Vörös Zászló, 1951. július-december (7. évfolyam, 51-102. szám)

1951-07-01 / 51. szám

2. oldal Június 29-én tartotta meg az UK(b)P berehovói körzeti pártbizottsága soron lévő plé­numát. A plénum megtárgyal­ta a tavaszi vetés eredményeit, a vetések gondozásának mene­tét és a termés betakarításá­nak, valamint a mezőgazdasá­gi termékek beszolgáltatásá­nak kérdését. A plénumon Popovics D. P. elvtárs, a kör­zeti pártbizottság első titkára tartott beszámolót. Az előadó megállapította, hogy hála annak a nagy se­gítségnek, melyet körzetünk mezőgazdasága a bolsevik párttól, a szovjet kormánytól és személyesen Sztálin elvtárs­tól kapott, kolhozaink a múlt évinél lényegesen jobban fel­készültek a tavaszi vetéshez. A vetést csaknem teljesen faj­vetőmagvakkal végezték. A körzet kolhozai a vetési tervet 101,5 százalékra teljesítették. Egyes kolhozok, mint pédául a Hruscsov, a Vorosilov, a Gorkij kolhoz a kora tavasziak vetését 3—4 nap alatt befejez­ték. Ezek a kolhozok minden növény terén elvégezték a ve­tési tervet és idejében befejez­ték a kukorica és burgonya vetését. — Meg kell azonban állapí­tani — jelenti ki Popovics elvtárs, — hogy a körzetben elhúzódott a tavaszi vetés. A. Sztálin, az Október 31. évfor­dulója, az Út a Kommuniz­mushoz, a Kalinin, a Bolsevik és más kolhozok későn vetet­ték el a kapásnövényeket. Egyes kolhozok még mindig nem teljesítették növényfajták szerint a vetési tervet. Néhol, mint például a Kirov kolhozban 155 hektár kukoricavetésből mindössze 55 hektárt kapáltak meg elő­ször és a második kapáláshoz még hozzá sem kezdtek. A Pravda kolhoz 148 hektár ku­koricavetéséből­ eddig 78 hek­tárt kapáltak meg. A vetésgondozás ki nem elé­­gítő voltának az az oka, hogy a kolhozokban általában ala­csony a munkafegyelem. A Bolsevik kolhozban például 151 kolhozistának nincs egyet­len munkanapja sem. Ebben a kolhozban 511 munkaképes kolhozista közül csak 182 jár munkába. Gyenge a munka­­fegyelem a Sztálin kolhozban is, ahol 58 kolhozista ezidén egyetlen napot sem dolgozott a kolhozban. Hasonló a hely­zet a Lenin útja, Gorkij és az Út a Kommunizmushoz kolho­zokban is. Az előadó részletesen fog­lalkozott a szőlőültetvények állapotával és felhívta a plé­num résztvevőinek figyelmét arra a komoly veszélyre, amely szőlőtermésünket fenyegeti, ha nem intézkedünk a pero­­noszpóra terjedése megakadá­lyozására. A terménybetakarításra, a cséplésre és terménykészlete­zésre való előkészületekről be­szélve Popovics elvtárs rámu­tatott azokra a hiányosságok­ra, amelynek kiküszöbölése föltétlenül szükséges, hogy si­keresen hajtsuk végre ezt a nagyfontosságú kampányt. Élesen bírálta a Gép- és Trak­tor Állomások igazgatóit, mi­vel azok nem nyújtanak kellő segítséget a kolhozoknak a terménybetakarításra való elő­készületben. A beszámoló után megin­dult vitában a felszólalók rá­mutattak azokra a feladatok­ra, amelyeket még meg kell oldani, hogy becsülettel telje­sítsük Sztálin elvtárs előtt vállalt kötelezettségeinket. Erdei elvtárs, a Sztálin kol­hoz elsőfokú pártszervezeté­nek titkára elmondotta, hogy milyen harcot folytattak a