Vörös Zászló, 1968. július-december (24. évfolyam, 77-152. szám)

1968-07-02 / 77. szám

JÓL FIZET AZ ÁRPA A Vörös Zászló Kolhoz me­zőin elcsitult egy rövid időre a kombájn zaj. A gazdaságban végetért 104 hektáron az ár­pa aratása. A gépkezelők és kombájnvezetők szorgalmát di­cséri, hogy első fontos aratási megbízatásuknak két nap alatt tettek eleget. A földművelők elégedettek munkájuk gyümölcsével. Az árpa hektáronként 30,5 mázsá­jával fizetett és jelentősen meghaladja a tavalyi termés­átlagot. A részlegek közötti versenyben pedig a váriaké lett az elsőség. Itt voltak dű­lők, melyről 41 mázsás ter­mést takarítottak be. A kolhozban jól szervezték­­meg a termés védelmét. Külö­nösen aktív e téren Sípos Béla, a népi ellenőrzési csoport el­nöke, IZBAS­Z. ­ Megkezdődött az aratás. Kolhozunk tagjai betakarítot­ták az árpát 90 hektáron s most azon fáradoznak, hogy 760 hektárról a búzát is ide­jében, veszteség nélkül taka­rítsák be. Borcsik Ferenc, Ko­sár István és a többi kom­­bájnvezető, valamennyi gépke­zelő és az aratással foglalkozó kolhoztagok szorgalmasan dol­goznak. Lelkesítőleg hat mun­kájukra, hogy a­ tervezettnél szebb termést értek el. Árpá­ból mintegy 23 mázsát takarí­tottak be. Búzából is a terve­zettnél nagyobb termés érett be mezőinken. A szokáshoz híven az ara­tást pontos tervezés előzte meg. Ez nemcsak a betakarí­tás menetére, a gépek felhasz­nálására vonatkozott, hanem megvitattuk a termés felhasz­nálását is. Elsősorban azt, mi­lyen mértékben tudunk eleget tenni hazafias kötelességünk­nek, hogyan teljesíthetjük a termény állami eladási tervét. Mindent számbavéve úgy hatá­roztunk, hogy az eredetileg előirányzott terménynek kétsze­resét adjuk el az államnak. Az eladási tervek megkét­szerezése nem okozza a kolho­zisták ellátási alapjának, va­lamint a takarmányalapnak csökkenését. A terv túlteljesí­tése főleg a terméshozam nö­vekedéséből fedeződik. Más­részt pedig olyan tartalékok feltárásából, melyeket mozgó­síthatunk ahhoz, hogy a jószág számára szükséges abraktakar­mányban csökkentsük a búza részarányát és fokozzuk a ku­koricáét. Többek között a si­lónak vetett kukoricából 50 hektárt szemesnek takarítunk be. Silókészletünk azonban így sem csökken, mert a ki­eső kukoricát réti füvekből és másodvetésekből fedezni tud­juk. Az aratás kezdetén fel­szabadult tarlókból 60 hektárt rögtön felszántottunk és ta­karmányokat termelünk ott. A gabonafélék si tervének fias kötelesség. Zánknak az egész azért a segítségért, gépekkel, műtrágy­ö­ vényvédő szerekkel nő a mezőgazdaság termelékenysége növelésé­ben. De ezenfelül dolog is. A terven felül el­adott terményért felár jár, s ez jelentős összeget tesz ki. Kiszámítottuk, hogy kolhozunk ezen az utón аг idén 12,5 ezer rubel pótlólagos jövedelemhez jut. De nem lebecsülendő do­log az sem, hogy a kukorica A­ngelina Pasa kommu­nista, a Szocialista Mun­ka kétszeres Hőse, állami dí­­jas , az ország neves trak­toristája, aki hosszú időn át dolgozott a Donyeck területi sztaro-besevszki traktorállomás brigádvezetőjeként. (A RATAU fotokrónikája és az USZSZK Központi Állami Filmdokumentu­mok Levéltárának anya­gaiból). JUBILEUMI AJÁNDÉKON A zöldségkertészetnek vízre van szüksége — Ne bosszankodjék,— csitítgatnak az emberek. De hiába. Megnyugodni nem tu­dok, mint helyemben más sem. A hőmérő higganyszá­­la 30 fokot mutat árnyék­ban, a hőség kibírhatatlan és a zöldségfélék, melyeket oly sok gonddal ültettünk ki, gondoztunk, hervadoz­nak a tűző napon. Nincs eső, kiszárolt a kertészetet körülvevő patak, s