Vörös Zászló, 1967. január-június (23. évfolyam, 1-77. szám)

1967-01-01 / 1. szám

Még szebb lesz jövőnk .Egyszer az erdő állatai tanácskozásra gyűltek ösz­­sze és ott elhatározták, hogy elküldik legnevesebb tudó­saikat a titokzatos és isme­retlen világba, amely távol a sűrű erdő határain túl te­rül el, hogy ellenőrizzék an­nak igazságát, mit taníta­nak az ottani iskolában, va­lamint hogy újabb felfedezé­­sekkel gazdagítsák a tudo­mányt. Hazánk történetében ez volt a legnagyszerűbb elgondolás­. Hiszen ott, abban az új, ismeretlen világban valami rendkívüli történt. Az egy­szerű nép, munkások, pa­rasztok, katonák, tengeré­szek elkergették a cárt és kezükbe vették a hatalmat. A gyárak és üzemek, va­sútvonalak és bankok a mun­kások és parasztok államá­nak tulajdona lettek. A föld, amely régi időktől a földes­­uraké volt, azok tulajdoná­ba ment át, akik megműve­lik. Ez valóban «titokzatos és ismeretlen világ». «Három hét múlva az ex­pedíció kiért egy erdei tisz­tásra és a kutatók elé tárult a hatalmas ismeretlen vi­lág. Milyen lenyűgöző lát­vány volt ez! Egy beláthatat­lan síkság terült el előttük, amelyet egy kanyargós fo­lyócska öntözött, a távoli láthatár szélén pedig egy hatalmas, hosszú, ismeret­len eredetű fal húzódott». És a győztes forradalom országába, amely a szoci­alista építés útjára lépett, özönleni kezdtek a burzsua tudósok, irodalmárok, újság­írók. Sokat írtak a munká­sok és parasztok első álla­máról. Egyesek igyekeztek reálisan bemutatni az új Oroszországban végbemenő eseményeket, mások szeny­­nyet szórtak minden szá­mukra rendkívüli és érthe­tetlen­ jelenségre, megjósol­ták az új hatalom elkerülhe­tetlen bukását. Jabel Cwakch profesz­­szor... azt a gondolatát fe­jezte ki, hogy egy gát áll előttük, amely a világ vé­gét határolja». Sok butaságot, badarsá­got nyomtattak ki és kür­töttek világgá a tőke orszá­gaiban a tanácsok országá­ról. «Minden szív megder­medt, minden fej áhítattal meghajolt, annyira lenyű­göző és magasztos volt ez a hatalmas felfedezés. Sok ember sírva fakadt». De a burzsoá hatalom hí­veinek «jóslatai» nem vál­tak be. A tanácsok országa évről évre erősödött, feltar­­tóztatlanul lépdelt a boldog jövő felé. Mark Twain a Tudós me­­sécskék a példás, középko­rú fiúcskák és leánykák szá­mára című elbeszélése vé­gén ironikusan a követke­zőket írja: «Az expedíció hazatért, szorgalmasan dolgozott­ hosz­­szú távolléte alatt és a hálás honfitársak viharos öröm­mel fogadták». A világ neves emberei lelkesen üdvözölték a meg­­újhodott, szovjet Oroszor­szágot. Anatole France 1921-ben ezt írta: «Újból lángol a tűz az emberek szi­vében. Tekintsenek Keletre! Úgy tűnt fel, hogy az orosz nép számára nincs kiút a cárizmus sötétségéből. Nem volt remény forradalomra, annál inkább győztes forra­dalomra. De Oroszország az az ország, ahol a lehetetlen is valóra válik. Ezt a lehe­tetlent a bolsevikok most váltják valóra és be is fe­jezik. Bernard Shaw ezt mond­ta: «Ha a jövő olyan lesz, amilyennek azt Lenin látta, akkor mindannyian örülhe­tünk és félelem nélkül néz­hetünk a jövőbe». A nagy angol drámaíró meghatározása rendkívül pontos volt. Erről mi, szov­jet emberek meggyőződünk újra és újra ma, a Nagy Ok­tóber 50. jubileumi évébe lépve át. Nagyszerű a mi jelenünk, de még szebb lesz a jövőnk. Ne tekintsünk sok szá­zaddal előre. Nézzük csak azt meg, milyen lesz a ju­bileumi év. Vegyünk példá­ul néhány számadatot. 