Vörös Zászló, 1946. január-június (2. évfolyam, 1-53. szám)
1946-01-06 / 2. szám
2. eldtk УАЗ*#. УоМтав, ЩІ .дои*»- 8. Az igazi agitátorokról Az egyébként is latin eredetű, agitátor szó a burzsuj füleknek sosem volt valami kellemes csengésű. Lázitót értettek rajta, aki a burzsoá rendszert akarja megdönteni. Aki általános, egyenlő és titkos választói jogot követel, vagy éppen földosztást. Mint sok más eszmének, az agitátor szónak is a marxi-lenini-sztálini új világ állította vissza a becsületét. A demokratizmusnak, a szocializmusnak és méginkább a kommunizmusnak, hogy uralomra kerülhessenek, előbb meg kellett nyerniüka tömegeket, a népet, amit csak tanítással, rábeszéléssel, meggyőzéssel lehetett elérni. Ezt a világmegváltó munkát az agitátorok végezték, nyugalmuk, szabadságuk, életük állandó veszélyeztetésével, igazi hősökként. Hogy Kárpátalja olyan könnyen, annyira önként és boldogan Kárpát-Ukrajnává változhatott, abban nem kis részük van azoknak a csendőrszuronyok közé vett, bebörtönözött, ha ugyan nem bitó alá hurcolt agitátoroknak, akik ezt a földet már a Vörös Hadsereg bejövetele előtt teleszórták a kommunizmus gyorsan csírázó magvaival. Ezek a bátran honszerzőknek nevezhető agitátorok, vagy legalább is ezeknek a vezetőség részéről előzetes bizalommal felruházott utódai újra úton, újra munkában vannak. Beregszászban és a beregszászi járás községeiben házról-házra járnak, hogy elvégezzék a Legfelsőbb Tanácsba szóló, i. é. február hó 10-ikére tűzött választás talajelőkészítő munkálatait. Ezeknek az agitátoroknak, akiket szívesen fogadni minden szovjet polgárra nézve elengedhetetlen kötelesség, első és legfőbb teendőjük mindenesetre az, hogy a gondjaikra bízottakkal, az iskolájukba utáltakkal töviről-hegyire megismertessék a választási törvényt, a küldöttek kijelölésének módját és a szavazás rendjét. De ezzel a magyarázattal, ha oly kiadós és eredményes is, vállalt feladatukat, amennyiben missziónak érzik és tekintik, aminthogy valóban az, még korántsem oldották meg. Valahogy úgy kell elképzelni: ma minden agitátorral maga az állam lép be a választó szovjet polgár hajlékába, bemutatkozni, hogy ki és mi ő, mit tett eddig értünk és mi a célja a jövőben. Mert nem szabad hinni, hogy minden ittlakó évtizedek óta egyebet sem tesz, csak a szovjetet figyeli és tanulmányozza . Így teljesen tisztában van szervezetével, rendeltetésével és céljaival. Különösen nem szabad ezt hinni, ha magyarokról van szó, akik szovjet állampolgárrá válásuk előtt — mint tudjuk — egy állandó és aljasul hazug szovjetellenes propaganda hatása alatt éltek. Elő hát azzal a kis fehér füzettel, a sztálini alkotmánnyal, a szabadságnak és haladásnak azzal a hőskölteményével, amely több mint 200 millió, különböző nemzetiséghez tartozó ember együttélését olyan törvényekkel teszi könnyűvé, kívánatossá, boldoggá, amelyeknél bölcsebbeket, igazságosabbakat, szebbeket, megértéssel és szeretettel teljesebbeket még nem látott a világ. De azt a füzetet nem elég az asztalra letenni, mert valószínű, hogy a vele megajándékozott sosem olvasná el, hanem hittől és lelkesedéstől átfűtött szavakkal rá kell mutatni, hogy milyen kincset, áldást, boldogulási és fejlődési lehetőséget kapott ebben az alkotmányban a minden láncát lerázott emberiség, amely előtt ezzel nyílt meg a világtörténelem legújabb korszaka. Azt a füzetet az agitátoroknak be kell vésniük a szovjet polgárok szívébe Mert oda kívánkozik. A most folyó agitáció legelsőés legfőbb feladata: a sztálini alkotmány minél behatóbb megismertetése és megszerettetése az összlakosság körében. Ha ezt elérik, biztosították vele a február 10-iki választás teljes sikerét is. Egy agitátornak, amennyiben kifogástalan és eredményes munkát akar végezni, fellépését, érdeklődési és magyarázási körét illetőleg mindenkor alkalmazkodnia kell a meglátogatott választó életkorához, nemzetiségéhez, foglalkozásához, műveltségi fokához és sajátos családi körülményeihez. Máskép kérdez és tanul ki például