kol­hozisták a pártszervezet és a kolhoz vezetősége irányítása alatt a tavaszi vetés gyors el­végzéséért és hogyan folyik a kolhozban a vetésgondozás. — Most úgy kell megszer­veznünk a munkát, hogy az aratással egyidőben folytat­hassuk a kapásnövények meg­művelését és az építkezést, stb. — jelentette ki Erdei elv­társ. — Kolhozunkban már megkezdődött a búza és a ga­bona aratása. A berehovói GTA azonban kevés segítsé­get nyújt a kolhoznak. Még mindig nem kaptuk meg a ré­gen ígért hajtószíjat a cséplő­géphez, — fejezi be felszólalá­sát Erdei elvtárs. Varga elvtárs, az Út a Kom­munizmushoz kolhoz elnöke élesen bírálta az ivánivkai Szilpó vezetőjét azért, mert nem gondoskodik a kolhoz szükségletei kielégítéséről. — A számunkra kiutalt 100 darab zsákot sehogyan sem tudjuk megkapni a Szilpó üz­letében — jelenti ki Varga elv­társ. Antonenko elvtárs, a bere­hovói GTA igazgatója felhívja a plénum figyelmét a termény­szárítók építésének fontossá­gára. — Több olyan kolhoz van körzetünkben — mondja An­tonenko elvtárs, — ahol a kol­hoz vezetősége ezt a kérdést másodrendűnek tekinti. A Komszomol kolhozban példá­ul, melynek elnöke Povegyo­­nok elvtárs, a terményszárító­ban a kolhoz baromfifarmjá­nak egy részét helyezték el. Ebben és más kolhozokban még nem készítették el a fe­dett szérűt sem. Több fedett szérűn nem lehet terményt osztagolni, mivel azokon a cséplőgépen kívül semmi más­ra nincs hely — fejezi be fel­szólalását Antonenko elvtárs. Dorosenko elvtárs, a bótvá­­gyi GTA igazgatója arról be­szélt felszólalásában, hogy a legtöbb kolhozban már meg lehet kezdeni a búza és gabo­na részleges aratását. Felhív­ja a kolhoz figyelmét arra, hogy nem szabad megismét­lődni a múltévi hibáknak, amikor a terménybeszolgálta­­tásnál elkéstek a GTA-knak já­ró természetbeni fizetéssel Tót elvtárs, a körzeti végre­hajtóbizottság elnöke elmond­ta felszólalásában, milyen sze­repet kell játszani a körzeti pártbizottság meghatalmazot­­tainak a betakarítás és beszol­gáltatás­ ideje alatt. — A meghatalmazottak jó munkájától sokban függ en­nek a fontos kampánynak a sikeres lefolytatása — álla­pítja meg Tóth elvtárs. A vitában felszólaltak még Веса, Geletej, Frischman, Po­­vegyonok és más elvtársak, összesen 14-en. A plénum részletes határozatot hozott a hiányosságok kiküszöbölésére. PÁRTÉLET A körzeti pártbizottság plénuma AZ ARATÁS ELSŐ NAPJÁN Arany színe van az Engelsz kolhoz mezőin elterülő hatal­mas búzatábláknak. A kalá­szok között alig találunk egy­­egy szurókát, egy-egy búzavi­rágot. Ez arról tanúskodik, hogy a kolhozisták jól gondoz­ták vetéseiket. A búza magas falként emel­kedik a mezei út két oldalán. Messziről egyre erősbödve száll felénk a kolhozisták ara­tódala: »Érik a hajlik a buzakalász, Kolhoznál szebb életet nem találsz...