1967-ben a nemzeti jö­vedelem 6,6 százalékkal, az ötéves terv két éve alatt pe­dig 14,5 százalékkal fog növekedni. 591 millió ton­na szenet, 286 millió tonna kőolajat, 160 milliárd köb­méter földgázt fogunk ter­melni. Az egy főre eső reáljö­vedelem 5,5 százalékkal, az ötéves terv két éve alatt pe­dig mintegy 12 százalékkal fog növekedni. A jubileumi évben terv­be vették 93,4 millió négy­zetméter lakterület felépíté­sét vagyis majdnem 14 százalékkal többet, mint amennyit 1966-ban építet­tek fel. Ez pedig azt jelen­ti, hogy mintegy 13 millió ember fog új lakásba köl­tözni. Az ország lakosságának 8,1 milliárd rubellel több ipari és élelmiszercikket ad­nak el, mint az ötéves terv első évében. Csodás lesz a jubileumi év és ezért a szovjet embe­rek felkészülten fogadták azt — munkaajándékokkal, életvidám dalokkal, újévi mulatságokkal. Fenyőfák milliói diszitik a szovjet em­berek lakásait. Csak a moszkvai fenyődísz-gyár az elmúlt évben 35 mil­lió darab díszt és játékot állított elő. Hozzon hát az új év min­den házba boldogságot és jó­létet. Boldog Újévet. Embe­rek! Fehérek. Sárgák. Feketék. Boldog Újévet — min­denkinek! KAMINSZKIJ­E. S­enki sem várja olyan türelmetlenül a te­let, mint a gyere­kek. Ezen a felvé­telen is megelége­dett fiúcskákat láthatnak, akik a természet élén töl­tik szabadidejüket iberál­ó fotoetüdje Január elsején van a kubai népi forradalom győzelmének 8. évfordulója Havannábban a szovjet szakemberek segítségével és tervei szerint egy hatalmas halászkikötő épül. A felvételen, a halászkikötő mechanikai műhelyében GOR­BUNOV N. I. klajpedai szovjet mester oktatja MILANESZ NAN­­SZI (balról) és MATUSZ Rina esztergályosokat. Sportvetélkedő Lapunkban december 24-én közölt sportvetélkedő öt kérdé­sének helyes válaszai: 1. Nana Alekszandria. 2. Berehovói Kooperátor. 3. Ве­са, Mózer, Szabó, Medvigy. 4. Dalma (Franciaország). 5. 1931-ben a lenini Komszomol kezdeményezésére. A két forduló utáni pontál­­lás: Klein L., Tótik Z., Hopák Sz.,­­ Kovács M., Lengyel T., Orbán S. (Berehovo) — tíz pont. Erden Gy., Kovács I. (Be­­rehovó) — kilenc pont. Hreckó J., Bagu F. (Vuzlove) — nyolc pont. Benedek G., Spiegel Z., Ad­ler J. (Berehovó) és Molnár I. (Badalovó) — öt pont. Dobra P., Tóth I. (Derenko­­vec) -r- három pont. Szimecskó V. — két pont. Morgentál F., Kovács B. (Lipova) — egy pont. A következő forduló kérdé­sei: 1. A Szovjetunió melyik lab­darúgó bajnokságában szere­pelt a legtöbb csapat és meny­nyi volt a számuk? 2. Nevezzék meg a 4. terü­leti spartáklád nehézsúlyú ökölvívó bajnokát. 3. Ki volt a tokiói kalapács­vető bajnok? 