egy öreg, magyar, sokgyermekes kisgazdát, mint egy fiatal, hajadon ukrán polgári ,iskolai tanítónőt. Egy hivatása magaslatán álló agitátornak látogatásai, felvilágosításai során a választás előkészítése mellett ki kell terjeszkednie politikai, társadalmi és közgazdasági életünk nagy problémáira, nemkülönben mindennapjaink apró kérdéseire, így nem hagyhatja megemlítés, magyarázás nélkül az időszerűvé éppen most vált földreformot, rámutathat, különösen ha ünnepnapra esik látogatása, a lelkiismereti szabadságnak a szovjetállam részéről való teljes tiszteletben tartására, amely a vallás terén is megnyilatkozik, foglalkozhatik a drágaság kérdésével, a tűzifa ügyével, stb. Az agitátorok eddigi tapasztalatai is bizonyítják, hogy a polgárok a náluk lett látogatáskor egyéni panaszaikkal, sérelmeikkel is elő szoktak állani. Ebből pedig az következik, hogy az agitátornak nem szabad strucc módjára homokba dugni a fejét és nem akarni tudni azokról a nehézségekről, amelyekkel ma még mind az államnak, mind az egyesek- nek meg kell küzdeniük. Ezeket igenis el kell ismerni, de azzal, hogy kivétel nélkül a fasiszta rendszer és háború terhére írandók, és hogy teljes legyőzésük csak rövid idő kérdése, amennyiben a gyors és gyökeres javulás máris minden vonalon mutatkozik. A ma agitátora úgy viselkedjék és úgy dolgozzék, hogy a reá tekintő állam elmondhassa: te vagy az én hűséges és talpraesett fiam, akiben nekem igaz örömöm telik! Közellátási hírek. Néhány hónap óta nem tudjuk beváltani hústalonunkat, mert hatósági hús nincs. Állítólag a háború miatt nagymértékben megfogyatkozott az állatállományunk s azért nincs hústalonra. De feketén akár mázsaszámra lehet venni. A mészárosoknál vevőre várva csüngnek a horogra akasztott drága marha- és birkahúsok. Egy kg marhahús 90, a birkahús 80 R. Egy átlagosan kereső munkás egyheti béréért vasárnapra vehet egy kg marhahúst családja részére. Nem rossz dolog a finom húsleves hétvégi pihenőnapja, talán meg is érdemli minden dolgozó, de 80—90 rubeleket nem adhat egy kg húsért az államnak fixért dolgozó munkás. Mindenesetre elvárjuk, hogy ne csak feketén lehessen húshoz jutni, hanem jegyre is kapjon hetenkint 1—1 kg húst minden helyező család. Jövőnk alappillérei Befejeződött a háború, mégpedig hála a Vörös Hadseregnek a teljes győzelemmel, s így megkezdődhelik az építőmunka, a termelés, amire ugyancsak szükség van, mert Hitler fasiszta hordái szörnyű pusztításokat végeztek az általuk megszállott területeken. A lerombolt városok, falvak, vasutak, hidak, ipartelepek, állami gazdaságok és kolhozok egy része már újjáépült, más részük most van újjáépítés alatt. Ennek a titáni feladatnak elvégzéséhez feltétlenül szükséges népünk megfeszített munkája. Ilyen emberfeletti teljesítményre csak a mi szovjet szocialista államunk képes, amelyet a nagy Lenin- Sztálin kommunista pártja vezet. Népünk bízik erejében és elhivatottságában. Hegyet mozdító benne a hír, hogy a háború okozta minden nehézséggel sikeresen megküzd. Ezt a hitet a szovjetrendszerrel járó öntudatosságból és a szocialista demokrácia gazdasági s egyéb kiapadhatatlan erőforrásaiból merítl. A Vörös Hadsereg világraszóló győzelme széles utat vágott Szovjet hazánk jólétének megteremtéséhez. — Megvédtük a szabad szovjetállamot, amely ellen egy egész fasiszta világ fenekedett szertelen gyűlölettel és elszánással, s a honvédő harcok folyamán még jobban megerősítettük a szovjet népek közötti testvériséget, miközben még szorosabban, még elválaszthatatlanabbul felsorakoztunk a Kommunista Párt és dicsőséges vezérünk, Sztálin elvtárs körül. Amint a háború vérzivatarai közt a Kommunista Párt volt fegyverbeöltözött népünk ihletője, nagy tétekre jarkalója, úgy most a béke honépítő munkájában is ez a párt diktálja a tempót. A bolseviki vezetés határozottsága, céltudatossága és bölcsessége abban leli magyarázatát, hogy Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanításán épül fel és a népek öszszességére támaszkodik. A