Vörös Zászló, 1959. július-december (15. évfolyam, 77-153. szám)
1959-12-26 / 152. szám
1959 december 26. szombat VÖRÖS ZÁSZLÓ ax ifimhéq jövője kommuttixtum A kommunista brigádjában • — Nehéz, munka vár ránk mondotta, Viktorina Margit a körülötte álló embereknek. — Közel három hónapot veszítettünk az üzem átalakítása miatt. A tervünket azonban mindenáron teljesíteni kell. Ez a beszélgetés tavasszal történt a Bőrgyárban, amikor a prém készítéséről áttértek a Krómbőr termelésére. Az átszervezés elhúzódott. A munka lényegében állott. A nehézségeket csak növelte, s hogy az új árufajta gyártásához a munkások többségének nem volt meg a kellő tapasztalata. Ilyen körülmények között vette át Viktorina Margit kommunista a bőrkikészítő brigád vezetését. Most is, mint mindig, ha nehézségekkel találkozott, a munkásokhoz fordult. Együtt határozták el: a lemaradás behozásához a napi normát állandóan 30 százalékkal kell túlteljesíteni. Különösen aktív segítőkre talált a brigádvezető Jancsik Mihály és Csernyicskó Fedor komszomolok személyében. Az odaadó munka meghozta gyümölcsét. A brigád 11 havi tervén felül 600 ezer rubel értékű árut termelt. Viktorina elvtársnő örömét fokozza az a tény, hogy Jancsik és Csernyicskó komszomolokból kommunistákat nevelt. Nemrégen vették fel mindkettőjüket a párt soraiba. A felvételen: Viktorina Margit munka közben. Csökken az építkezés önköltsége Hiába János brigádvezető a Kolhozközi Építészeti Tanács dolgozóinak egyik gyűlésén azt javasolta, hogy a terméskövet nemcsak az épületek alapjainak rakásánál használják fel, hanem a falakhoz is. Elmondotta számításait. A faragott terméskőből rakott falakat nem kell pakolni. A kő olcsóbb mint a tégla. Ez legalább 8 — 10 százalékkal csökkenti az istállók építkezési költségeit. Pártszervezetünk tárrtogatta ezt a kezdeményezést, mert az az önköltség csökkentésére irányul. Az idén kiszélesítettük az előre elkészített épületalkatrészek gyártását. A Havriles Tibor vezetése alatt dolgozó komszomol-ifjúsági brigád ez évben 163 köbméter vasbeton oszlopot és áthidalást, valamint 30.000 cserepet készített. Az a tervünk, hogy jövőre legalább kétszer ennyi épüetalkatrészt gyártunk. A saját mechanikusaink által elkészített csiszológép beállításával befejeződött az asztalosműhely összes munkafolyamatainak gépesítése. Ez lehetővé teszi, hogy lényegesen emeljük az épületek faalkatrészeinek gyártását a műhelyben. Mindezek az intézkedések arra irányulnak, hogy az építészek is kivegyék részüket a hétéves terv határidő előtti teljesítéséért folyó harcból. Dancs György, a Kolhozközi Építészeti Tanács pártsagi vezetének Amikor munkába megyek, mindig elhaladok a Május Elseje Bútorkombinátus, a 2. számú Téglagyár és a Gépjavító Üzem termelési épületei mellett. Ilyenkor önkénytelenül arra gondolok, hogy a mi munkánk, a kolhozisták munkája egyre inkább hasonlatossá válik, a gyárak dolgozóinak munkájához. — Hát nem a kommunizmus látható jelei már ezek? — tettem fel magamnak a kérdést valamelyik reggel, amikor az istálló előtt megállva hallgattam a darálók motorjának zúgását, néztem a villannyal kivilágított farmudvart és épületeket, így elgondolkozva találtam meg a soronlévő agitációs beszélgetésem témáját. Elmondom az állattenyésztőknek miért visz bennünket közelebb a kommunizmushoz a kolhozmunka gépesítése, s határoztam el. Hiszen a Kalinin Kolhozban, de különösen farmunkon sok konkrét példát és tényt lehet találni ennek kinyitására. Vegyük például a sertésfarmot. Itt jól berendezett takarmánykonyha van, különböző gépekkel. Csak bekapcsoljuk a motort és működésbe lép a daráló. Egy másik motor a kukoricamorzsolót, egy harmadik azt a gépet hajtja amelyen a szénát őröljük lisztté. Mikor összeszámoltam, megmutatkozott, hogy itt a farmudvaron nem kevesebb mint 15 villanymotor dolgozik. Nemrégen a tehénistállókban bevezették a villamos fejést. Egymás után 3 fejőagregátust helyeztek munkába. Nem kell már a takar- A KOMMUNIZMUS mányt kézzel behordani az istállóba. A