Vörös Zászló, 1967. január-június (23. évfolyam, 1-77. szám)
1967-01-01 / 1. szám
Még szebb lesz jövőnk .Egyszer az erdő állatai tanácskozásra gyűltek öszsze és ott elhatározták, hogy elküldik legnevesebb tudósaikat a titokzatos és ismeretlen világba, amely távol a sűrű erdő határain túl terül el, hogy ellenőrizzék annak igazságát, mit tanítanak az ottani iskolában, valamint hogy újabb felfedezésekkel gazdagítsák a tudományt. Hazánk történetében ez volt a legnagyszerűbb elgondolás. Hiszen ott, abban az új, ismeretlen világban valami rendkívüli történt. Az egyszerű nép, munkások, parasztok, katonák, tengerészek elkergették a cárt és kezükbe vették a hatalmat. A gyárak és üzemek, vasútvonalak és bankok a munkások és parasztok államának tulajdona lettek. A föld, amely régi időktől a földesuraké volt, azok tulajdonába ment át, akik megművelik. Ez valóban «titokzatos és ismeretlen világ». «Három hét múlva az expedíció kiért egy erdei tisztásra és a kutatók elé tárult a hatalmas ismeretlen világ. Milyen lenyűgöző látvány volt ez! Egy beláthatatlan síkság terült el előttük, amelyet egy kanyargós folyócska öntözött, a távoli láthatár szélén pedig egy hatalmas, hosszú, ismeretlen eredetű fal húzódott». És a győztes forradalom országába, amely a szocialista építés útjára lépett, özönleni kezdtek a burzsua tudósok, irodalmárok, újságírók. Sokat írtak a munkások és parasztok első államáról. Egyesek igyekeztek reálisan bemutatni az új Oroszországban végbemenő eseményeket, mások szenynyet szórtak minden számukra rendkívüli és érthetetlen jelenségre, megjósolták az új hatalom elkerülhetetlen bukását. Jabel Cwakch profeszszor... azt a gondolatát fejezte ki, hogy egy gát áll előttük, amely a világ végét határolja». Sok butaságot, badarságot nyomtattak ki és kürtöttek világgá a tőke országaiban a tanácsok országáról. «Minden szív megdermedt, minden fej áhítattal meghajolt, annyira lenyűgöző és magasztos volt ez a hatalmas felfedezés. Sok ember sírva fakadt». De a burzsoá hatalom híveinek «jóslatai» nem váltak be. A tanácsok országa évről évre erősödött, feltartóztatlanul lépdelt a boldog jövő felé. Mark Twain a Tudós mesécskék a példás, középkorú fiúcskák és leánykák számára című elbeszélése végén ironikusan a következőket írja: «Az expedíció hazatért, szorgalmasan dolgozott hoszszú távolléte alatt és a hálás honfitársak viharos örömmel fogadták». A világ neves emberei lelkesen üdvözölték a megújhodott, szovjet Oroszországot. Anatole France 1921-ben ezt írta: «Újból lángol a tűz az emberek szivében. Tekintsenek Keletre! Úgy tűnt fel, hogy az orosz nép számára nincs kiút a cárizmus sötétségéből. Nem volt remény forradalomra, annál inkább győztes forradalomra. De Oroszország az az ország, ahol a lehetetlen is valóra válik. Ezt a lehetetlent a bolsevikok most váltják valóra és be is fejezik. Bernard Shaw ezt mondta: «Ha a jövő olyan lesz, amilyennek azt Lenin látta, akkor mindannyian örülhetünk és félelem nélkül nézhetünk a jövőbe». A nagy angol drámaíró meghatározása rendkívül pontos volt. Erről mi, szovjet emberek meggyőződünk újra és újra ma, a Nagy Október 50. jubileumi évébe lépve át. Nagyszerű a mi jelenünk, de még szebb lesz a jövőnk. Ne tekintsünk sok századdal előre. Nézzük csak azt meg, milyen lesz a jubileumi év. Vegyünk például néhány számadatot. 1967-ben a nemzeti jövedelem 6,6 százalékkal, az ötéves terv két éve alatt pedig 14,5 százalékkal fog növekedni. 591 millió tonna szenet, 286 millió tonna kőolajat, 160 milliárd köbméter földgázt fogunk termelni. Az egy főre eső reáljövedelem 5,5 százalékkal, az ötéves terv két éve alatt pedig mintegy 12 százalékkal fog növekedni. A jubileumi évben tervbe vették 93,4 millió négyzetméter lakterület felépítését vagyis majdnem 14 százalékkal többet, mint amennyit 1966-ban építettek fel. Ez pedig azt jelenti, hogy mintegy 13 millió ember fog új lakásba költözni. Az ország lakosságának 8,1 milliárd rubellel több ipari és élelmiszercikket adnak el, mint az ötéves terv első évében. Csodás lesz a jubileumi év és ezért a szovjet emberek felkészülten fogadták azt — munkaajándékokkal, életvidám dalokkal, újévi mulatságokkal. Fenyőfák milliói diszitik a szovjet emberek lakásait. Csak a moszkvai fenyődísz-gyár az elmúlt évben 35 millió darab díszt és játékot állított elő. Hozzon hát az új év minden házba boldogságot és jólétet. Boldog Újévet. Emberek! Fehérek. Sárgák. Feketék. Boldog Újévet — mindenkinek! KAMINSZKIJE. Senki sem várja olyan türelmetlenül a telet, mint a gyerekek. Ezen a felvételen is megelégedett fiúcskákat láthatnak, akik a természet élén töltik szabadidejüket iberáló fotoetüdje Január elsején van a kubai népi forradalom győzelmének 8. évfordulója Havannábban a szovjet szakemberek segítségével és tervei szerint egy hatalmas halászkikötő épül. A felvételen, a halászkikötő mechanikai műhelyében GORBUNOV N. I. klajpedai szovjet mester oktatja MILANESZ NANSZI (balról) és MATUSZ Rina esztergályosokat. Sportvetélkedő Lapunkban december 24-én közölt sportvetélkedő öt kérdésének helyes válaszai: 1. Nana Alekszandria. 