Vörös Zászló, 1955. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1955-01-02 / 1. szám
Szombat, 1955 január 1. MUNKASIKEREKKEL ÉS ÚJ TERVEKKEL A JÖVŐRE Könyv munkatapasztalatomról — Táviratot kapott Kjevből — mondta a postás, belépve szobámba. »Kiadtuk könyvét. Melegen üdvözlöm. Főszerkesztőt olvastam a távirat ferde soraiban. Várjon ez tényleg igaz volna? Kiadtak egy olyan könyvet, amelyet egy munkás kemény keze irt? Valahogy nem hittem a dolgot. Rövidesen azonban elküldték nekem a szerzői tiszteletpéldányt, örömömnek nem volt határa. A könyv fedőlapja téglaszínű, rajta az égetőkemencénket ábrázoló rajzzal. Könyvem a tégla- és cserépgyárakban végzett sokéves munkám eredménye. Ismertetem benne munkatapasztalatomat, melyet a nagy nedvességtartalmú nyerstégla és cserép együttes égetése terén szereztem, elmondom, hogyan szerveztem meg brigádom munkáját és harcát az égetőkemence produktivitása emeléséért és a minőség növeléséért. Örülök annak, hogy munkámmal megismerkedhetnek a tégla- és cserépgyárak dolgozói. Ily módon én is hozzájárulok a szeretett szovjet Haza új építkezései számára szükséges építőanyagok termelésének növeléséhez. Boldogan adom át a tégla- és cserépégetőknek munkatapasztalataimat, tanítom meg az új mestereket munkamódszeremre. Gyárunkban már régen alkalmazzuk a nagy nedvességtartalmú nyersáru égetés módszerét. Az új esztendőben tovább dolgozom munkamódszerem tökéletesítésén, odaadóan tanítom arra az új égetőmestereket. Pekárcsik M., a 3. számú téglagyár vezetője. Gondolunk a jövő évi bő termésre A faluban vidám, örömteljes dal csendül. A dohánysimító kolhozisták énekelnek. Daluk a kolhozmunkáról, a magas termés eléréséért folytatott harcukról szól. Éppen itt áll a kolhoz gépkocsija, amely jól kiszárított és gondosan simított dohánynyal van megrakva. A gépkocsi a berehovói dohányfermentáló üzembe megy. Sok ilyen gépkocsi indult már útnak kolhozunkból. Dohánytermelő csoportom eddig közel 100 mázsa kitűnő minőségű dohányt szolgáltatott be az államnak. Ezt a kolhozisták odaadó munkája tette lehetővé. ...Május volt. Teljes ütemben folyt a dohánypalánták ültetése. Dohánytermelőink minden erejüket latbavetve dolgoztak, hogy időben elkészüljenek a munkával. Váratlanul azonban távirat érkezett a kerületi központból: ..Fagy várható. Intézkedjetek, hogy az ültetvények kárt ne szenvedjenek.« Több éjszakán át nem aludtunk, tüzeket raktunk, odaadóan dolgoztunk, hogy megmentsük a dohányt a megfagyástól. Utána megkezdődtek az esőzések. A gyom nem is napról-napra, hanem szinte óráról-órára nőtt. Kapáltuk és porbanyitottuk a talajt, de meg is volt az eredménye. 6 hektár területről hektáronként 21 mázsás dohánytermést takarítottunk be. Nagy örömet éreztünk, amikor kézhez kaptuk az államnak beadott dohányról szóló első elismervényt. Jelenleg, a kedvezőtlen, nedves időjárás ellenére, csoportom hetenként 10—12 mázsa elsőosztályú dohányt ad be. "Állami dohánybeadási tervünket már régen teljesítettük. Most terven felül szállítjuk a dohányt a berehovói dohányfermentáló üzembe. Nem feledkeztünk azonban meg a jövő évi termés sorsáról sem. Csoportom szerves trágyaféléket, hamut, baromfitrágyát