Vörös Zászló, 1967. január-június (23. évfolyam, 1-77. szám)

1967-01-01 / 1. szám

MÉLTÓK A KITÜNTETÉSRE N­ ­­evezetes volt az idei év Szides Mária, a Győzelem Kolhoz fejőnője, Sipos Bálint, a Lenin Kolhoz ju­hásza és Nagy L., a Berehovói Bútorkombinát munkásnője számára. A munka iránti szorgalmas magatartásáért, vala­mint a mezőgazdasági és ipari termékek termelésében elért sikerekért az SZSZKSZ Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének rendelete értelmében magas kormánykitüntetésben része­sültek — Lenin-rendjellel tüntették ki őket. A felvételen: (balról) SZIDEI M., a Győzelem Kolhoz fejőnője, (középen) SIPOS M., a Lenin Kolhoz juhásza, (jobbról) NAGY L., a Bútorkombinát munkásnője. Iberál E. felvétele. A JUBILEUMI ÉVBE LÉPVE... A Sajtgyár kollektívája már december 15-én teljesítette össztermelési tervét, vagyis 5 nappal hamarabb szocialista vállalásánál. A mai napig 35 ezer rubel értékű tejterméket gyártottunk az évi terven fe­lül. Megjavult a termékek mi­nősége. Elég megemlíteni, hogy az általunk értékesített vajból az előirányzott 93 szá­zalék helyett 94,7 százalék volt első osztályúnak minősít­hető, ami elsősorban Zékán Erzsébet apparátuskezelő jó munkájának köszönhető. A sajtkészítők is megállták helyüket. Horvát Sándor mes­ter, Afonenkova Jevdokija, a helyettese és Mészáros elvtárs géplakatos érdeme, hogy túltel­jesítettük az egyik legrentábi­­lisabb termékünk, az orosz sajt évi termelési tervét. PALOS M, a Sajtgyár pártszerveze­tének titkára. A házavatás alkalmából Vendég érkezett hozzánk Magyarországról, aki már ré­gebben is járt Zásztávnén. A falu még csak akkor kezdett rendeződni. Amikor most meg­látta a végbement változásokat, elragadtatással így szólt: — Nem ismerek rá a falura. Minden új. Valóban, jómódban élnek kolhozistáink. Felhozok néhány számadatot. A szovjet hatalom évei alatt több mint 350 vá­rosi típusú ház épült fel, 62 televíziókészülékkel és sok mo­torkerékpárral rendelkeznek az emberek. Kettős ünnep a mai nap Kis Miklós és Veres Bertalan kol­hozisták számára. Családjuk, mint sok más család, új házba költözött. — Üdvözöljük a házavatás alkalmából önöket, elvtársak! Jómódban él a mi családunk is. Mi is építkeztünk, új bú­tort vásároltunk. Különösen örülünk a gyermekek boldog­ságának. Idősebb fiam, József például Lvovban tanul a vasu­tas technikumban. Nagyszerű távlatok nyílnak meg a jubileumi évben az Új Élet Kolhoz minden tagja előtt. Tervbe vették nálunk egy sportlétesítmény, két fürdő fel­építését, három kilométer hosz­­szúságú út megjavítását. Ezen intézkedések megvalósítása még szebbé teszi falunkat. DAVID J., az Új Élet Kolhoz cso­portvezetője. 2. VÖRÖS oldal ZÁSZLÓ 1967 január 1. vasárnap ÖRÜLÜNK, BÜSZKÉLKEDÜNK Amint a kis erek összefoly­va képezik a hatalmas, bővizű folyót, úgy épülnek a hozzáér­tő kőműves által rakott egyes téglákból a hatalmas házak, üzemek, gyárak, állattenyészté­si farmok és egyéb létesítmé­nyek. Jó tudni, hogy ezekben a létesítményekben a mi mun­kánk is benne van. Hiszen a tégla és a cserép, amelyet az építők munkájuknál felhasz­nálnak, tégla- és cserépgyára­ink kollektívája munkájának eredménye. Akaratlanul is eszmébe jut mindez, ha végigmegyek vá­rosunk új létesítményei mel­lett. Szerintem ilyen gondola­tok kell, hogy ébredjenek min­den munkásban, mesterben, mérnöki-műszaki dolgozóban, akik az építkezési anyagok ter­melésén munkálkodnak. Szorgalmasan dolgozott gyár­igazgatóságunk kollektívája az ötéves terv első évében. A tég­lagyártók sikeresen teljesítet­ték a termékek össztermelésé­nek évi tervét. A kollektíva sikerei minden ember munkájától függnek. Meg kell mondani, hogy az idén a dolgozók többsége kivá­lóan tevékenykedett. Az üzem­ben tisztelettel beszélnek Pe­kárcsik Erzsébet mesterről Pe­­kárcsik elvtársnő, a kommu­nista, a kerületi pártbizottság tagja, a nagyszerű szervező elvtársaival együtt 1966-ban kiváló termelési sikereket ért el. A szocialista versenyben az élen haladnak