jászlak mentén függőpálya húzódik, az szárítja a takarmányt rendeltetési helyére. Régebben a terményt a raktárba zsákokban a hátukon hordták az emberek, a kukoricacsöveket a szárítóba kézzel vagy villával dobálták be. Most pedig lift működik a raktárban, a kukoricacsöveket pedig futószalagon juttatják el a szárítóba. Ezekre a tényekre építettem fel beszélgetésemet, amelyet az állattenyésztők nagy érdeklődéssel követtek. Tetszett az embereknek, hogy munkájukat megkönnyítik a gépek, nagyobb lett a termelékenység. Több idő jut pihenésre, tanulásra. Sutka Mária, saját LÁTHATÓ tapasztalataira hivatkozva elmondta, hogy amikor ő 10 évvel ezelőtt a farmra jött dolgozni, milyen primitív istállókban tartották a jószágot. A vizet nagy távolságról vedrekben kellett hordani. Az évi tehenenkénti tejhozam nem haladta meg a 800 litert, most pedig háromszor annyit fejnek. A gépesítés megváltoztatja egész munkánk jellegét. Szükségessé teszi, hogy tanuljanak a kolhozisták, megismerjék a technikát, tudományos alapokra helyezzék a gazdaságot. Ehhez is megvan nálunk minden lehetőség. A farmot rádiósítottuk. A Vörös Sarokban fejőnőink szórakozhatnak szabad idejükben, könyveket, fo- JELES lyóiratokat olvashatnak. Valamennyi állattenyésztő zootechnikusi tanulókörben emeli szaktudását Pár nappal ezelőtt farmjaink dolgozói öszszegezték a hétéves terv első éve munkájának eredményeit és újabb kötelezettségeket vállaltak. Elhatározták, hogy már jövőre minden 100 hektár után 430 mázsa tejet és 100 mázsa húst termelnek és a hétéves terv feladatait 4 év alatt teljesítik. Ezeknek a vállalásoknak teljesítése során tovább gépesítik a termelést, emelik szaktudásukat és képzettségüket, így járulnak hozzá a kommunizmus építéséhez. Paksi Albert, ■ agitátor. A VERSENY EREJE A Ruhagyárban gyakran hallani ilyen szavakat: — Na, mit fogunk jelenteni moszkvai barátainknak? Valahogy úgy jön ki a dolog, hogy a brigádok a tervek teljesítéséért nemcsak az adminisztráció előtt éreznek felelősséget, hanem a moszkvai versenytársaik előtt is. Már több éve versenyez gyárunk a moszkvai «Krasznaja Sveja» testvérüzemmel. Igazi termelési barátság fejlődött ki közöttünk. Rendszeresen értesítjük egymást termelési eredményeinkről, a szakma újdonságairól. Hosszú ideig felejthetetlen lesz számunkra az a szívélyes fogadtatás, amelyben orosz testvéreink részesítettek bennünket, amikor meglátogattuk őket. Sok érdekes dolgot láttunk náluk, amit mi is átvettünk. Értékes segítség számunkra, hogy rendszeresen elküldik nyomtatott újságjukat, amiben mindig van tanulnivaló. Versenyünk fokozza erőnket a termelési feladatok teljesítéséért folyó harcban és szilárdítja testvéri barátságunkat a nagy orosz néppel. / Hnyidejito-'^rT'' a Ruh^gy$^főmérnöke. I . ! A BÍRÁLAT FEGYVERÉVEL A Kujbisev Kolhozban már harmadik éve jelenik meg nyomtatott újság. Csak az idén 24 számot bocsátottunk ki. Azok mindegyikében közöljük a kolhozisták leveleit, amelyek felfedik a hiányosságokat és javaslatokat tesznek kiküszöbölésükre, így például az állatok telelte- tésének előkészítésénél Asztalos Józsefnek az újságban közölt cikke hívta fel a pártszervezet figyelmét arra, hogy lassan halad az istállók javítása, hogy hiányos a vízellátás. A kolhozisták szeretik Újságjukat. Szívesen írnak bele. Az idén több mint 400 levél érkezett a szerkesztőbizottsághoz. i . Többségüket közöltük. A szerkesztő bizottság a to-vábbiakban még nagyobb gondot fordít arra, hogy az újság bírálatával előmozdítsa a hétéves terv határidő előtti telje- sítését. JDiogdr Gy„ a «KommuniaRTishoz» című kolhozújság szerkesztője. A párt neveltje Varga Vilma még akkor kezdett dolgozni a Dohánygyárban, amikor az a kapitalisták tulajdonában volt. Nehéz volt a munka és kicsi a kereset. Az elégedetlenségre terror volt a válasz. Már abban az időben, fiatal napjaiban, a kommunistákból várta Varga Vilma sorsának megváltozását és részt vett a párt által vezetett akciókban. Azóta sok minden megváltozott, a rév vette kezébe a