása után Vass János visszatért szülőföldjére, hogy újból folytassa a pártmunkát. Az első Zakarpatszka-Ukrajnai Pártion ferencián megválasztják a Zakarpatszka-Ukrajnai Kommunista Párt Központi Bizottsága tagjává. A Zakarpatszka-Ukrajnai Népbizottság. Kiküldötteinek első kongresszusán a Népbizottság tagja belügyek és államvédelmi meghatalmazottja lett. Vass János nehéz életkörülmények között élt és végezte pártszervezeti munkáját, szüntelen harcban állva idegen elnyomás ellen, önzetlen és fáradságot nem ismerő pártszervező és építőmunkájával kivívta magának a dolgozók bizalmát és megbecsülését . A második újévünk Az idő homokóráján ismét lepergett 365 nap, amely együtt az 1945. esztendőt tette, és az élet országútjain megállás nélkül menetelő emberiség, sorai közt a kárpátukrajnai magyarsággal, új mérföldkőhöz ért: az 1946.hoz. Az egymást váltó évek találkozóján, az óév koporsójánál s az újév bölcsőjénél valami ősi oszlón szinte kényszerít bennünket, hogy az elmult esztendőről számot adjunk s egyben megkíséreljük fellebbentetni a jövőt takaró fátylat. Az elmúlt évben már szovjet földön éltünk, Sztálin áldó napja alatt. Még mindenütt ott éreztük és ottláttuk ugyan az alig elült háború ulérségé-