párt és a nép közötti kapcsolatok a közös sorsból és szivek mélyéről erednek s így elszakíthatatlanok. Népünk feltétlenül bízik a bolseviki pártban, mert ez a párt sohasem átitatta, a kitűzött célokat, az elvégzendő munkát mindig tisztán megvilágította, nem hallgatva el, nem takargatva a közbejövő nehézségeket sem. Népünk és államunk legnagyobb erőforrását Sztálin vezetése teszi. A Sztálin név jelenti számunkra mindazt, ami szebb, jobb, igazságosabb; ez a név hordja boldogabb jövőnket. Sztálin neve fémjelzi a Szovjet Unió iparosítási korszakát, amelynek hatalmas erőfeszítései és csodás teljesítményei biztosították részüleikre a minden ellenségünket elsöprő győzelmet. Sztálininak, ennek a minden idők legzseniálisabb hadvezérének nevéhez fűződik a Vörös Hadsereg világ megbámulta, Berlinbe vezető diadalútja. És Sztálinról nevezte el népünk az állam alkotmányát, a szabadságnak, egyenlőségnek, becsületnek, emberszeretetnek és a munkának ezt az örök törvénykönyvét. És végül Sztálin nevéhez fog fűződni államunknak a romokból való falépítés», maz a második kenalapítás. Hazánk másik nagy erőforrása a szovjetrendszer. Csak a szocialista iparosítás és a mezőgazdaság kollektivizálása pótolhatta azokat a mérhetetlen veszteségeket, amelyeke országunk a háború folyamán szenvedett. Csak egy ilyen valóban teljes demokrácia, mint a mienk, képes arra, hogy a munkások, a parasztok és az intelligencia szoros összefogásával és örömmel végzett munkábaállításával a romok felett ilyen hirtelen pezsgő életet teremtsen és végkép lerakja gazdasági s kulturális haladásunk megdönthetetlen alapjait. Harmadik erőforrásunk a hazafias érzés, amely a háborúban a katonákból, most a békében pedig a munkásokból csinál hősöket. Azt a megfeszíted, minden gondolatot és izmot igénybevevő, versenyekre késztető, minden egyéni érdeket háttérbe szorító munkát, amely tudományos intézeteinkben, gyárainkban, ipari üzemeinkben, mezőinken, kolhozainkban folyik, csak ez a lángol, hazafias érzés teszi érthetővé. Nagyon bő ésértékes erőforrás az a barátság, az a testvéri szeretet is, amely az itt élő népeket egymáshoz fűzi s amely a sztálini alkotmány fényében és melegében egyre erősödik. És új erőforrást tár fel a február 10-i választás, amely a Legfelsőbb Tanácsba, ahol jövőnket szövik, népünk legjobbjait küldi be. Országunk hatalmas, kimeríthetetlen erkölcsi és anyagi erőforrásokkal rendelkezik s így olyan fejlődési és haladási lehetőségek állanak előttünk, olyan jövőnek megyünk, amely reményeinket is felül fogja múlni. (—»«•) A beregszászi házingatlanok bejelentése Beregszász város Népbizottságának most kiadott rendelete szerint Beregszász városában mindazon magánszemélyek, állami intézmények és szervezetek, amelyeknek tulajdonában házas belsőség van, tulajdonjogukat tartoznak a városi leltározási hivatalnál (Városháza, 8-ik sz. szoba) bejelenteni. A bejelentésnél a tulajdonjogot igazoló iratok felmutatandók (közjegyzői vagy bírósági határozat, telekkönyvi kivonat, a ház és a kert tervrajza). Aki ezeket jan. 20-ig beszerezni nem tudja, felmutatásukra f. é. ápr. 1-ig haladékot kap, de magát a bejelentést az alábbi sorrend szerint teljesíteni tartozik: A-tól E betűig jan. 20-ig, F-től J-ig jan. 21—30, J-től N-ig jan. 31—febr. 10-ig, O-tól Sz-ig febr. 11—20-ig, a többi febr. 21—28-ig. Azok az épületek, amelyeket a fenti határidőben nem jelentenek, gazdátlanoknak lesznek minősítve. A bejelentés elmulasztását 1000 rendbírsággal sújtják. A beregszászi kétosztályos iskola szilveszter-estje A beregszászi magyar tannyelvű hétévfolyamos iskola, az orosz tagozattal karöltve, nagy gonddal és hozzáértéssel összeállított szilveszter-délutánnal búcsúzott az óévtől. Ének-, zene-, táncszámok s kis jelenetek lettek a magyar és orosz műsort, amely a legteljesebb siker jegyében pergett le. Az előkészítés nagy munkájából főként Rokicky Béla isk. igazgató, Legeza Gizella tanítónő és Ladányi Irén, a városi zeneiskola zongeratanitónéje vatták ki részüket.