« Az útkanyarulat után érde­kes kép tárul elénk. A tarlón végtelen sorokban sorakoznak egymás mellé a keresztek. Nagy ütemben folyik az ara­tás, dőlnek a kaszák nyomán a rendek. Simon Gyula brigádvezető büszkén néz az aratásra váró búzatengerre. Büszkesége nem alaptalan. A kolhozisták az ő irányítása mellett vezettek, gyomtalanították kétszer is a vetéseket. Az ő öröme, dicső­sége most az, ha gyorsan és veszteség nélkül takarítják be a gazdag termést. A mezőn fürgén mozognak a marokszedők és kévekötők. Mindegyiknek ki van jelölve a saját részlege. Cs. Tóth Bá­lint kaszás néhány méterrel megelőzte a többieket. Barta Gábor és Dávid Béla fej-fej mellett igyekeznek nyomában. — Mi is tudunk úgy aratni, mint Bálint. Estig utolérjük, sőt el is hagyjuk! — És új lendülettel fekszenek a mun­kába a kaszások, mögöttük szaporán nő a kévék halma­za, emelkednek a keresztek. Mindenkinél a gyors, vesz­teség nélküli munka a cél. A kolhozisták azért harcolnak, hogy ők fejezzék be elsőként a körzetben az aratást, az ő kolhozuk legyen az, amely az elsők között számol el az ál­lammal, az ő kolhozukban fi­zessék a legmagasabb díjat a munkaegységekre. ...Ebédszünet van a brigád­ban. A hűvösben pihenők kö­zött Cs. Tóth Bálint agitátor hangját halljuk felcsendülni. Ismerteti a koreai helyzetet, rámutat arra, hogy az ango­lok és amerikaiak újabb erő­szakosságot akarnak elkövetni Iránban, elmondja a békeharc híreit. A kolhozisták figyelmesen hallgatják az agitátor szavát, öntudatosítják magukban azt az elszánt akaratot, hogy jó munkájukkal, bő terméssel harcolnak a békéért és Ha­zánk hatalma megszilárdításá­ért, amely a világbéke biztos őrzője. Az agitátor arról beszél most, milyen nagy jelentősé­ge van a kommunizmus épít­kezéseinek, hogyan veszik ki ebből részüket területünk és körzetünk dolgozói. — Téglagyáraink munkásai sztahanovi munkával harcol­nak azért, hogy határidő előtt szállítsák le az épületanyago­kat Kahovkára... — A kommunizmus építé­szeinek kenyérre van szüksé­gük. A búzát ehhez mi termel­jük. Azzal, hogy elsőként szol­gáltatjuk be a gabonát — biz­tosítjuk ezek kenyérellátását. A beszélgetés ezután más tárgyra tér át, ki hogyan dol­gozott. Nagy vitát okozott an­nak eldöntése, hogy miért jobb kaszás Tóth Bálint, mint a többiek. Megállapodtak ab­ban, hogy nem jobb kaszás, csak jobban készült fel az ara­tásra. — Még otthon kikalapáltam és kiköszörültem a kaszát, úgy, hogy itt a mezőn semmi gondom se legyen vele. Ha nem gazos a vetés, ha ügye­lek arra, hogy földet ne fog­jak, bizony a kaszakövet se igen kell elővenni... Most a déli pihenőt is arra haszná­lom fel, hogy délután se le­gyen semmi fennakadás a munkában, — magyarázta Cs. Tóth kaszás. Az ebédszünet mindjárt vé­get ér. Ki-ki készül a további munkára. Ismét felcsendül a dal, amely még munka köz­ben sem szűnik meg... Este a brigádvezető össze­gezte a munkaeredményt. Egy nap alatt learatták a 16 hek­tárnyi őszi árpát. A szocialista verseny győztese Cs. Tóth Bá­lint, aki 0.8 hektárt aratott le. A legjobb marokszedő Dudás Julia, a legjobb kévekötő Fe­kete Balázs, akik 600 kévét kötöttek. De túlteljesítették fe­ladataikat Szatmári Jolán, Dávid Ilona, Tóth Miklós, Sza­bó Sándor és sokan mások is. Viktor V. VÖRÖS ZÁSZLÓ Vasirna^^Hír^ A vándormozgó munkája a falusi Szovjet ülésének napirendjén A zasztavnei falusi Szovjet, melynek elnöke Szatmári And­rás, figyelemmel övezi a falu