Vörös Zászló, 1967. július-december (23. évfolyam, 78-154. szám)

1967-08-19 / 99. szám

1967 augusztus 19. Nagpultu énekkar 1913 októberében füstöl­ni kezdtek a Lvov területi Hodorovi Cukorgyár kémé­nyei és megtartotta első hangversenyét a gyár mun­kásaiból alakított üzemi énekkar. Azóta az énekkar története mindig szorosan összekapcsolódik a gyár tör­ténetével. Amikor 1938-ban a munkások sztrájkba lép­tek, az énekkar tagjai for­radalmi dalokkal tartották fenn harci szellemüket. 1939 szeptemberében az üzemi énekkar dalaival di­csőítette a felszabadító ka­tonákat, akik elhozták a ré­gen várt szabadságot és bol­dogságot. A felismerhetetlenségig megváltozott a cukorkombi­nát a szovjethatalom évei alatt. A kistermelékenységű gépeket felváltotta a nagy­kapacitású technika, az alap­vető termelési folyamatokat gépesítették és automatizál­ták. A cukor kibocsátása majdnem a négyszeresére növekedett. Fejlődött, csi­szolta művészetét az üzemi énekkar is. Most az ének­karnak több mint 60 tagja van. Egyesek közülük alig múltak 18 évesek, a legidő­sebb tagja pedig­ Gimon Mikola Ivánovics, már több mint 60 éves. Az énekkar repertoárjá­ban ukrán és orosz népda­lok, szovjet zeneszerzők mű­vei és nyugat-európai klasz­­szikus művek szerepelnek. Az énekkar fellépései min­dig nagy népszerűségnek örvendenek. Kárpáti Sajtóügynökség. Fülledt meleg a város. Menekül mindenki belőle. Te is igyekszel munka után elkapni egy vonatot, mely a zöldbe, valahová a folyó mellé röpít. Melletted emberáradat.. Kiharcolod magadnak a jár­da jobboldalát, s a jobbra tarts, balra előzz szabály alapján nekivágsz. De nem jutsz előre. Bár a rendet mindenki ismeri, nem tart­ják be. Ki van számítva az időd. Nagyobb sebességre kap­csolsz tehát, ott, ahol rit­kább a tömeg, örömed mér­hetetlen s észre sem veszed, hogy az előtted haladó is­merősre talált. Megáll és beszélgetnek, te pedig orra­­buksz a hirtelen támadt aka­dályon. Miközben ruhád po­rolod, bocsánatot kérsz, le­szidnak: — Hol a szemed? Elől, így nem láthatod, mi történik mögötted. Alig lépsz tovább, előzni akaró fiatalok cipőd sarkára lép­nek. Bosszantó, hogy éppen a feltörést sértették meg. Most már húzod a lábad- Járókelők Táskádat azonban még bí­rod egy darabig. Egy szem­bejövő fiatal pár túl széles sávot foglal el a járdából. Vállukkal elsodorják táská­dat. Rántod, de valakibe ETŰD akadt. Sajgó fájdalmat ér­zel csuklódban. Gazdagabb lettél egy iirándulással. Hajlandó lennél letérni az úttestre. De az út köze­pén piros táblán sárga vo­nal jelzi — útjavítás folyik. Az elterelő forgalom egy ré­sze a gyalogjárón bonyoló­dik le. Szemből kerékpár közeleg, hátulról ráddudál egy motoros. Állsz és nem tudod, hová lépj. Mozdonyfütty figyelmez­tet, hogy felesleges is. Néz­heted az előtted elsuhanó ablaksort, irigyled a szeren­cséseket, azokat, akik ko­rábban indultak el hazulról- Nagyot sóhajtasz. Fáj a le­Miskolc azzal is magához vonzza a turistákat, hogy ez a város a festői Bükk-hegy­­ség kirándulóközpontja. További utunk Magyar­­ország szívébe­n Budapest­re vezetett. Mint egységes város 1870-ben keletkezett három város — Buda, Ó-Bu­­da és Pest egyesülése ered­ményeképpen. Természete­sen nehéz lenne felsorolni a népi Magyarország főváro­sának minden történelmi emlékművét, de nem lehet meg nem említeni a legfon­tosabbat közülük. Majdnem a város