Vörös Zászló, 1968. július-december (24. évfolyam, 77-152. szám)
1968-10-19 / 124. szám
HOLNAP LESZ AZ ÉLELMISZERIPARI DOLGOZÓK NAPJA 700 five is terven felül — odább álljon — szólott le az emeletről Verbiás Zoltán, a konzervműhely épülete elé érkező gépkocsi vezetőjének. És máris ereszteni kezdte a vastag gumicsövet. Csak pár percet vett igénybe a nyers almalé átszívása. A műhely emeletén lévő ciszterna megtelt. Míg Verbiás Zoltán a szivómotor kezelésével volt elfoglalva, társai, Barkaszi István és Molnár Melánia a hevítést és a filtrálást végezték. Az Élelmiszeripari Dolgozók ünnepének előestéjén, amikor a Konzervgyárban jártam, éppen elkezdődött az üzem egyik legkedveltebb termékének , az almalének tömeges előállítása. Azon a napon az eddig menő szőlőléből már csak néhány ezer üveg került le a futószalagokról. Csedreki Erzsébet váltása kezeli a bonyolult nagyteljesítményű gépeket. A töltögető asztal mellett ördöngős ügyességgel mozgatja a három literes üvegeket Ködöböc Piroska. Már úgy megtanulta a félautomata RIPORT gép kezelését, hogy alig néz oda. Szinte érzi, hogy az üvegek megteltek, jöhetnek a következők. Ő indítja el útjára az almalevet a futószalagon, amely elviszi azt a zárókhoz, — Szarka Olgához és Simon Ibolyához. A lezárt üvegeket Marusinec Katalin és Olasz Mária szedi le a futószalagról, óvatosan rakják bele a sterilizáló kosarakba. A következő lépés — a nagy autoklávok kezelése — már férfimunka. Itt dolgozik Szennyes András vezetésével Varga János és Szabó László, ők felelnek azért, hogy a konzervek jól ki legyenek dunsztolva, ettől függ elsősorban tartósságuk. . • — Nagyon meg vagyok elégedve a váltásom minden munkájával — mondja Csedreki Erzsébet. — Szorgalmasan, hozzáértéssel dolgoznak. Az ő jó munkájuk sikereink záloga. A váltásmestertől megtudom, hogy az automata és félautomata gépeken egyidőben különböző fajtájú gyümölcs- és zöldségkonzerveket készíthetnek. Ezen a napon például almakompótot, vörös káposztát és egészben paradicsomot is raktak be. Míg a műhelyben járok, lassan letelik a váltás ideje. Csedreki Erzsébet előveszi kis könyvecskéjét, ahová a teljesítményeket szokta feljegyezni. Elmegy az autoklávok kezelőjéhez. Szennyes András segítségével kiírja a sterilizálási naplóból a számadatokat, összeadja: a végösszeg 20 ezer 700. A váltás tehát 700 üveg jó minőségű konzervet gyártott terven felül az ünnep előtti munkaőrség ezen napján. Jelenleg három ilyen váltás dolgozik a konzervműhelyben nap mint nap. Azok szorgalmas munkájának köszönhető, hogy a műhely az élelmiszeripari dolgozók ünnepét mintegy félmillió üveg terven felüli konzerv gyártásával fogadja. SVÉD A. Köztisztelet a munkáért Hosszú és tartalmas életutat tett meg Zákány Jelizaveta Joszipovna. 18 év alatt, amely során Jelizaveta Joszipovna feltárta munkástehetségének oldalait, az egyszerű munkásnőből negyedik rangsorolású gépkezelő lett. ...Az akkori Berehovói Sajtgyár nem is hasonlított a mostanira. Akkor majdnem minden munkát kézzel végeztek, nem voltak kellő munkafeltételek, hiszen mindössze néhány év telt el, hogy Kárpátontúl felszabadult a fasiszta elnyomás alól és az emberek, akik századokon át gürcöltek a tőkésekre, sorsuk teljes jogú gazdáivá váltak. A kizsákmányolóktól felszabadult ifjú erők szárnyalását érezte meg Zékán Jelizaveta is, amikor a Sajtgyár dolgozója lett A szovjet emberek érdekében nem kímélte erejét, mert tudta, szorgalmas munkája hasznot hajt az embereknek, a társadalomnak. Évről évre növekedett az üzem termelési kapacitása, csiszolódott dolgozóinak