kultsúréletét és határozatott in­tézkedésekkel segíti fejlődését. Az egyik nemrégiben megtar­tott ülésén a falusi klub mun­kájával kapcsolatban a ván­dormozgó munkáját vitatták meg. Szűcs József, mozigépész beszámolójában elmodta, hogy 48 előadását sokszáz ember nézte végig. — Annak érdekében, hogy felkeltsem a kolhozisták érdek­lődését a mozi iránt, meghall­gatom tanácsaikat és igyek­szem kérésüknek megfelelő fil­meket vetíteni. Az utóbbi idő­ben különösen nagy az érdek­­ődés a színes filmek iránt. A mozigépész ezután el­mondta, mi az, ami akadályoz­za munkájában, mi az, ami­ben a falusi Szovjetnek segít­ségére kell lennie. Elmondta, hogy bár a kolhoz vezetősége felépítette a mozigépházat nem gondoskodott arról, hogy ezen ajtó is legyen, így nem tarthat benne semmilyen felszerelést, ami ezek állandó és fölösleges hurcolását teszi szükségessé. — A falusi Szovjetnek gon­doskodni kell arról, hogy rend­szeres tűzoltószolgálat legyen a mozielőadások idején, — je­lentette ki a mozigépész. — A mozi mellett nincs vizeshordó, nincs homok, egyáltalán semi­lyen tűzoltóberendezés sincs... Éles bírálatban volt része Kovács Albert klubvezetőnek, aki nem értékeli kellőképen a szovjet film jelentőségét, nem segít a mozigépésznek a né­zőközönség megszervezésé­ben. A beszámoló után élénk vi­ta indult meg. A képviselők rámutattak arra, hogy jobban kell falun propagálni a filmet. Spiegel J. képviselő felszólalá­sában arra mutatott rá, hogy pontossághoz kell szoktatni a kolhozistákat és ezért a közölt­ időpontban késedelem nélkül meg kell kezdeni mindig az előadást. Szatmári elvtárs azt java­solta, hogy a jövőben a közön­ség megszervezésére használ­ják fel az agitkollektívát is. Javasolta, hogy tartsanak es­ténként előadásokat szabad­ban, a szérűn dolgozó kolho­zisták számára. Rimóci Jenő, a falusi Szov­jet titkára és a vitában felszó­lalt képviselők, egyetértettek azzal, hogy a jövőben többet kell foglalkoznak a szovjet film terjesztésével és elfoga­dott határozatukban részletes intézkedéseket dolgoztak ki a klub munkájának megvitatása, a mozilátogatók biztosítása és a szérűn való filmvetítés meg­szervezése érdekében. Barato F. Osztrovszkij Játtos égetőmester sikere Osztrovszkij János a 2. számú téglagyár égetőmestere attól az időtől kezdve, hogy a gyár kollektívája a nagy sztálini építkezések számára gyárt téglát és cserepet, rend­szeresen, hónapról-hónapra túlteljesíti tervszerinti felada­tait. Osztrovszkij elvtársnak a terv szerint július 1-ig 1,5 millió téglát és cserepet kellett kiégetni. Osztrovszkij elv­­társ ezzel szemben már június 28-án két millió téglát és cserepet égetett ki. Az égetőmesternek június folyamán 800.000 téglát és cserepet kellett égetni. Ezzel szemben két nappal a határ­idő előtt már átadott további terven felül kiégetett 100.000 darab téglát és cserepet. Osztrovszkij elvtárs sztahanovi munkát teljesítve, azt a célt tűzte maga elé, hogy havi teljesítményét 1 millió­ra emeli. Munkájáról látszik, hogy szavának áll és a kom­munizmus nagy építkezései számára minden hónapban 1 millió téglát és cserepet készít.

Next