központjában maga­sodik a 235 méter magas Gellért-hegy. Csúcsán a Ci­tadellával és a Szabadság­­szoborral. Az emlékmű ta­lapzatába a következő sza­vakat vésték: «A felszaba­­dító szovjet hősöknek a há­lás magyar néptől». A ta­lapzat másik oldalába örök­re bevéstek a gránitba az elesett szovjet katonák ne­veit. Ünnepélyes néma mondás, s még inkább az a gondolat, milyen út vár re­­ád megint hazáig. Mert Berehovón a gya­logjárás írott és íratlan tör­vényei ismeretlenek. Fut­nak, törtetnek, fegyelmezet­lenek és figyelmetlenek a járókelők. Részben nem ők a hibásak. Az építkezések által túlságosan leszűkített járdák, az eltűrt kerékpáro­zók és nem utolsó sorban, hogy a járdák korántsem biztonságosak, megnehezí­tik a gyalogjárást. A vonatod elment, de a tények megmaradtak. Aka­rod nem akarod, nincs ga­rancia rá, hogy a jövőben nem jársz hasonlóképp. Egyelőre nincs... De ha te is megtanulsz illedelmesen közlekedni, s ezt megteszi más is, javul a helyzet. Ha pedig a gya­logjárók rendreszoktatására is történnek intézkedések, akkor kellemesen érzed ma­gad az utcán. Nem lesz ked­ved vonatra szállni, élvezni fogod a járás-kelés örömét. TATÁR­­. д^і^В і'§ї[. Vendégségben a testvéri népnél Az ember élete szünte­lenül a világ megis­meréséhez kapcsolódik, az egyre újabb élményekkel bővül, melyekre az élet so­rán tesz szert. Ezek közül egyesek kisebb nyomot hagynak az ember tudatá­ban, mások­­örökre bevé­sődnek az emlékezetébe. Éppen ilyesmi élményekkel lettünk gazdagabbak mi is, akik egy turistacsoporttal ellátogattunk a Magyar Népköztársaságba. Magyarországnak ese­­ménydús történelme van. Az ország mindig kitűnt maga­san fejlett kultúrájával­ Az emberiség olyan nagy ne­veket köszönhet neki mint Petőfi Sándor költő, Liszt Ferenc, a nagy zeneszerző, Móricz Zsigmond, a közis­mert író és mások. A népi hatalom éveiben a kultúra a legszélesebb nép­tömegek közkincse lett. • Nagy példányszámban je­­­­lennek meg itt könyvek, ♦ ■ minden évben növekszik a І könyvtárak, kulturházak, • színházak stb. száma- Test- s vérnépünk ezen vivmányai­­♦ val ismerkedtünk öt napon ♦ át járva az ország útjait. Az első város ahová el-­­ látogattunk Nyíregyháza I volt. A város történelme a I XVIII. századba nyúlik­­ vissza, amikor az egykori­­ faluban városnegyedek je­­­­lennek meg. Idővel Nyiregy­­♦ háza a mezőgazdasági ter-­­ mékek feldolgozásának köz­­­­pontja lett. Jelenleg is a vá­ I­ros legnagyobb üzeme a­­ konzervgyár, melynek gé­­♦ pesitették és automatizálták І az összes termelési művele­­t­­eit. E gyár termékeit sok­­ országban, köztük a Szov­­♦ jetunióban is ismerik.­­ Megismerkedve Nyíregy­házával és lakosaival, Mis­kolcra, Magyarország máso­dik legnagyobb városába indultunk. A fasiszta elnyo­mók igája alóli felszabadu­lás óta a város többet fej­lődött, mint az azelőtti év­századok során. A város fő­leg a vaskohászati és gép­ipari vállalatok, az új kul­túrintézmények és főiskolák révén bővült ki. A múlt század elején Mis­kolcon megalakították az el­ső magyar állandó színhá­zat, amelynek színpadán fel­lépett a népszerű Déryné. A színház ma az ő nevét vi­seli, csendben olvastuk a neve­ket: Sepilov, Kovaly, Tka­­csenkó, Pugacsov, Szereda, Asirov, és sok más nevet. A talapzatnál gladiólusz,­­szekfű- és rózsacsokrok so­kasága. Ez az emberek tisz­teletének kifejező megnyil­vánulása azok iránt, akik