Vörös Zászló, 1950. július-december (6. évfolyam, 53-105. szám)
1950-08-10 / 64. szám
4. oldal. Felszólalásaink nyomán „Javítsuk meg a város sörellátását“ Lapunk július 27-i számában fenti cikkünkben bíráltuk Illés Z. elvtársat, a berehovoi sörellátó vezetőjét. Illés elvtárs tudatja a szerkesztőséggel, hogy a cikkben közölt tények megfelelnek a valóságnak. A város üveges sörrel való ellátásának egyik legnagyobb akadálya az, hogy a sörelosztónak Berehovon nincs üvegtöltő állomása. A kommunális osztály segítségével erélyes intézkedéseket foganatosít az üvegtöltőállomás helyiségének biztosítására. 01284 A mi naptárunk: KOTOVSZKIJ G. I. (Halálának 15. évfordulója) 15 évvel ezelőtt — 1925 augusztus 6-án áruló módon meggyilkolták Kotovszkij Georgij Ivanovicsot — a polgárháború hősét, a Vörös lovasság dicső parancsnokát. Kotovszkij G. I. Besszarábiában született, apja segédgépész volt. Gyermekéveiben sokat volt a munkások között, látta hihetetlenül súlyos helyzetüket. Tizenhétéves korában egy földbirtokon gyakornokoskodott. A földbirtokos elleni fellépéséért a kisinyevi börtönbe zárták. Kiszabadulása után részt vesz az 1905-ös forradalom előkészítésében. A cári hatóságok letartóztatják és 10 évi börtönre ítélik. 1917-ben, egy újabb letartóztatása után halálra ítélik. A forradalom azonban megmenti. Kotovszkij szervezői és katonai tehetsége különösen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után bontakozott ki. Az általa vezetett partizánok könyörtelenül pusztították az ellenséget. A 45. hadosztály második dandárának élén részt vett a Zsitomir és Kiev felszabadításáért folyó harcokban. Az 1919. év végén Georgij Ivanovics már egy önálló lovasdandár parancsnoka. Csodálatraméltó bátorságot tanúsítva, katonái egymásután foglalják el Voznyeszenszket, Odesszát, Tiraszpoljt stb. Kotovszkij katonái megsemmisítő csapásokat mértek a lengyel fehérgárdistákra, Petljura, Madhno, Antonov és Tyutyunik bandáira. 1920-ban Georgij Ivanovics belépett a kommunista pártba, amelynek hű fia volt utolsó leheletéig. Kotovszkijt harci érdemeiért háromszor tüntették ki a Vörös Zászló rendjellel. Georgij Ivanovics a Moldva Autonóm Szocialista Köztársaság egyik szervezője volt, s többször választották meg a SzSzKSz Központi Végrehajtóbizottsága, az USzSzK Központi Végrehajtóbizottsága és a Moldva ASzSzK Központi Végrehajtóbizottsága tagjává. Kotovszkij G. I.-t Birzul városban temették el, amit tiszteletére Kotovszk-nak neveztek el. Kotovszkban és Umánban a nép hősének emlékműveket emeltek. A szovjet nép mélyen tiszteli dicső fiának emlékét, akit Sztálin elvtárs szerény parancsnokaink közül a legbátrabbnak, a legbátrabbak közül a legszerényebbnek nevezett. A felvételen: Kotovszkij G. I. VÖRÖS ZÁSZLÓ Csütörtök, 1950 aug. 10. A koreai harci események szemléje A Kelet-koreai hegység nyúlványai és a Naktogan folyó felső folyása ma a legelkeseredettebb ütközetek színhelyét képezi. Egyes helyiségek többszörösen cserélnek gazdát. A Népi Hadsereg Főparancsnoksága jelentése rámutatt arra, hogy a koreai csapatok áttörve az amerikai seregek védelmi vonalát, minden fronton állhatatosan támadnak. Az United Press tudósítója közli, hogy a 25. amerikai gyaloghadosztály kénytelen volt feladni Szancsut és Hamcshant. Ugyanez a tudósító közli, hogy a néphadsereg ebben a kerületben felszabadította Ecshont és délről megkerülte Kimcshont. Az Associated Press legutóbbi jelentése szerint innen is kiverték az amerikaiakat. A Népi Hadsereg kiszorította állásaiból az amerikai első lovassági (motorizált) hadosztályt. Nagyszerű sikereket értek el a néphadsereg csapatai délen, a Kocshan-Csincsu frontszakaszon. Elfoglalták Hjopcshon városát, amely mindössze 40 km-re fekszik Tegu-tól, amely az amerikai parancsnokság központja a koreai fronton. A néphadsereg e