Vörös Zászló, 1950. július-december (6. évfolyam, 53-105. szám)

1950-08-10 / 64. szám

4. oldal. Felszólalásaink nyomán „Javítsuk meg a város sörellátását“ Lapunk július 27-i számá­ban fenti cikkünkben bíráltuk Illés Z. elvtársat, a berehovoi sörellátó vezetőjét. Illés elvtárs tudatja a szerkesztőséggel, hogy a cikkben közölt tények megfelelnek a valóságnak. A város üveges sörrel való ellá­tásának egyik legnagyobb aka­dálya az, hogy a sörelosztónak Berehovon nincs üvegtöltő ál­lomása. A kommunális osztály segítségével erélyes intézkedé­seket foganatosít az üvegtöltő­állomás helyiségének biztosítá­sára. ­­ 01284 ­A mi naptárunk: KOTOVSZKIJ G. I. (Halálának 15. évfordulója) 15 évvel ezelőtt — 1925 au­gusztus 6-án áruló módon meggyilkolták Kotovszkij Ge­­orgij Ivanovicsot — a polgár­háború hősét, a Vörös lovas­ság dicső parancsnokát. Kotovszkij G. I. Besszará­­biában született, apja segéd­gépész volt. Gyermekéveiben sokat volt a munkások között, látta hihetetlenül súlyos hely­zetüket. Tizenhétéves korában egy földbirtokon gyakorno­­koskodott. A földbirtokos elle­ni fellépéséért a kisinyevi bör­tönbe zárták. Kiszabadulása után részt vesz az 1905-ös for­radalom előkészítésében. A cá­ri hatóságok letartóztatják és 10 évi börtönre ítélik. 1917-ben, egy újabb letar­tóztatása után halálra ítélik. A forradalom azonban meg­menti. Kotovszkij szervezői és ka­tonai tehetsége különösen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után bontakozott ki. Az általa vezetett partizá­nok könyörtelenül pusztították az ellenséget. A 45. hadosz­tály második dandárának élén részt vett a Zsitomir és Kiev felszabadításáért folyó harcok­ban. Az 1919. év végén Geor­­gij Ivanovics már egy önálló lovasdandár parancsnoka. Csodálatraméltó bátorságot tanúsítva, katonái egymásután foglalják el Voznyeszenszket, Odesszát, Tiraszpoljt stb. Ko­tovszkij katonái megsemmisítő csapásokat mértek a lengyel fehérgárdistákra, Petljura, Madhno, Antonov és Tyutyunik bandáira. 1920-ban Georgij Ivanovics belépett a kommunista pártba, amelynek hű fia volt utolsó le­heletéig. Kotovszkijt harci érdemei­ért háromszor tüntették ki a Vörös Zászló rendjellel. Geor­gij Ivanovics a Moldva Auto­nóm Szocialista Köztársaság egyik szervezője volt, s több­ször választották meg a SzSzKSz Központi Végrehaj­tóbizottsága, az USzSzK Köz­ponti Végrehajtóbizottsága és a Moldva ASzSzK Központi Végrehajtóbizottsága tagjává. Kotovszkij G. I.-t Birzul vá­rosban temették el, amit tisz­teletére Kotovszk-nak nevez­tek el. Kotovszkban és Umán­­ban a nép hősének emlékműve­ket emeltek. A szovjet nép mélyen tisz­teli dicső fiának emlékét, akit Sztálin elvtárs szerény pa­rancsnokaink közül a legbát­rabbnak, a legbátrabbak közül a legszerényebbnek nevezett. A felvételen: Kotovszkij G. I. VÖRÖS ZÁSZLÓ Csütörtök, 1950 aug. 10. A koreai harci események szemléje A Kelet-koreai hegység nyúl­ványai és a Naktogan folyó fel­ső folyása ma a legelkesere­­dettebb ütközetek színhelyét képezi. Egyes helyiségek több­szörösen cserélnek gazdát. A Népi Hadsereg Főparancs­noksága jelentése rámutatt ar­ra, hogy a koreai csapatok át­törve az amerikai seregek vé­delmi vonalát, minden fronton állhatatosan támadnak. Az United Press tudósítója közli, hogy a 25. amerikai gyaloghadosztály kénytelen volt feladni Szancsut és Hamcshant. Ugyanez a tudó­sító közli, hogy a néphadse­reg ebben a kerületben felsza­badította Ecshont és délről megkerülte Kimcshont. Az As­sociated Press legutóbbi je­lentése szerint innen is kiver­ték az amerikaiakat. A Népi Hadsereg kiszorította állásai­ból az amerikai első lovassági (motorizált) hadosztályt. Nagyszerű sikereket értek el a néphadsereg csapatai délen, a Kocshan-Csincsu frontsza­kaszon. Elfoglalták Hjopcshon városát, amely m­indössze 40 km-re fekszik Tegu-tól, amely az amerikai parancsnokság központja a korea­i fronton. A