életük árán hozták el a ma­gyar népnek a szabadságot. Nagy benyomást keltett bennünk a Halászbástya a budai Várhegyen, a neogót stílusban épült Parlament, melyben most ülésezik az országgyűlés, a Moleneumi emlékmű, a Szent István kultúrpaloták, poliklínikák, iskolák, a százezer nézőt be­fogadó Népstadiont stb­ Az utóbbit szintén nagy érdek­lődéssel tekintettük meg. Budapestről turistacsopor­tunk az ország gyönygy­­szemébe , Egerbe utazott. Ez a kultú­ra és műemlékek városa. Itt lépten-nyomon­­barokk és rokokó stílusban épült épületeket lát az em­ber. A legérdekesebb törté­nelmi emlékművek egyike a híres egri vár, melynek épí­tése még a XIII. század kö­zepén kezdődött. Most res­taurálják a várat, a bástyák és földalatti építmények egy részét már megnyitot­ták a látogatók számára. A földalatti kazamaták­ban ágygolyó halmokat láttunk, melyekkel a törö­kök lőtték a várat, óriási üstöket, melyekben a vár védői forralták a szurkot, amit a támadók fejére ön­töttek. Ellenben az ősi történel­mi emlékművek mellett a várost új létesítmények is dí­szíti­k, melyeket a népi ha­talom éveiben építettek fel. Ezek a színház, a kultúrhá­zak, múzeumok, sok iskola. Ezután utunkat hazafelé folytattuk. Ismét Miskolcon jártunk, ellátogattunk To­kajiba és onnan Nyíregyhá­zára vettük utunkat. Innen pedig hazafelé indultunk. A számunkra testvéri ma­gyar baráti népnél tett lá­togatásunk során mi minde­nütt éreztük barátaink szí­vének melegét, azt az egyet­értést, ami a szocialista or­szágok dolgozóira jellemző. Meggyőződtünk arról, hogy a Magyar Népköztársaság dolgozói magabiztosan ha­ladnak a szocializmus építé­sének útján. DUPELICS R: A turista noteszából templom és sok más épít­mény. Nem lehet meg nem em­líteni a csodás Margit-szi­­getet sem, a kék Dunán. Ez a magyar főváros egyik leg­szebb helye. Itt sok stran­dot, sporttelepet, meden­cét, táncteret láttunk. A Margitsziget a magyar fő­város doglozóinak legked­veltebb pihenőhelye. Budapest ősidők óta nagy ipari központ volt. Annak dacára, hogy a város a má­sodik világháború alatt nagy rombolásokat szenve­dett, Magyarország dol­gozói rövid idő alatt el­takarították a romokat és a Szovjetunió segítségével új­jáépítették fővárosukat. A gyönyörű városra jellemző a munkások számára fel­épült csodás lakónegyedek. Liszenkó N. V. — kiváló zeneszerző, az ukrán klasszikus zene megalapítója. (A RAT­AU fotonon ská­ja) NÖVEKVŐ ÉRDEKLŐDÉS London­ (TASZSZ). Az angliai Pinguin Books könyvkiadó nagyvállalat megjelentette Engels Fri­gyes válogatott műveinek gyűjteményét. A Morning Star c. lap hangsúlyozza, hogy egyre több angol könyvkiadó jelenteti meg a marxizmus—leninizmus klasszikusainak műveit, mi­vel nemcsak az angol mun­kások közt, hanem az angol társadalom legszélesebb kö­reiben is mind többen ér­deklődnek a marxizmus iránt. Szerkesztő K.: SVÉD A. CimUnk és telefonszámunk: АДРЕСА РЕДАКЦІЇ: Берегово, вул. Мукачівська, No 3. І'елефони редактора 31-54, заступника І відповідального секре­таря 33-05. відділу листів І сільського господарства 33-06. «Красное знамя» (на венгерском языке) — орган Бере- I говского райкома Коммунистической партии Украины я < районного Совета депутатов трудящихся Закарпатской об­­( ласти. Берегівська районна друкарня, м. Берегово, ол. 40 років Жовтня, Ля 1, Телефон 31-53. Тираж 2020. Зам. 2020. Индекс 61831.

Next