Vörös Zászló, 1953. január-június (9. évfolyam, 1-53. szám)

1953-01-04 / 1. szám

4. oldal Csaknem elfelejtettem... közölni Önökkel, hogy mi­ért ázik a Kujbisev kolhozban a cséplés befejezése óta a csép­lőgép a szabad ég alatt. Azért, mert Botos elvtárs, a kolhoz elnöke úgy gondolja, az a szép diófa, amely alá a gépet állították, ősszel és télen is elég lombos lesz, hogy meg­felelő védelmet nyújtson az idő viszontagságainak kitett gépek számára. Dóri Géza, Csorna. Érdekelni fogja Berehovó több polgárát, mi a magyará­zata, hogy a város utcáin ke­rékpározó dolgozóknak állan­dóan közelharcot kell folytat­­niuk az őket megrohanó kóbor kutyák ellen. A magyarázat világos, de nem kielégítő: Ke­­rényi és Dobrenko elvtársak a városi kommunális osztályon nem tudnak megegyezni azon, ki felelős azért, hogy a kerék­pározókat ilyen »kutyaszorí­tóba« kerítették. Kudlatyák, Molnár, berehovói lakosok. Kl kell mondanom a Sün olvasóinak, mily módon sike­rült a Bugyonnij kolhoz ve­zetőségének 1.500 rubelt meg­­­­haladó értékű kolhozterméket 556 rubelért értékesítenie. Oly­módon, hogy a vezetőség, sza­vazattöbbséggel elfogadott ha­tározata alapján, a közösség terhére társas vacsorát adott. A vezetőség az ünnep kedvé­ért leszállította az ágakat. A pártszervezet titkára ezt a munkafegyelem megszilárdí­tása érdekében tartotta szük­ségesnek. Orbán elvtárs, a ve­zetőség tagja pedig a munka­­fegyelem további megszilárdí­tása érdekében fontosnak lát­ta, hogy egyes »kiválasztot­tak« teljesen díjtalanul vegye­nek részt az ünnepi vacsorán. Tatár G. ББ 00801 A szerkesztőség сіте: Berehovo Vorosilov tér 3. A szerkesztőség telefonszáma. 156. A nyomdáé 111. Адрес редакції: м. Берегово пл. Ворошилова Л» 3. Телефон редакції 156. Телефон друкарні 111.Тираж 3000* A Sün postájából Kedves Sün, légy szíves, tudd meg Markóci elvtárstól, a berehovói körzeti postahiva­tal vezetőjétől, hogyan történ­hetett meg az a furcsa eset, hogy a posta rovatolói a be­rehovói nyomda részére érke­zett levelet a körzeti mozi­igazgatáshoz irányították. Úgy gondolom, hogy Pesko, Sánta, vagy Csernyelák rova­ , a postásoknak tolók a Poligráfiát Kinográ­­fiának olvasták. Ha ez így van, magyarázza meg a rova­totoknak, hogy ilyen szó nincs a szótárban és ajánlatos len­ne jobban megtanulni a pos­ta dolgozóinak a cyrill betűk olvasását.­­ Suta Géza, levelező. VÖRÖS ZÁSZLÓ Vasárnap, 1953 január 4. / 9 HEHOYOI • • Nyílt levél Svarc elvtárshoz,­­ a Molotov kolhoz elnökéhez Legnyájasabb tiszteletemet teszem Önnél, ha megengedi, hogy kopogtatás után, levett kalappal, bemenjek az irodájá­ba. Azért látogatom meg Önt, hogy kissé elbeszélgessünk arról, milyen nagy bűn, ha egy vezető bürokratává válik, nem tűri a bírálatot és talp­­nyalókkal veszi körül magát. Az Ön vezetése alatt álló kolhozban most folyik a do­hány simítása. A kolhozisták szeretnék ezt a munkát minél előbb befejezni. Beadni a do­hányt az államnak és meg­kapni az érte járó pénzt. De Ön másként gondolja. Min­den sürgetésre, Pató Pál úr példájára, ezt hajtogatja: »hej, ráérünk arra még«. Ha Homoki elvtárs, csoportveze­tő, a vezetőségi gyűlésen azt kéri, gondoskodjanak a simí­­tóhely fűtéséről és világításá­ról. Ön durván letorkolja és már nem is próbálja álcázni azt a nézetét, hogy a kolhozis­ták dolgozhatnak fűtetlen, sö­tét szobában is. Hogy ez a módszer nem új az Ön vezetői működésében, arról több tény tanúskodik. Nem hallgatott Ön az alulról jövő bírálatra, a becsületes kolhozisták intő szavára ak­kor sem, amikor hasonló