szakmai színvonala. Jelizaveta Joszipovna hamarosan az üzem törzsmunkásának számított, a fiatalok oktatója lett. Az évek során a tapasztalt munkások egész sorát nevelte fel, akik vállvetve dolgoznak vele a kommunzimus anyagiműszaki alapjának létrehozásán. De közülük a legszorgalmasabb tanítványának Burisin Jevdokija bizonyult, aki vele együtt dolgozik a sajtgyártó futószalagnál. A munkába állása óta eltelt két év alatt Jevdokija Dmitrivna példát mutat az önfeláldozó munkában, s ezért a kommunista munka élenjárója címmel tüntették ki. Soha sem feledkezik meg azonban arról, hogy sikereit Zákány Jelizaveta Joszipovnának, első tanítójának és tanácsadójának köszönheti. Zákány elvtársnő pedig nagyon örül Jevdokija sikereinek, hiszen tudja — egy bizonyos mértékig az ő érdeme is. A vajkészítő műhely munkásnőinek szorgalmas munkája kiváló munkasikereket eredményez. Az általuk ez ideig termelt termékekből a vaj 94 százalékát adták el kiváló minőségű áruként a 90 százalékos terv mellett. Kiváló minőségű a műhelyben készülő tejfel is. A tejfelt már az 1969. év számlájára készítik. Hagyományos ünnepüket,az Élelmiszeripari Dolgozók Napját fogadva, a vajtermelő műhely dolgozói fokozták a Lenin V. I. születésének 100. évfordulója fogadásáért folyó versenyt, szavukat adták, hogy határidő előtt teljesítik az ötéves terv feladatait. Konkrét kötelezettséget vállalt magára Jelizaveta Joszipovna is. Ő pedig mindig betartja szavát. Ragyogó bizonyítéka ennek a Munkadicsőség érem, amellyel munkasikereit méltatták, a Szocialista verseny élenjárója jelvény, valamint sok más dicsérő oklevél stb. Valóban hosszú és gazdag életutat tett meg Zákány Jelizaveta Joszipovna, a Berehovói Sajtgyár gépkezelője. A jövőben is tovább igyekszik gyarapítani eddig elért sikereit. DUPELICS R. Vegyék meg emlékül A terület üzleteiben egyre gyakrabban találkozhatunk az üzemünkben készült ajándékcsomagokkal. Ezeket előszeretettel vásárolják a vidékünkre ellátogató turisták, hogy emléket vigyenek magukkal a virágzó Kárpátontúlra. Ma bejelenthetjük az ajándék bőrkészítmények előállítási feladatának sikeres teljesítését. Eddig 20 767 darabot készítettünk el, ezek közül 14 501 különböző borokat tartalmazó, úgynevezett «bőröndöket», a «Kárpátontúli emlék» elnevezésű csomagokból 440- et, a Promin elnevezésű csomagokból 3974-et, a Bor elnevezésű csomagokból 129- et és a Szőlő elnevezésű csomagokból 1823 darabot. Ezt az ajándékot az Élelmiszeripari Dolgozók Napja tiszteletére készítettük a dolgozóknak. POLYSZKIJ Ma a Borgyár vezető közgazdásza. 2. VÖRÖS Oldal ZÁSZLÓ ,1968 október 19. szombat Szép munkaeredményeket értek el hagyományos ünnepük előtt a Vágóhíd dolgozói. Az áruértékesítés 9 havi tervét 117,1 százalékra teljesítették. A felvételen: KRAJNIK Pál (balról), a kolbászkészítő műhely brigádvezetője és HLEBA Erzsébet termelési vezető elszállítás előtt megszemlélik a termékeket. ТМТТТТГТТТТТТ»ТТ»ГТТТ?»МТТ»»»ТТТ»Т»ТТГТТТТТТТ»ТТ»?ТГТ»ТГТ?М'»Т7ТТТТГТТМТТТТТТТТТТТГТ»ТТТТТТ»»Гї UKRÁN LENINIANA «Sevcsenkó jubileum ünnep J. és Kovalenkó Sz. festőművelése Krakkóban. 