város elfoglalásától messze az amerikai erők mögé került. A poljenjáni rádió rámutatt arra, hogy a néphadsereg a Kocshántól délre fekvő hegységeken áthatolva komoly csapást mért az amerikai és Liszinman-féle csapatokra. A néphadsereg csapatai rohamosan folytatják támadásukat Csincsutól keletre, ahol az átszervezett 24. amerikai gyaloghadosztály folytat hátvédharcokat. Az United Press szerint e hadosztály segítségére az alighogy partraszállt második gyaloghadosztály csapatai siettek. Ennnek ellenére az amerikaiak tovább vonulnak hátra kelet felé Csincsutól, melyet július 31-én szabadított fel a néphadsereg. Csincsu, fontos vasúti csomópont, amely összeköti a déli partvidék kikötővárosait. Korea legnagyobb kikötőitől, Maszántólés Puszántól csak néhány kmre fekszik. Az amerikai csapatok egyre hátrálnak, hogy elkerüljék bekerítésüket. Az Associated Press szerint a néphadsereg tankcsapatai már 40 km-re vannak Puszántól és 25 km-re Maszántól. A Szinhua ügynökség közli, hogy a néphadsereg 30 napi csata után, Délkoreában több, mint 54 ezer négyzetkilométer területet szabadított fel, 12 millió lakossal. Mac Arthur főparancsnoksága nyilatkozatában közli, hogy tekintettel az újabb utánpótlások megérkezésére, az amerikaiak »lehetőséget kaptak a visszavonulásra...« A főparancsnokság szóvivője ezen »eredeti« kijelentéshez még azt fűzte hozzá, hogy az USA csak nagy áldozatok árán tarthatja állásait. A koreai front eseményei ennek ellenére azt bizonyítják, hogy a beavatkozók minden áldozat ellenére sem képesek tartani a Tegu és Puszan körüli védővonalat. Leleplező okmányok az amerikaiak koreai támadása előkészítéséről New York. (TASS) A »Daily Compass« lap közli tudósítójának, Johannes Steelnek Lake Succesből érkezett tudósítását. A tudósítás közli: »Azon okmányok, melyeket az ENSZ koreai bizottsága Szöulból való menekülésekor hátrahagyott, tartalmazzák az 1949 február 14-én megtartott Liszinman-kabinet és a délkoreai hadseregparancsnokság együttes ülésének jegyzőkönyvét. Ezen az ülésen határozatot fogadtak el arról, hogy Északkorea ellen, legkésőbb 1949 júliusában megkezdik a háborút. Ezután az ülés után hozzáláttak a háború hathatós előkészítéséhez. A hátrahagyott okmányok szerint ezen a téren az első lépés a 18—45 életkorú férfiak mozgósítása volt. Az amerikai katonai oktatók gyorsan kioktattak 6 hadosztályt, melyeket amerikai fegyverekkel szereltek fel. Az oktatás Rudzánban, egy Szöul melletti kerületben folyt. Ebben a volt japán császári hadsereg közel 10 ezer altisztje és tisztje vett részt. 1949 júliusáig a 38. szélességi fok mentén 5 délkoreai hadosztályt vontak össze. A feladat az volt, hogy elfoglalják Hecszsu városát, amely a 38. szélességi foktól északra fekszik. Szin Szon Mo hadügyminiszter 1949 július 17-én Incsonban a délkoreai ifjúság naggyűlésén , kijelentette: »Hadseregünk elnökünk parancsát várja. Mihelyt e parancsot megkapjuk, egy nap leforgása alatt elfoglaljuk Phenjant és Vonszant.« A beszéd teljes tartalmát a Hariton ügynökség közölte 1949 július 18-án, Szöulban. Tekintettel arra, hogy 1949 júliusában a délkoreai csapatok megbízhatatlansága miatt nem voltak képesek megkezdeni a támadást, a további előkészületek titokban folytak. Li Szin Man, 1949 augusztus 15- én, a 38. szélességi fok mentén 20 km. mélységű tiltott övezetet hozott létre. Tönkremennek az amerikai farmerek Az Egyesült Államok sajtója és rádiója hazug híreket terjeszt a farmerek »paradicsomi életéről«. A valóság azonban egészen más. Az USA kis- és középfarmerei tönkremennek. Földjeik a monopóliumok és a nagy farmerek tulajdonába mennek át. Hivatalos adatok szerint 1935 — 1945-ig a farmok száma 6.8 millióról 5.9 millióra csökkent. A nagy farmgazdaságok, amelyek csupán 3 százalékát teszik ki az USA farmjai számának, 1949-ig már az