okok­nál fogva lassan ment az őszi vetés, a mélyszántás, az őszi szőlőmunkálatok, stb. [ Vagy kezével legyintett az in-­ tó szóra, vagy leszidta azokat, akik bírálták. És mi lett az eredmény? Az őszi mélyszán­tás felét teljesítették, a szőlő­ből mindössze 3 hektárt fed­tek be, a foltozásra, süllyesz­tésre nem is gondoltak, de még az ősziek vetéséből is hi­ányzik 49 hektár. Ön tudja, hogy mindezért elsősorban Ön felelős. Hogy bűnét takar­ja, csaláshoz folyamodott. Megpróbálta becsapni az ál­lamot, durván megsértette az agrotechnika szabályát. Beje­lentette, hogy a vetést befejez­ték, akkor, amikor még nagy terület vetetlen volt. Mikor zsákutcába került, úgy rendel­kezett, hogy havas földbe ves­sék a búzát. Ténykedésében segítik cin­kostársai, talpnyalói, »káde­rei«, Molnár könyvelő, aki durvaságban még Önt is felül­múlja, Tóbiás raktárnok, aki 50 mázsa tengeri megromlá­sáért felelős, Forgács Imre, farmvezető, a régi rend meg­bízható őre, akinek, úgy lát­szik, azt a szerepet szánta, hogy az Ön nyugalmát őrizze. Ide vezet a bürokratizmus, a bírálat elnyomása, ami ed­dig Önnek sikerült. De remél­jük, hogy az ügyészség is gon­doskodik arról, hogy a továb­biakban ne sikerüljön. Addig is maradok a legnyájasabb tisztelettel, az Ön Sünje. A szőlészet további felvirágzásáért a XIX. pártkongresszusnak a SzSzKSz fejlesztése 1951 — 1955. évekre vonatkozó ötödik ötéves tervével kapcsolatos direktívái feladatunkká teszik, hogy szőlőink területét az öt­éves terv végéig 50 százalék­kal növeljük. Hogy ezt vég­rehajthassuk, elsősorban első­­osztályú ültetőanyagról kell gondoskodnunk az új ültetvé­nyek számára. A berehovói szőlőszovház­­ban már eddig több, mint 800 ezer szőlővesszőt készletez­tünk az értékes Tramini, Le­ányka, Furmint, Rizling és más európai fajtákból. A vesz­­szőt az erre a célra berende­zett pincékben tároljuk. Nagyszerű eredményeket ért el a múlt évben a szovhoz gyökereztető oltványiskolája és vad-anyatelepe, melyet Dénes Sándor szőlész vezet. A szőlőiskola brigádja a na­pokban készült el a gyökeres oltványok és gyökeres vadala­nyok kiszedésével. A brigád két hektáron 163.000 elsőosz­­ályu gyökeres oltványt nevelt fel s ezzel 200 százalékra tel­jesítette tervét. Szép ered­ményt ért el a vadvesszők gyökereztetésénél is. Itt két hektáron 165.000 első és 20.000 másodosztályú gyöke­res vadalanyt nevelt fel, a tervszerinti hektáronkénti 45­­ezer vadalany helyett. A szovhoz vad-anyatelepen befejezéshez közeledik a vad­vesszők készletezése. A vadte­lepről több, mint 2 millió vesz­­szőt készletezünk. A berehovói szőlőszovhoz szőlőiskola és vad-anyatelep brigádja, Dénes Sándor szak­szerű, lelkiismeretes vezetésé­vel, kifogástalan ültetési anya­got termelt, amely nagy se­gítségére lesz körzetünk kol­hozainak és szovházainak ab­ban, hogy eredményesen old­ják meg a szőlők kiterjeszté­sével járó felelősségteljes fel­adataikat. Haba T., a berehovói szőlőszovhoz részlegvezetője. FILMSZEMLE A „Revizor “ Körzetünk filmszínházaiban most kerül bemutatásra a »Revizor« cí­mű új művészfilm. A vásznon életre kel Gogoly halhatatlan vígjátéka. A közönség maga előtt látja a földesúri Oroszországot a maga visszataszító ocsmányságá­ban és hallja a leleplező kacajt, amely könyörtelenül végigkorbácsol az egész jobbágy-önkényuri rend­szeren. * * * ... A múlt század harmincas évei­ben vagyunk. Az eldugot­t kis me­zővároskában különleges d­olog tör­tént: a város polgármestere, egy csaló, tolvaj és jellemtelen önkény­­ur, az akkori Oroszország