1914». Vasburg szék festménye. (RATAU press klisé). A beszámoló-választó komszomolgyűléseken Kormány és vitorla nélkül Amikor már csak alig néhány perc maradt hátra a beszámolóválasztó komszomolgyülés megkezdéséig, némi feszültség volt tapasztalható. Mindenki izgult: Magyar Erzsébet, a komszomolszervezet titkára, a komszomolbizottság tagjai, valamint Gulyán elvtárs, a pártszervezet titkára is. Volt is miért. Mert bár régen el volt készítve a vörös térítővel borított asztal, rajta néhány hervadt virággal, a komszomolok nem nagyon siettek a gyűlésre. Végül mégis (bizonyos késéssel) összegyűltek. Az egyes komszomoltagok ilyen közömbössége némileg érthetővé vált a beszámoló jelentés után. Ugyanakkor csak feltételesen lehet így nevezni a komszomoltitkár tíz perces felszólalását. .Mindössze 10 percet beszélt a komszomolszervezet munkájáról. És mindez akkor történt, amikor az üzemben 21 komszomoltag van, nem szólva a szövetségen kívüli fiatalokról. Pedig lett volna miről beszélgetni. A Bőr gyár sikeresen teljesíti a késztermék értékesítés, a munkatermelékenység növelése tervét. Ebben bizonyos részük van a fiataloknak is Hiszen a komszomolok képezik a munkások mintegy ötöd részét. Sajnos, a beszámoló jelentésben nem volt megemlítve egyetlen számadat, egyetlen név sem. Felületesen, a termelési mutatók mélyebb elemzése nélkül, a komszomolok erkölcsi tulajdonságainak, társadalmi és szövetségen belüli munkája elemzése nélkül hangzott el a rövid beszámoló. Nagyon kevés konkrét tényt említettek felszólalásaikban a komszomolok is. A beszámolási időszak alatt mindössze háromszor tartottak komszomolgyűlést. Vajon nem ebben rejlik-e a komszomoltagok közömbösségének, felelőtlenségének oka? Hiszen a valóságban nagyon elhanyagolták a szövetségen belüli munkát. Az év folyamán egyetlen fiút vagy leányt sem vettek fel a komszomol soraiba. Az üzemben pedig haladó szellemű, eszmeileg edzett fiatalok dolgoznak, akik szívükön viselik a termelés ügyét, önfeláldozó munkájukkal hozzák létre az anyagi értékeket. A komszomolbizottság behunyt szemmel ment el mellettük. Szinte egyetlen szó sem volt a szocialista verseny menetéről, arról, hogyan teljesítik szocialista vállalásaikat, milyen sikerekkel fogadják a komszomolok ünnepüket — az SZLKISZ fennállásának 50. évfordulóját. Természetesen egyes tények arról tanúskodnak, hogy az üzemben létezett a komszomolszervezet, így például a Komszomolfényszóró nyolc számát bocsátották ki, amelyeket ízlésesen készítettek elő. A cikkekben bírálják a henyélőket, a munkafegyelem megszegőit és más negatív jelenségeket. Ebben nagy érdeme van Honcsarova Olgának, a szatirikus faliújság szerkesztőjének. Két tonna vashulladékot gyűjtöttek, olykor kollektív mozilátogatásokat szerveztek, beszedték a tagsági díjakat. Alapjában véve ezzel le is zárult a komszomolszervezet tevékenysége, így hát egyet lehetne érteni Boldizsár P. kommunistával abban, hogy a komszomolszervezet jóval lehetőségein alul dolgozott, ha... nem az ő pártmegbizatása lenne az, hogy segítsen a komszomolnak munkájában. Figyelmesen meghallgatva élesen bíráló fellépését, amely mentes volt az önbírálattól, arra a következtetésre juthatunk, hogy Petro Mihajlovics enyhén szólva, másokra hárítja a saját hibáit... A komszomolszervezet munkáját kielégítőnek ismerték el. És ez óvatosságra int. Nem fognak-e megnyugodni ezzel a komszomolok, ki tudják-e bontakoztatni ifjú lelkesedésüket, meg tudják-e élénkíteni tevékenységüket, vagy pedig továbbra is egy helyben fognak topogni? Mindez alapjában véve a komszomoloktól fog függni, elviességüktől, lelkesedésüktől, szorgalmuktól, attól, helyesen értelmezik-e az SZSKISZ XV. kongresszusa által kitűzött feladatokat. Mindebben a pártszervezetnek kell segítséget nyújtania, amely figyelmen kívül hagyta a munka ezen fontos részlegét. Csakis ilyen körülmények között remélhetjük, hogy a Bőrgyár komszomolszervezete leküzdi a hibákat és nem marad, az egyik felszólaló szavaival élve, «kormány és vitorla» nélkül, mint eddig. ZAHRUCSUK P.