Vörös Zászló, 1952. január-június (8. évfolyam, 1-54. szám)
1952-01-01 / 1. szám
2. oldal NAGY SZTÁLIN VEZETÉSÉVEL ELŐRE, A KOMMUNIZMUS AKTÍV ÉPÍTŐI SKIRA BÉLA, Május Elseje bútorkombinátus gépműhelyének vezetője MAKAIERZSÉBET, a berehovói ruhagyár brigádvezetője Emelkedjenek magasra a kommunizmus épületei Mint az 1. számú téglagyár minden munkása, én is nagy lelkesedéssel kezdtem az idei munkaidényt. Tudtam, hogy minden kiégetett tégla és cserép előbbre viszi a kommunizmus építkezéseinek nagy ügyét. A Kahovkai Vizi Villanyerőmű, a Dél-Ukrajnai és Észak- Krími Csatornák számára nálunk eszközölt megrendelések határidő előtti teljesítéséért, az áruk minőségének megjavításáért verseny folyt az égetőmunkások között. Tökéletesítettük az égetőkemencéket, észszerűsítettük a berakást, két tűzzel égettünk és így nemcsak 500.000 darab téglát és cserepet termeltünk minden hónapban terven felül, hanem ugyanakkor havonta 10 tonna fűtőanyagot is megtakarítottunk. Büszkék vagyunk arra, hogy ott, lehetünk a kommunizmust építő testvéri népek között, hogy az általunk készített tégla is segít mind magasabbra emelni a gigantikus sztálini épületek falait, közelebb hoz Ini a kommunizmus felépítésé! пек idejét. Tóth János, égetőmester. A Haza üdvére Kolhozaink megerősítése Hazánk hatalma növelésének egyik feltétele. Ezt tartotta szem előtt a vezetésem alatt álló traktorbrigád az egész év folyamán, ezért igyekeztünk minden erőnkkel a lehető legtöbb segítséget nyújtani a Marx Károly kolhoznak, melyben dolgozunk. Fáradozásunk nem maradt eredménytelen: 1951-ben a kolhoz őszibúzából, kukoricából, napraforgóból, burgonyából és sok más növényből túlteljesítette a terméshozam tervét. A traktorral megmunkált területek minden részlegen bőséges termést hoztak. De nem elégszünk meg eddigi eredményeinkkel. A mezei brigádokkal vállvetve, 1952-ben szakadatlan harcot fogunk folytatni minden traktormunkálat idejében, kiváló minőségűen történő elvégzéséért, azért, hogy a kolhoz eddig soha nem látott bő termést érjen el. Ezzel járulunk hozzá ahhoz, hogy az 1952. év kommunizmust építő nagy Hazánk hatalma növekedésének éve legyen. Balogh A., a berehovói GTA traktorbrigád vezetője. n . " A szovjet agrotechnika segítségével Az elmúlt év örökké emlékezetes marad életemben. Az 1950-ben elért bő termésért a szovjet kormány Lenin rendjellel tüntetett ki. A kitüntetés nem tett elbizakodottá, hanem még jobb munkára serkentett. Míg 1950-ben szőlőrészlegemen hektáronként 104.9 mázsa szőlőt szüreteltem, addig a múlt évben ugyanolyan területen átlagban 126.9 mázsás szőlőtermést értem el. Ezt az eredményt sem tekintem felülmúlhatatlannak. A terméshozam további emelésére törekszem. Az új évben 2,2 hektárral megnagyobbodott részlegem minden hektárjáról 150 mázsás szőlőtermést akarok betakarítani. Ebben nagy segítségemre van a szovjet agrotechnika. Az őszi mélykapálás, a megfelelő mennyiségű és szemcsésített műtrágya alkalmazása, a mesterséges beporzás, a különböző zöldműveletek, a hosszú termőcsapok meghagyása: ezek azok az agrotechnikai intézkedések, amelyek segítségével egyre nagyobb szőlőtermésért harcolok. Az új évben kitárul előttem a további fejlődés kapuja. Készülődöm a tavasszal Moszkvában megnyíló országos mezőgazdasági kiállításra. Igyekezni fogok ott is minél többet tanulni, hogy a szovjet agrotechnika mély, alapos elsajátítása útján még nagyobb