néphadsereg e város elfoglalá­sától messze az am­erikai erők mögé került. A poljenjáni rádió rámutatt arra, hogy a néphad­sereg a Kocshántól délre fek­vő hegységeken áthatolva ko­moly csapást mért az ameri­kai és Liszinman-féle csapa­tokra. A néphadsereg csapatai ro­hamosan folytatják támadásu­kat Csincsutól keletre, ahol az átszervezett 24. amerikai gya­loghadosztály folytat hátvéd­harcokat. Az United Press szerint e hadosztály segítsé­gére az alighogy partraszállt második gyaloghadosztály csa­patai siettek. Ennnek ellenére az amerikaiak tovább vonulnak hátra­­ kelet felé Csincsutól, melyet július 31-én szabadí­tott fel a néphadsereg. Csin­­csu, fontos vasúti csomópont, amely összeköti a déli partvi­dék kikötővárosait. Korea leg­nagyobb kikötőitől, Maszántól­­és Puszántól csak néhány km­­re fekszik. Az amerikai csapa­tok egyre hátrálnak, hogy el­kerüljék bekerítésüket. Az As­sociated Press szerint a nép­hadsereg tankcsapatai már 40 km-re vannak Puszántól és 25 km-re Maszántól. A Szinhua ügynökség közli, hogy a néphadsereg 30 napi csata után, Délkoreában több, mint 54 ezer négyzetkilométer területet szabadított fel, 12 millió lakossal. Mac Arthur főparancsnoksá­ga nyilatkozatában közli, hogy tekintettel az újabb utánpótlá­sok megérkezésére, az ameri­kaiak »lehetőséget kaptak a visszavonulásra...« A főpa­rancsnokság szóvivője ezen »eredeti« kijelentéshez még azt fű­zte hozzá, hogy az USA csak nagy áldozatok árán tarthatja állásait. A koreai front eseményei en­nek ellenére azt bizonyítják, hogy a beavatkozók minden ál­dozat ellenére sem képesek tartani a Tegu és Puszan kö­rüli védővonalat. Leleplező okmányok az amerikaiak koreai támadása előkészítéséről New­ York. (TASS) A »Da­ily Compass« lap közli tudó­sítójának, Johannes Steelnek Lake Succesből érkezett tudó­sítását. A tudósítás közli: »Azon okmányok, melyeket az ENSZ koreai bizottsága Szöulból való menekülésekor hátrahagyott, tartalmazzák az 1949 február 14-én megtar­tott Liszinman-kabinet és a délkoreai hadseregparancsnok­ság együttes ülésének jegyző­könyvét. Ezen az ülésen hatá­rozatot fogadtak el arról, hogy Északkorea ellen, legkésőbb 1949 júliusában megkezdik a háborút. Ezután az ülés után hozzá­láttak a háború hathatós elő­készítéséhez. A hátrahagyott okmányok szerint ezen a téren az első lépés a 18—45 életko­rú férfiak mozgósítása volt. Az­ amerikai katonai oktatók gyorsan kioktattak 6 hadosz­tályt, melyeket amerikai fegy­verekkel szereltek fel. Az ok­tatás Rudzánban, egy Szöul melletti kerületben­ folyt. Ebben a volt japán császári hadsereg közel 10 ezer altisztje és tiszt­je vett részt. 1949 júliusáig a 38. széles­ségi fok mentén 5 délkoreai hadosztályt vontak össze. A feladat az volt, hogy elfoglal­ják Hecszsu városát, amely a 38. szélességi foktól északra fekszik. Szin Szon Mo hadügymi­niszter 1949 július 17-én In­­csonban a délkoreai ifjúság naggyűlésén , kijelentette: »Hadseregünk elnökünk pa­rancsát várja. Mihelyt e pa­rancsot megkapjuk, egy nap leforgása alatt elfoglaljuk Ph­enjant és Vonszant.« A be­széd teljes tartalmát a Hariton ügynökség közölte 1949 július 18-án, Szöulban. Tekintettel arra, hogy 1949 júliusában a délkoreai csapa­tok megbízhatatlansága miatt nem voltak képesek megkezde­ni a támadást, a további elő­készületek titokban folytak. Li Szin Man, 1949 augusztus 15- én, a 38. szélességi fok men­tén 20 km. mélységű tiltott övezetet hozott létre.