legtalá­lóbb hivatalnok-típusú levelet ka­pott barátjától, aki értesíti, hogy a városkába revizor kés­zül, vagy talán már inkognitóban meg is ér­kezett. A polgármester összehívja a tisztviselőket, akik ugyanolyan csa­lók és tolvajok, mint ő és felolvas­sa a levelet. Közösen intézkednek, hogy elrejtsék gaztetteik nyomait a revizor elől. Az izgatott polgár­­mester igyekszik közelébe férkőzni annak a fiatal csalónak,­aki a vá­roska vendéglőjében él s­­ akit a re­vizornak vélnek. A vendéglőben találkozikk Hleszta­­kovval, a semmirekellő, rigeglő, pé­­tervári hivatalnokkal, aki­­ végkép le van égve. A vendég nem fizeti számláit és jóformán éhezik. Hlesz­­takov azonban gyorsan felismeri a helyzetet, jól megjátssza az »ál­lami tisztviselő« szerepét. Rákiabál a polgármesterre. A megriadt pol­gármester szilárdan meg­ van győ­ződve arról, hogy az a revizor áll előtte, akire a barátja levelében fi­gyelmeztette. A polgármester, hogy eloszlassa a revizor haragját, pénzt kölcsönöz Hlesztakovnal, és meg­hívja lakásába. Ünnepélyes reggeli után, ame­lyet a nagyrabecsült vendég tiszte­letére rendeztek, az összes hivatal­nokok a polgármester házában gyűlnek össze. A részeg Hleszta­kov hazudozni kezd, hogy őt Pé­terváron mindenki ismeri, jóbarát­ságban van a miniszterekkel és be­járatos a cári palotába. Ezután is­mét szidni kezdi a félelemtől amúgy is reszkető hivatalnokokat. Amíg a részeg »Revizor« alszik, a hivatalnokok azon tanakodnak, hogyan lehetne lekenyerezni ezt a veszedelmes embert. Hlesztakov, miután felébredt, maga ad erre al­kalmat, pénzt »kölcsönöz« tőlük-Hlesztakov szolgája, Oszip, rá­jön, hogy gazdáját összetévesztik valakivel és azt tanácsolja, hogy minél előbb utazzanak el. Hleszta­­kov beleegyezik, levelet ír barátjá­nak és a legszebb kocsit rendeli meg az elutazáshoz. Hlesztakovnak rövid idő alatt sikerült meghódíta­nia a polgármester leányát és fele­ségét, sőt a leányt el is jegyzi Zsebrevágja a » kölcsönvett« pénzt s örökre elhagyja a várost. A polgármester házában nagy­­számú vendég gyűlt össze. Várják a vőlegény visszatértét. A házigaz­da magas hivatalról, generálisi rangról álmodozik. Felesége gene­rálisának képzeli magát és lené­zően bánik a vendégekkel, akik jó­kívánságaikat tolmácsolják. Meg­jelenik a polgármester, egy felbon­tott levéllel a kezében, Hlesztakov írt barátjának. A levélben Hleszta­kov gúnyt űz a város hivatalnokai­ból, akik őt oly fontos személyiség­nek tekintették. Miközben a lesúj­tott hivatalnokok a levelet olvas­sák, belép egy csendőr és bejelenti, hogy megérkezett a pétervári re­vizor és kihallgatásra kéri őket. A »Revizor« című film nagysze­rűen mutatja meg s adja vissza Gogoly vígjátékénak leleplező ere­jét, azt a könyörtelen és megsem­misítő humort, amellyel az akkori Oroszországra annyira jellemző butaság, önfejűség, erőszak és ön­kényesség ellen harcolt. Felszólalásaink nyomán „Elmaradoznak a betakarítással“ A Vörös Zászló 1952 no­vember 20-i számában fenti cím alatt közölt cikkében bí­rálta a Vorosilov kolh­oz veze­tőségét az őszi mezei munká­latok késleltetéséért. Bodok elvtárs, a kolhoz f­elsőfokú pártszervezete titkára közli a szerkesztőséggel, hogy a cik­ket pártszervezeti gyűlésen megtárgyalták és a tények megfelelnek a valóságnak. A késlekedés oka az volt, hogy Akkerman elvtárs, a kolhoz elnöke, a csoportokat kevésbbé fontos munkákra irányította. A pártgyűlés fi­gyelmeztette Akkerman elv­társat a hasonló esetek megis­métlődésének elkerülésére. Szerkesztő: SVÉD A.

Next