munkasikerekkel dicsőítsem szeretett Hazámat. Domokos Emma, a muzsjevoi szőlőszovház csoportvezetője. VÖRÖS ZÁSZLÓ AZ 1951. ÉV SIKEREINEK SZÁMADATAI Az 1951. év tizenegy hónapja alatt a körzet ipari üzemei 14 millió értékű áruval, vagyis 15 százalékkal többet termeltek, mint az 1951. év ugyanezen időszaka alatt. ■к * * Iparunk 17 legjobb sztahanovistája nyerte el különböző szakmákban a terület legjobb munkása címét. Köztük van Bence József, Fuscsics László, Dvoracsek Vera, Bihun Ilona, Bimbi Jolán, a téglagyár sztahanovistái, Iván István és Harcsás György, a Május Elseje bútorkombinátus legjobb sztahanovistái, Szkocsik Erzsébet, a bőrgyár sztahanovistája és mások. * * * Az év folyamán lényegesen megnövekedett a dolgozók fizetési alapja. Míg 1951 januárjában a fizetési alap 5 millió rubelt tett ki, addig decemberben ez 7 millió 900 ezer rubelre emelkedett. * * * Kolhozaink 1951-ben dohányból 5 mázsával, szőlőből pedig 9,5 mázsával többet termeltek hektáronként, mint 1950-ben. * * * A kolhozok szarvasmarhaállománya 9 százalékkal, a sertéseké 69 százalékkal, a juhoké 70 százalékkal, a lovaké pedig 20 százalékkal emelkedett az 1951. év folyamán. * * * Körzetünk kolhozai 1951-ben több, mint 2.000 tonna műtrágyát, 776.000 rubel értékű új mezőgazdasági gépet, 877.000 rubel összegű kölcsönt és más segítséget kaptak az államtól. * * * A kolhozok jövedelme az év folyamán 8 millió rubellel, oszthatatlan alapja pedig 1,5 millió rubellel növekedett. A körzet falvaiban a dolgozók egy év alatt 166 új, többszobás lakást építettek. Az állam az egyéni építkezésekre közel 200.000 rubel kölcsönt adott a dolgozóknak. A kapitalisták garázdálkodásának idején sohasem tudtam megszabadulni az anyagi gondoktól. Kevés földem nem biztosította a mindennapi kenyeret. Kénytelen voltam Bata Kálmán és más kulákok földjein dolgozni. Hat gyermekemet így is nehezen tudtam eltartani, nevelni. Felragyogott rám a sztálini napfény. Most az Engelszkolhoz szőlőtermelő csoportvezetője vagyok. A csoport 1951- ben hét hektár szőlőt művelt meg. A szovjet kormány, a bolsevik párt és személyesen Sztálin elvtárs állandó támogatása eredményeképen, a szovjet agrotechnika alkalmazásával, csoportom ebben az évben 73 mázsa szőlőt szüretelt hektáronként. A kolhozban negyedmagammal dolgozom. A családom négy tagja abban a csoportban dolgozik, melynek én vagyok a vezetője. Az év folyamán ledolgozott munkanapjaira családom 25 mázsa szemesterményt, 1.200 liter bort és 5.000 rubel készpénzt kapott. De ez még nem minden. A jó munkát a mi Hazánkban külön is megjutalmazzák. A pótmunkadíjazásról szóló sztálini törvények előírják, hogy a kolhozban ledolgozott munkanapokon kívül a tervenfelüli termések eléréséért pótmunkanapokat számoljanak fel. A pótmunkanapokra további 7,5 mázsa szemesterményt, 750 liter bort és 1.000 rubel készpénzt kapunk. A kolhoz jólétet és bőséget teremtett számunkra, volt szegényparasztok számára. Ezért emelem ma, az új év napján első poharamat a kolhozrendszer megteremtője , Sztálin elvtárs egészségére, aki a kommunizimusba vezet bennünket. Orosz Pál, az Engelsz kolhoz szőlőtermelő csoportvezetője: Köszönöm Sztálin elvtársnak ( Büszke vagyok Hazámra Szegényparaszt családból származom). Apámnak volt ugyan némi földje, de az bizony éppen csak az éhhaláltól mentett meg bennünket. Felszabadulásunk után megvalósult régi vágyam: beléphettem a