­ Tönkremennek az amerikai farmerek Az Egyesült Államok sajtó­ja és rádiója hazug híreket terjeszt a farmerek »paradi­csomi életéről«. A valóság azonban egészen más. Az USA kis- és középfar­merei tönkremennek. Földjeik a monopóliumok és a nagy far­merek tulajdonába mennek át. Hivatalos adatok szerint 1935 — 1945-ig a farmok száma 6.8 millióról 5.9 millióra csökkent. A nagy farmgazdaságok, ame­lyek csupán 3 százalékát te­szik ki az USA farmjai szá­mának, 1949-ig már az összes vetésterületek 41 százalékát birtokolták. Az USA csőd szélén álló apró farmerei az amerikai ban­kokhoz fordulnak kölcsönért, amelyek hatalmas kamatokat csikarnak ki tőlük és arra kényszerítik a farmereket, hogy termésüket a bankok számá­ra előnyös áron adják el. A kis- és középfarmerek adóssá­ga 11.950 millió dollárt tesz ki. Jelenleg a farmerek helyzete rosszabbodik. Az amerikai monopóliumok azzal a szándékkal, hogy a válság súlyát a kis farmerek vállaira helyezzék, mesterségesen csök­kentik a mezőgazdasági termé­kek felvásárlási árait és eme­lik az élelmiszerek eladási árát. Ennek következtében az ame­rikai farmerek jövedelme év­­ről-évre csökken. 1950-ben például, a farmerek jövedelme az 1949. évhez viszonyítva 17 százalékkal csökkent. Különösen nehéz a farmerek helyzete a déli államokban, ahol a termőföldek több, mint felét úgynevezett felesek dol­gozzák meg. A feles köteles a föld tulajdonosának átadni a termés felét és megfizetni a tulajdonos által adott trágyá­zóanyag árának felét. Ezen kí­vül a feles magas lakbért és hihetetlenül nagy kamatot fizet a kölcsönkapott szerszámokért és igásállatokért. Ennek következtében a feles teljes mértékben függőségbe kerül a földbirtokostól, való­sággal a rabszolgájává lesz. Egész életén keresztül adóssá­gainak törlesztéséért kénytelen dolgozni. A mezőgazdasági munkák gépesítéséről beszélni sem le­het. A kis farmerek képtele­nek megvásárolni a drága me­zőgazdasági gépeket. Még ennél is súlyosabb a helyzete azon mezőgazdasági dolgozóknak, akiket az USA- ban­­ »vándorló farmereknek« neveznek. Ezek az amerikai monopolisták által, földjeikről száműzött, csődbe jutott far­merek. Munkát és megélhetést keresve vándorolnak egyik ál­lamból a másikba. Rájuk még az USÁ-ban érvényben lévő megnyirbált munkavédelmi törvények sem vonatkoznak. Ha munkát találnak, éjt nap­pallá téve dolgoznak éhbérért. Ilyen az amerikai farmerek helyzete. Podkopajev G. A „Vörös Zászló“ faliújság kiállítására augusztus 14-től 19-ig kell beküldeni a faliújságokat. Beküldendő: 1. A faliújság levelezőinek nyilvántartási lapja, 2. A legutóbbi teljes faliújság szám, 3. A korábbi számok egyes cikkei. A faliújságokon a címen kívül fel kell tüntetni azt is, hogy melyik üzemé, vagy kolhozé és kik a szerkesztőbizott­ság tagjai. A szerkesztőbizottság tagjairól a szerkesztőség által rendelkezésre bocsátott nyilvántartási lapokat kell ki­tölteni. A pályadíjak értékes könyvek és más ajándékok. A szer­kesztőbizottságok tagjain kívül jutalomban részesülnek a faliújságok aktív levelezői is. Cím: Berehovo, Vorosilov-tér 3. Vörös Zászló körzeti lap szerkesztősége. Felelős szerkesztő: SVÉD A. HIRDETMÉNY, A KIEVI KÖNYVKERESKEDELMI ISKOLA tanulókat vesz fel az 1950 — 1951. tanévre. Az oktatás két évig tart. Az iskola könyvelárusítókat képez ki. Az iskola végeztével Ukrajna városaiban és kerületi központjai­ban helyezik el a tanulókat. A tanulókat stipendiummal és segéllyel biztosítják. Felvételét kérheti mindenki, aki befejezte a hét osztályt és 17—20 éves. Az iskolába felvételi vizsgát kell tenni alkotmánytanból, orosz és ukrán nyelvből, valamint számtanból. A foglalkozások kezdete szeptember 1. Felvételi vizsgák augusztus 15-től. A felvételhez az alábbi okmányok szükségesek : 1. Kérvény, 2. Iskolai bizonyítvány (eredeti), 3. Születési anya­könyvi kivonat, 4. Orvosi bizonyítvány, 5. Katonakötelesek számára iga­zolvány a katonai nyilvántartóból. 6. Önéletrajz, 7. Paszport (személye­sen kell átnyújtani), 8, 3 drb. fénykép. Az iratokat KIEV, Sztálinezká, B. Kitajevszkája 85 szám, 7. szá­mú Vasutas iskola, (10 számú villamos) címre kell küldeni. Адрес редакції. м. Берегово пл. Ворошилова No 3. Телефон редакції 156. Телефон друкарні 111 A szerkesztőség címe: Berehovo, Vorosilov tér 3. A szerkesztőség telefonszáma 156. A nyomdáé 111. Тираж — 3000

Next