hatalmat. Teljesültek Vilma vágyai is. A szabad munka örömét élvezve, ő vállalkozott elsőnek a Dohánygyárban arra, hotty a vezetése alatt álló kol- kiva megszerzi a «Kiváló minőség brigádja» elnevezést. A termelési sikerekért folytatott harcban lett kommunistává. Az SZKP XXI. kongresszusára készülődve, a szovjet emberek a verseny új formáját kezdeményezték — a kommunista munkabrigádok mozgalmát. A Dohánygyárban ismét Varga Vilma brigádja karolta fel az újat. És milyen büszke volt rá, hogy vele együtt leánya, Mucicska Erzsébet is, aki a Ruhagyárban dolgozik, szintén bekapcsolódott a mozgalomba. — A lányommal versenyzek, — mondja tréfásan, — és alulmaradok. Ő már megkapta a m°gtisztelő elnevezést. De én is számítok rá. Úgy is lesz, ahogy mondja. A vezetése alatt álló válogató brigád naponta 160—170 százalékra teljesíti feladatát. A felvételen: Varga Vilma kommunista, a Dohánygyár élenjáró mestere. 3. oldal A tömegpolitikai munka új formái Pár héttel ezelőtt az ügyészségről egy aktacsomó érkezett a Bútorkombinátusba Kun Albert, az üzemi bíróttság elnökének címére. Unoka Bertalan és családjának tagjai, akik a kombinátusban dolgoznak, megsértik a társadalmi együttélés szabályait. Berehovón a Sztálin utcában, szomszédságukban élő polgárok gyermekeit bántalmazzák, gyakran veszekedéseket rendeznek. A szomszédok jelentést tettek az ügyészségre és az továbbította az ügyet az üzemi bírósághoz. Az üzemi bíróság ülésén nagy számban szólaltak fel a munkások. Szigorúan elítélték Onokáék cselekedeteit, ők pedig csak álltak ott a munkáskollektíva ítélőszéke előtt és egy szót sem tudtak felhozni védelmükre. Beismerték bűnösségüket és ígérték, hogy megváltoztatják viselkedésüket. Azóta az üzemi bíróság tagjai érdeklődtek a fejlemények után. Az Onoka-család szomszédainak nincs többé okuk a panaszra. Jó viszonyban élnek. Megszűntek a veszekedések. Több esetet tárgyalt már üzemi bíróságunk fennállásának egy éve alatt. Működésének nagy nevelő hatása van. Nemcsak azáltal, hogy az elítéltek ott a kollektíva szeme láttára, munkájukkal teszik jóvá bűneiket, hanem azáltal is, hogy megelőzi a bűncselekményeket. Az emberek félnek munkatársaik ítéletétől. Az üzemben az utolsó évben jelentékenyen csökkentek az iszákosság, a munkafegyelem megsértése, a kisebb lopások esetei-Pártszervezetünknek már vannak bizonyos tapasztalatai a tömegpolitikai munka más formái terén is. Vegyük például a napirend nélküli munkásgyűléseket. Ezek lehetővé teszik, hogy a munkások megmondják véleményüket és javaslatokat tegyenek az őket érdeklő minden kérdésben, hogy gazdának érezzék magukat az üzemben. Nemrégen elemezték a munkásgyűlésen elhangzott javaslatok lényegét. Megmutatkozott, hogy azok többsége a termelés kérdésére vonatkozik és ezen belül az anyagellátásra. Valahogy így lehetne összefoglalni a javaslatokat, lássanak el bennünket folyamatosan anyaggal, akkor emelkedni fog a termelékenység, lesz terven felüli bútor, megjavul a minőség és teljesebben ki lesznek használva a gépek. A párt- és szakszervezet az adminisztrációval együtt konkrét intézkedéseket tett az ellátás megjavítására. Ezenkívül bizonyos anyagokat, mint a furnért, rövidesen egyedül fogunk gyártani. Kombinátusunkban nagy számban dolgoznak fiatalok. Ez arra kötelez bennünket, hogy külön foglalkozzunk nevelésükkel, megismertessük őket kerületünk forradalmi hagyományaival. Ennek bevált módszere az idős harcosokkal és kommunistákkal való találkozások rendezése. Legutóbb Reizmann elvtárs, idős kommunista beszélt a fiataloknak arról, milyen volt az ifjú munkások helyzete a kapitalista rendszerben, hogyan harcoltak a kizsákmányolás ellen. Hasonló kérdésekről gyakran beszélget a fiatalokkal Gábor Ödön, Fodor András, Gáti József és a kombinátus más idős munkásai. A nevelőmunka új formáinak alkalmazása aktivizálja a munkásokat, növeli alkotó kezdeményezésüket és ezáltal hozzájárul a termelési feladatok teljesítéséhez. Németi András, a Bútorkombinátus pártszervezete Marójának tagja. 1 Jr