készletez. Az új esztendőben még nagyobb sikereket akarunk elérni. Azért harcolunk, hogy megszerezzük az Országos Mezőgazdasági Kiállításon való résztvétel jogát. Biró E., a Hruscsov kolhoz csoportvezetője. VÖRÖS ZÁSZLÓ ☆ ☆ ☆ Az új év előtt szerkesztőségünk azzal a kéréssel fordult az olvasókhoz, hogy lapunk hasábjain mondják el, milyen nagy élményeik voltak az elmúlt évben, milyen terveik vannak a jövőre. A szerkesztőségbe több levél érkezett. Ezek kifejezik az egyszerű szovjet emberek forró hazaszeretetét, azt az elhatározottságukat, hogy odaadóan harcolnak a párt és a kormány által kitűzött nagy feladatok megvalósításáért. Alant közöljük a levelek egy részét. ------—---------- --'~fi *-*------------------------- Moszkvában voltam A múlt évben régi vágyam teljesült. Moszkvában voltam. Az ott töltött hét örökké emlékezetes marad számomra. Nem csupán a város történelmi nevezetességeit, a Mauzóleumot, a Metrót, a magas épületeket, stb., csodáltam meg, de mindazt, amit az Országos Mezőgazdasági Kiállításon láttam. Az ország több élenjáró mezőgazdasági dolgozójával találkoztam. Mindegyikük főképpen munkájáról, módszeréről beszélt. Ezeket a beszélgetéseket egy gondolat hatotta át: minél előbb bőséget teremtsünk országunkban. Kevésnek találtam 90 mázsás átlagos szőlőterméseket a kiállításon szereplő, sokkal magasabb eredmények mellett. Meggyőződtem róla, hogy a haladóbb módszerek alkalmazásával többet lehet elérni. Az új évben együttesen harcolunk csoportommal, hogy az eddigieknél szebb terméseredményekkel látogathassak el ismét Moszkvába. Ősz. A hideg szél leszaggatta a fák, szőlőtőkék megsárgult leveleit. Alkonyodott. A szőlészek a termés utolsó mázsáit adták le a raktárba. A csoportban megjelent Balogh Áron, a szőlőbrigád vezetője. Szemében az öröm könnye ragyogott. Kissé izgatott volt. — Nagyszerű emberek vagytok! — kiáltotta már messziről. — A csoport az első helyet foglalta el a brigádban. Aztán hozzátette: — És a legmagasabb terméshozamot érte el a kolhozban. — Na, és mi újság van Nagy József csoportjában? —kérdeztem tőle. Érdekelt, mert versenyben álltunk ezzel a csoporttal. — Kissé elmaradnak tőletek — mondta mosolyogva a brigádvezető. — Három mázsával kevesebb az eredmény, mint nálatok. — Győztünk! — mondta valaki csoportomból. Nemcsak én, hanem csoportom minden egyes tagja örömmel fogadta ezt a hírt. Siker koronázta munkánkat. ...Az év elején történt. Gyűlést tartottunk. — A komszomol ifjúsági csoport — mondotta a szószékről Nagy József — kötelezettséget vállalt, hogy 6 hektár területen hektáronként 45 mázsás terméshozamot ér el. Szocialista versenyre hisz Október 31. évfordulója kolhoz csoportvezetője, vom ki Háda S. csoportját. Néhány pillanatig töprengtem magamban. Hiszen a komszomol ifjúsági csoport igen erős ellenfél. De úgy gondoltam, hogy a termés sorsa az odaadó harc során dől el és ebben a harcban az győz, aki jobban dolgozik. Röviden válaszoltam: — Elfogadom a kihívást. Az egész évben odaadóan dolgoztunk. Minden szőlészeti munkálatot záros agrotechnikai határidőn belül hajtottunk végre. Csoportunk 7 hektár területen hektáronként 45 mázsás szőlőtermést