berehovói szakipari iskolába és ott szaktudást nyerhettem. A szakipari iskola elvégzése után a berehovói ruhagyárba mentem dolgozni. Még az iskolában tagja lettem a lenini Komszomolnak. Büszke vagyok arra, hogy mint komszomoltag, nemcsak munkámmal, de társadalmi tevékenységemmel is hozzájárulhatok szeretett Hazám hatalmának fokozásához. Kezdetben számos nehézséget kellett leküzdenem. Rövidesen eljött azonban az az idő, amikor az eredménymutató táblán nevem mellett egyre nagyobb számok tűntek fel. Egyidejűleg javult munkám minősége is. Az elmúlt 1951-es év különösen nagy örömet hozott számomra. Munkám elismeréseképen a »Kárpátontúl legjobb varrónője« megtisztelő címmel tüntettek ki. Ez volt eddigi életem legnagyobb eseménye, legnagyobb öröme. Büszke vagyok Hazámra, amely lehetővé teszi az egyszerű dolgozó munkások számára, hogy a termelés élenjáró embereivé váljanak. Ez a megtiszteltetés újabb munkateljesítményekre ösztönzött. Az 1951. év 11 hónapja alatt közel 2 évi tervemet teljesítettem. Most már rendszeresen 190—200 százalékos munkateljesítménnyel dolgozom. Elért munkaeredményeimmel azonban nem elégszem meg. ígérem, hogy az új esztendőben még nagyobb lendülettel fogok dolgozni és csak kitűnő minőségű árut készítek. Ezzel járulok hozzá a kommunizmus építéséhez, Ratkó Gizella, a berhovói ruhagyár varrónője. Újabb győzelmek felé A Kreml toronyórája tizenkettőt ütött. A Szovjetunió Himnuszának magasztos hangjait viszik az éter hullámai Moszkvából a világ minden tája felé. »Szálljon szabad Hazánk dicsőség fénye rád«... éneklik a beköszöntő új évben szeretett szovjet földünk mérhetetlen területének minden népével együtt a berehovói dolgozók is. A Haza dicsőségének növelése: ez valamennyiünk első gondolata az új esztendőben. Visszagondolunk a megtett útra. Nehéz harcokban elért új győzelmek éve volt az 1951. év. A kommunizmus nagy sztálini építkezései kezdetének és első sikereinek éve. A moszkvai gépkocsigyárak, a leningrádi vízturbinákat készítő üzemek, a novo kramatorszki kotrógépgyár, a kievi és odesszai kábelgyárak, a lvovi rádiófelszereléseket készítő üzemek dolgozói mellett ebben a munkában részt vettek városunk téglagyárai, melyek többmillió téglát és cserepet szállítottak a Dnyeperen folyó nagy építkezések számára. Üzemeink sokmillió rubel terven felüli megtakarítással járultak hozzá a kommunizmus építkezései alapjához. Most, amikor ezekről a sikerekről beszélünk, első poharunkat annak az embernek egészségére ürítjük, aki minden győzelmeink ihletője és szervezője, akinek boldog, szabad életünket köszönhetjük, aki a kommunizmus fényes csúcsai felé vezet bennünket — Sztálin elvtárs egészségére. A nagy Sztálinnak köszönhetik a volt kisemmizett, földnélküli parasztok, akik valamikor a schönbornok szőlőiben dolgoztak éhbérért, a gulácsik és pumok földjeit túrták látástól vakulásig, hogy most a saját földjükön, kolhozokban egyesülve, a Hazánk gyáraiban készült traktorok és gépek, a szovjet agrotechnika segítségével az elmúlt évben újabb győzelmet arattak a természet felett és a kedvezőtlen időjárás ellenére bő termést takarítottak be szocialista mezőinken, hogy bőven jutott a kolhozmunkanapra. Falvainkban a régi hagyományok és maradiság vasfalán át éltető erővel tör magának utat a haladó szovjet tudomány és kultúra. A klubokban, könyvtárakban lüktető szellemi élet folyik. A kolhoz- Kedd, 1952 január 1.