összes vetésterületek 41 százalékát birtokolták. Az USA csőd szélén álló apró farmerei az amerikai bankokhoz fordulnak kölcsönért, amelyek hatalmas kamatokat csikarnak ki tőlük és arra kényszerítik a farmereket, hogy termésüket a bankok számára előnyös áron adják el. A kis- és középfarmerek adóssága 11.950 millió dollárt tesz ki. Jelenleg a farmerek helyzete rosszabbodik. Az amerikai monopóliumok azzal a szándékkal, hogy a válság súlyát a kis farmerek vállaira helyezzék, mesterségesen csökkentik a mezőgazdasági termékek felvásárlási árait és emelik az élelmiszerek eladási árát. Ennek következtében az amerikai farmerek jövedelme évről-évre csökken. 1950-ben például, a farmerek jövedelme az 1949. évhez viszonyítva 17 százalékkal csökkent. Különösen nehéz a farmerek helyzete a déli államokban, ahol a termőföldek több, mint felét úgynevezett felesek dolgozzák meg. A feles köteles a föld tulajdonosának átadni a termés felét és megfizetni a tulajdonos által adott trágyázóanyag árának felét. Ezen kívül a feles magas lakbért és hihetetlenül nagy kamatot fizet a kölcsönkapott szerszámokért és igásállatokért. Ennek következtében a feles teljes mértékben függőségbe kerül a földbirtokostól, valósággal a rabszolgájává lesz. Egész életén keresztül adósságainak törlesztéséért kénytelen dolgozni. A mezőgazdasági munkák gépesítéséről beszélni sem lehet. A kis farmerek képtelenek megvásárolni a drága mezőgazdasági gépeket. Még ennél is súlyosabb a helyzete azon mezőgazdasági dolgozóknak, akiket az USA- ban »vándorló farmereknek« neveznek. Ezek az amerikai monopolisták által, földjeikről száműzött, csődbe jutott farmerek. Munkát és megélhetést keresve vándorolnak egyik államból a másikba. Rájuk még az USÁ-ban érvényben lévő megnyirbált munkavédelmi törvények sem vonatkoznak. Ha munkát találnak, éjt nappallá téve dolgoznak éhbérért. Ilyen az amerikai farmerek helyzete. Podkopajev G. A „Vörös Zászló“ faliújság kiállítására augusztus 14-től 19-ig kell beküldeni a faliújságokat. Beküldendő: 1. A faliújság levelezőinek nyilvántartási lapja, 2. A legutóbbi teljes faliújság szám, 3. A korábbi számok egyes cikkei. A faliújságokon a címen kívül fel kell tüntetni azt is, hogy melyik üzemé, vagy kolhozé és kik a szerkesztőbizottság tagjai. A szerkesztőbizottság tagjairól a szerkesztőség által rendelkezésre bocsátott nyilvántartási lapokat kell kitölteni. A pályadíjak értékes könyvek és más ajándékok. A szerkesztőbizottságok tagjain kívül jutalomban részesülnek a faliújságok aktív levelezői is. Cím: Berehovo, Vorosilov-tér 3. Vörös Zászló körzeti lap szerkesztősége. Felelős szerkesztő: SVÉD A. HIRDETMÉNY, A KIEVI KÖNYVKERESKEDELMI ISKOLA tanulókat vesz fel az 1950 — 1951. tanévre. Az oktatás két évig tart. Az iskola könyvelárusítókat képez ki. Az iskola végeztével Ukrajna városaiban és kerületi központjaiban helyezik el a tanulókat. A tanulókat stipendiummal és segéllyel biztosítják. Felvételét kérheti mindenki, aki befejezte a hét osztályt és 17—20 éves. Az iskolába felvételi vizsgát kell tenni alkotmánytanból, orosz és ukrán nyelvből, valamint számtanból. A foglalkozások kezdete szeptember 1. Felvételi vizsgák augusztus 15-től. A felvételhez az alábbi okmányok szükségesek : 1. Kérvény, 2. Iskolai bizonyítvány (eredeti), 3. Születési anyakönyvi kivonat, 4. Orvosi bizonyítvány, 5. Katonakötelesek számára igazolvány a katonai nyilvántartóból. 6. Önéletrajz, 7. Paszport (személyesen kell átnyújtani), 8, 3 drb. fénykép. Az iratokat KIEV, Sztálinezká, B. Kitajevszkája 85 szám, 7. számú Vasutas iskola, (10 számú villamos) címre kell küldeni. Адрес редакції. м. Берегово пл. Ворошилова No 3. Телефон редакції 156. Телефон друкарні 111 A szerkesztőség címe: Berehovo, Vorosilov tér 3. A szerkesztőség telefonszáma 156. A nyomdáé 111. Тираж — 3000