2. Berehovói Kooperátor. 3. Веса, Mózer, Szabó, Medvigy. 4. Dalma (Franciaország). 5. 1931-ben a lenini Komszomol kezdeményezésére. A két forduló utáni pontállás: Klein L., Tótik Z., Hopák Sz., Kovács M., Lengyel T., Orbán S. (Berehovo) — tíz pont. Erden Gy., Kovács I. (Berehovó) — kilenc pont. Hreckó J., Bagu F. (Vuzlove) — nyolc pont. Benedek G., Spiegel Z., Adler J. (Berehovó) és Molnár I. (Badalovó) — öt pont. Dobra P., Tóth I. (Derenkovec) -r- három pont. Szimecskó V. — két pont. Morgentál F., Kovács B. (Lipova) — egy pont. A következő forduló kérdései: 1. A Szovjetunió melyik labdarúgó bajnokságában szerepelt a legtöbb csapat és menynyi volt a számuk? 2. Nevezzék meg a 4. területi spartáklád nehézsúlyú ökölvívó bajnokát. 3. Ki volt a tokiói kalapácsvető bajnok? 4. Nevezzék meg az Ukrán SZSZK 1966. évi utcacsapatok közötti labdarúgóbajnokot a bőrlabda díjért. 5. Mit jelent a FIBA rövidítés? W ^^t************^»*»**tt**** *************************************************»—***4 ******** ********** HÁROM FENYŐ A sors egymás mellé rendelte őket. Egyiket jobb, a másikat silányabb talajba. A legrosszabb hely éppen a harmadiknak jutott. Sziklás, árnyékos helyen vert gyökeret. Ez meg is látszott rajta. Míg társai élesedtek, sugárfenyőkké terebélyesedtek, maga kicsiny, vézna maradt. Ezen felül még az erdei vadak is megrágták. — Mi lesz belőled? — fitymálták társai. — Csak szégyent hozol ránk és az egész fenyőfa-családra. A kis fenyőt bántotta társai kevélysége. — Legjobb lenne meghalni, — sóhajtott. Egy reggel szokatlan zajra ébredt. Idősebb testvérei mellett emberek szorgoskodtak. Balta csattogása, fűrész zenéje verte fel az erdőt. — Micsoda jó épületfa, — mondták a favágók az egyikre. A másikat jó bútoranyagnak minősítették. Csak vele nem törődött senki. Majd megszakadt a szíve a kis fácskának árvaságában. Ha rosszak és kevélyek is voltak hozzá testvérei, mégis hiányoztak. De leg- GYERMEKMESE jobban az bántotta, mig azoknak teljesült kívánságuk, hasznossá váltak, haszontalan tölti az éveket. Egy hideg este, amikor már térdig ért a hó, egy ember ballagott az erdőben. Megállt a kis fácska előtt. — Szép fácska! — mondta hangosan. — Te kellesz nekem. A kis fa még magához sem tért a meglepetéstől, amikor már vitték is nagy örömmel. Egy új házba került. Szét sem nézhetett, máris öltöztetni kezdték, csillogó aranydíszbe, gyöngyökbe, csak úgy ragyogott tőle a szoba. — Lám csak, mégsem vagyok haszontalan, — gondolkodott el sorsa jobbrafordulásán a kis fenyő. Talán táncra is perdült volna örömében, ha ki nem nyílik az ajtó és be nem lépnek rajta az emberek. — Egy pohárral a lakásavatásra! — És az új munkasikerekre! — koccintottak a fa alatt a vendégek, örült mindenki azon az estén. De azért talán senki sem annyira, mint a kis fenyőfácska. Mikor az emberek aludni tértek, nem is tudta viszafolytani boldog sóhajtását. Sóhajtására csakhamar válaszolt a szekrény. — Én vagyok, testvérkém, megismersz? Majd a gerendák is szóbaelegyedtek vele. Beszélgettek, miközben új esztendőre virradtak a ház lakói. Beszélgetésük igazi, testvéri volt. Az idős fák nem fitymálták le többé kicsiny testvérüket. Miért is nézték volna le? Mindenki úgy hoz hasznot, amennyire tehetsége szerint teheti. A kicsiny fenyő is, ilyenkor újév napján örömet okoz és hasznára van az embereknek. TURÓCZI B. Szerkesztő K.: SVÉD A. Címünk és telefonszámunk: АДРЕСА РЕДАКЦІЇ: Верегово, вул. Мукачівська, No 3. ТЕЛЕФОНИ: редактора і заступника — 107, секретаріату 1 з* гальний — 156. Í. «Красное знамя» (на венгерском языке) — орган Берегов+ ского райкома Коммунистической партии Украины и раj йонного Совета депутатов трудящихся Закарпатской об* ласти. років Берегівська районна друкарня, м Берегово, пл. 40 Жовтня, No 1. Телефон 111. Тираж 6720 Зам. 3181. Индекс 61831,