ért el. 5 mázsával túlteljesítettük kötelezettségvállalásunkat. Úgy határoztunk, hogy 1955- ben részlegünk minden hektárjáról 55 mázsás szőlőtermést érünk el. Túlteljesíteni vállalt kötelezettségünket — ez a célja minden szőlészünknek. Háda S. a Kalinin kolhoz csoportvezetője. Máté B.: Az élet öröme Virul falunk kultúrája Negyedik éve vagyok a csornai falusi Szovjet elnöke. A nép bizalma állított erre a helyre s e bizalomnak igyekszem munkámmal eleget tenni. Az elmúlt évben rádiósitottuk a falut. Másfél kilométeres utat kiköveztünk. Segítettünk 12 kolhozistának háza építésében. Hozzájárultunk a kolhoztermelés fellendítéséhez. A múlt év legnagyobb eseménye volt számomra, hogy Gecse és Csorna egyesítése után engem választottak meg a megnagyobbított falusi Szovjet elnökévé. Most jobban kivehetjük részünket a kolhozgazdaság növeléséért folyó harcból. Nagy terveink vannak a jövőre. Az új évben kijavítjuk az utakat, bevezetjük a Villányt mindkét faluba, Csornán új könyvtárt, klubot építünk. Szivvel-lélekkel fogok dolgozni ezeknek a terveknek végrehajtásán. Jakab E., a falusi Szovjet elnöke. Dolgozom és tanulok — »A szocialista verseny győztese« — ez van ráírva aranyszínű betűkkel arra a zászlóra, amelyet gyárunkban minden hónap végén a legjobb varróbrigádnak ítél oda az igazgatóság és a szakszervezet. Büszkén nézem a zászlót. Ebben az évben hét hónapon át a vezetésem alatt álló brigád birtokolta azt. Most is a mi műhelyünk falát díszíti. Anyám elbeszéléséből ismerem a régi idők, a kapitalista rendszer munkáséletét. Elképzelhetetlen számomra, hogyan viselik el az emberek azt a sok megalázást, amely lépten-nyomon éri őket a kizsákmányolok részéről. Mennyire más a mi életünk. Gyakran beszélgetünk erről otthon. Emlékszem arra, mikor kineveztek brigádvezetővé. Három évvel ezelőtt történt. Örömmel mondtam el anyámnak a hírt. Együtt örült velem, ő brigádvezető a bőrgyárban. — Igyekezz, lányom — mondotta. Munkádért mindenki becsülni fog. Megfogadtam a jó tanácsot. Én is élenjáró brigádvezető lettem. Brigádunk ez idén több, mint 100 ezer rubel értékű ruházati cikket termelt terven felül. Az év elején, amikor először kaptuk meg a Vándor Vörös Zászlót, Aija Ivanovna, a gyár főmérnöke levelet olvasott fel nekünk. Moszkvából jött. Orosz testvéreink üdvözletét hozta. Tanácsokkal láttak el bennünket. Figyelmesen hallgattam, különösen azt a részt, amely a munkások önképzéséről szólt. Megírták, hány gyári munkásuknak van középiskolai végzettsége. Éreztem, hogy ez sokban nekem szól. — Általános műveltség nélkül én sem állhatom meg a helyem — gondoltam — és elhatároztam, hogy tanulni fogok. Most jó eredménnyel végzem a munkásifjak esti iskolájának 7. osztályát. A búcsúzó óesztendő sok örömet hozott számomra. Beváltottam anyámnak tett ígéretem. Megfogadtam moszkvai testvéreim szavát. Ma, amikor átléptem az új év küszöbét, úgy érzem, hogy az anyai szeretetnek, moszkvai orosz testvéreim figyelmének egyaránt köszönhetem a munkámban elért sikereket. Ezzel a gondolattal gazdagodva, lelkesen indulok harcba az új győzelmekért a munkában és tanulásban. Szkocsik M., a berehovói ruhagyár brigádvezetője. 3. oldal