4. Nevezzék meg az Ukrán SZSZK 1966. évi utcacsapatok közötti labdarúgóbajnokot a bőrlabda díjért. 5. Mit jelent a FIBA rövi­dítés? W ^^t************^»*»**tt**** *************************************************»—***4 ******** ********** HÁROM FENYŐ A sors egymás mellé rendelte őket. Egyiket jobb, a másikat silányabb talajba. A legrosszabb hely éppen a harmadiknak jutott. Szik­lás, árnyékos helyen vert gyökeret. Ez meg is látszott rajta. Míg társai élesedtek, sugár­fenyőkké terebélyesedtek,­­ maga kicsiny, vézna ma­radt. Ezen felül még az er­dei vadak is megrágták. — Mi lesz belőled? — fitymálták társai. — Csak szégyent hozol ránk és az egész fenyőfa-családra. A kis fenyőt bántotta társai kevélysége. — Legjobb lenne meg­halni, — sóhajtott. Egy reggel szokatlan zajra ébredt. Idősebb test­vérei mellett emberek szor­goskodtak. Balta csattogá­sa, fűrész zenéje verte fel az erdőt. — Micsoda jó épületfa, — mondták a favágók az egyikre. A másikat jó bútoranyag­­nak minősítették. Csak vele nem törődött senki. Majd megszakadt a szíve a kis fácskának árvaságá­ban. Ha rosszak és kevélyek is voltak hozzá testvérei, mégis hiányoztak. De leg- GYERMEKMESE jobban az bántotta, mig azoknak teljesült kívánsá­guk, hasznossá váltak,­­ haszontalan tölti az éveket. Egy hideg este, amikor már térdig ért a hó, egy ember ballagott az erdőben. Megállt a kis fácska előtt. — Szép­ fácska! — mondta hangosan. — Te kellesz nekem. A kis fa még magához sem tért a megle­petéstől, amikor már vit­ték is nagy örömmel. Egy új házba került. Szét sem nézhetett, máris öltöz­tetni kezdték, csillogó aranydíszbe, gyöngyökbe, csak úgy ragyogott tőle a szoba. — Lám csak, mégsem vagyok haszontalan, — gondolkodott el sorsa jobb­­rafordulásán a kis fenyő. Talán táncra is perdült vol­na örömében, ha ki nem nyílik az ajtó és be nem lép­nek rajta az emberek. — Egy pohárral a la­kásavatásra! — És az új munkasike­rekre! — koccintottak a fa alatt a vendégek, örült mindenki azon az estén. De azért talán senki sem annyira, mint a kis fe­­nyőfácska. Mikor az embe­rek aludni tértek, nem is tudta viszafolytani boldog sóhajtását. Sóhajtására csakhamar válaszolt a szekrény. — Én vagyok, testvér­kém, megismersz? Majd a gerendák is szó­­baelegyedtek vele. Beszélgettek, miközben új esztendőre virradtak a ház lakói. Beszélgetésük igazi, testvéri volt. Az idős fák nem fitymálták le töb­bé kicsiny testvérüket. Mi­ért is nézték volna le? Min­denki úgy hoz hasznot, amennyire tehetsége szerint teheti. A kicsiny fenyő is, ilyenkor újév napján örö­met okoz és hasznára van az embereknek. TURÓCZI B. Szerkesztő K.: SVÉD A. Címünk és telefonszámunk: АДРЕСА РЕДАКЦІЇ: Верегово, вул. Мукачівська, No 3. ТЕЛЕФОНИ: редактора і заступника — 107, секретаріату 1 з* гальний — 156. Í. «Красное знамя» (на венгерском языке) — орган Берегов­­+ ского райкома Коммунистической партии Украины и ра­­j йонного Совета депутатов трудящихся Закарпатской об­­* ласти. років Берегівська районна друкарня, м Берегово, пл. 40 Жовтня, No 1. Телефон 111. Тираж 6720 Зам. 3181. Индекс 61831,

Next