úgyszintén Sajó Ilona kommunista, a 2. számú gyár téglaformáló mesterének váltása és Petőke János ugyan­azon gyár mesterének váltása. Az egész kollektíva szorgal­mas, lelkes munkája következ­tében a termékek össztermelé­se évi tervét az üzem már de­cember 2-ra teljesítette. Még szebb távlatok nyílnak meg előttünk az ötéves terv második évében. A téglagyár­tók még szeptemberben foko­zott vállalásokat tettek a szov­jet hatalom fennállása 50. és Lenin V­­I. születésének 100. évfordulója tiszteletére. Az 1967. évi terv előirányozza 40 millió darab tégla, több mint 7 millió darab tetőcserép és mintegy 7 millió darab alapcső elkészítését. Az ötéves terv má­sodik évében hozzálátunk a 100 és 125 milliméteres átmé­rőjű alagcsövek, valamint, a 18 részes blokkok gyártásához. Neim fér hozzá kétség, hogy kollektívánk mindent megtesz annak érdekében, hogy kiváló munkasikerekkel fogadja a di­cső 50. évfordulót. A kommu­nisták továbbra is a verseny élén fognak haladni, maguk után vonva minden dolgozót újabb munkasikerek elérésére. MIRCOV L, a Tégla- és Cserépgyárak Igazgatósága pártszerveze­tének titkára. ÜZEMBEÁLLÍTÁS előtt A Kremli órák harang­ütése közepette nyújtotta át az ország az új vendégnek a stafétabotot. Az új év még csak első lépését tette meg földünkön, de már­ megha­tározták számára a nagysze­rű jövőt. A szovjet emberek mindent megtesznek annak érdekében, hogy a dicső ju­bileumot —• a szovjet hata­lom fennállásának 50. év­fordulóját újabb munkasike­rekkel fogadják. Nagy erőfeszítéseket tet­tünk, hogy minél előbb üzembe állítsuk a Berehovói Majolika Gyárat. Az üzem­beállítás előtt állunk. A mű­helyekben a szerelők mun­kálkodnak. Már összeszerel­ték a kalorifert, a nyers­anyagőrlőket, a préseket, befejezés előtt áll a 38 mé­teres alagútkemence építé­se, amely folyékony üzem­anyaggal fog működni. Az új év előtt adták át a használatnak a transzformá­torállomást, amely villamos­energiával fogja ellátni az üzemet. Az új üzem helyi nyers­anyagból fog dolgozni a kiváló minőségű fehér agyagból, amelynek nagy tartalékaira bukkantak Be­­rehovó környékén. Az üzemben nagy kép­zettségű szakemberek fog­nak dolgozni. A napokban ér­kezett vissza Berehovóra az üzem 30 leendő munkása, akik elsajátították az öntő, iparművész, modelltervező és égető szakmát a Vaszi­­levszki Majolikagyárban. Az üzem első termékeit 1967 első felében fogja ki­bocsátani. 17 fajta termé­ket, köztük vázákat, kan­­csókat, dísztárgyakat, gyer­mekjátékokat fognak előál­lítani. Nagyon sok munkája akad ezekben a napokban a műszaki-mérnöki dolgozók­nak. Azon gondolkoznak, hogyan lehetne tökéletesíte­ni a termelés technológiá­ját. A tervek szerint a kész­termékeket közkemencékben akarták égetni. De mi más uton haladtunk. Az élenjá­ró üzemek példáját követve, két villamos alagútkemen­­cét építettünk. Ez korsze­rűbb technológia, amely jó minőséget biztosít. Az üzem napról napra növekszik, erősödik. Ez pedig az olyan munkások szorgalmas fáradozásának eredménye mint Lyaskó Ist­ván, Kota János, Szkljár Vaszil, Ardó Miklós szerelő­lakatosok, akik átérzik a rá­juk háruló felelősséget. Ma, a számunkra nevezetes év el­ső napján köszönetet aka­runk mondani munkájukért és igyekvésükért. GABODA M., a Berehovói Majolikagyár igazgatója. --------* A felvételen: Liszenkó V. (balról) az üzem főmechaniku­sa és Roszpopa P. mester az új berendezés szerelése köz­ben. Iberál E. felvétele. A JUBILEUMI ÉVBE LÉPVE... A Berehovói Javitó-Építő­­ Vállalat munkásainak, mérnö­­­­ki-műszaki dolgozóinak és al­­­­kalmazottainak kollektívája ha­táridő előtt teljesítette az új , ötéves terv első évének szo­­­­cialista vállalásait. A szerződé­­­­ses javitó-építő munkafeladato­kat 1966 december 20-ra tel­­­­jesítették. Az év végéig mint­­­­egy 20 ezer rubel értékű mun­kát végeztek terven felül. 1966-ban kollektívánk 120­­ ezer rubel értékű munkával végzett többet, mint az előző­­ évben. WEISZ L., a Berehovói Javító-Építő Vállalat vezetője.

Next