nincs a kezünk ügyében víz, hogy a szomjazó növényeket meg­itassuk, elősegítsük fejlő­désüket, biztosítsuk a bő termést. Miközben siránkozunk és panaszkodunk, naponta több­ször elhaladunk egy, a föld­ből kiálló acélcső mellett. A geológusok által fúrt ar­tézi kút az. A víz a csőben szinte a felszínen van. Mennyi víz kerülhetne ki a kútból? — még ki sem próbáltuk. Ha nem is bizto­sítaná 14 hektáros kertésze­tünk egész vízigényét, egyes, szárazságot kevésbé tűrő növényeink: az ubor­ka, paprika számára ele­gendő lenne. De üzemelteté­séhez hiányzik a szivattyú­­berendezés, nincs birtokunk­ban megfelelő csőhálózat sem. A nagy melegben nehéz dolgozni. Pedig csoportom tagjainak ugyancsak igye­kezniük kell, hogy feladata­iknak eleget tegyenek a ka­pálásnál. Mert nagyok a normák a díjazáshoz viszo­nyítva. Panaszunkra a kol­hoz vezetősége ígéretet tett, hogy felülvizsgálja a mun­kanormákat. Végeztek is tel­­jesítmény-méréseket, de a vezetőség döntése a kérdés­ben még nem jutott el hoz­zánk. A meleg tart, türelmünk pedig fogy. Szeretnénk, ha a kertészetre több fi­gyelmet fordítanának. Már csak azért is, mert szép jö­vedelmet ad a gazdaságnak. Azt a többletkiadást, amit egy szivattyúvásárlás, a jobb bérezés jelent, egész bizonyosan megtérítenénk jobb munkával, jobb ter­méssel. BÍRÓ p., a Lenin Útja Kolhoz zöld­ségtermesztője. Gyorsan és termelékenyen A traktorbrigád szállá­sán a gépkezelők tisztogat­ják és igazgatják kombájn­jaikat. Az árpa betakarítá­sa után, a búza aratása előtt szükséges ez. A többiek reggeltől a me­zőn vannak — mondják a gépkezelők. A szalma betakarításán dolgozik legtöbbjük. Már két év óta a gépkezelők fel­adata ez az Engels Kolhoz­ban. A három rendfelszedő bálázógéppel teljesen gépe­sítették a gabonatermesz­tést. Gyorsan és termelékenyen dolgoznak ezek a gépek, láttuk a mezőn. Sipos József traktorista például, az egyik gép kezelője, 5 hektár he­lyett 8 hektáron szedi fel a szalmát és préseli bálákba. A gépek munkáját termelé­kenyebbé teszi, hogy az egész aratáson át két vál­tásban üzemeltetik. — így kell tennünk, — mondják. A kolhozban 4 kombájn arat. Mindegyik­nek több a normája 5 hek­tárnál. Mi pedig csak há­rom géppel dolgozunk, de vállaltuk,hogy kiszolgáljuk v­ele mind a négy kombájnt. Ez termelékenyebb, szorgal­masabb munkára serkent. A kolhoz tagjai örülnek a gabonatermesztés komp­lex gépesítésének. Sok mun­káskéz válik így szabaddá a szőlő gondozására és a do­hány betakarítására, mely ezekben a napokban szintén sürgetés. Ezenkívül terme­lékeny. Kiszámították, hogy a szalma rakodása három­szor gyorsabb így, mint a régi módszerekkel. Egy-egy gépkocsi a szállításnál há­romszor kevesebb idő alatt telik meg és a korábbi 3 — 4 mázsa helyett 8 mázsát hord be egy-egy út alkalmá­val. A takarmánytermesztők pedig azért örülnek a bálá­zásnak, mert könnyebb a szalma porciózása, nem hul­lik el a farmok környékén. Sorakoznak a bálák a gép mellett. Végső István tratorbrigádja mindent meg­tesz, hogy az aratással fo­lyamatosan bekerüljön a a szalma is a mezőről. ^ A felvételen: Sipos­­József traktorista a szalma betaka­rításán dolgozik. Überáll E. felvétele. Tanulnak az ellenőrző bizottság tagjai Nemrég fejezte be mun­káját a termelési igazgató­ság mellett egy 10 napos szeminárium, ahol a kolhozi ellenőrző bizottságok tagjai ismerkedtek meg a most ak­tuális feladatokkal. A sze­mináriumon értékes előadá­sok hangzottak el a kolhozi nyilvántartás és számvitel, a kolhozok pénzügyi tevé­kenységnek, a kolhozi va­gyon megőrzésének, az öre­gek nyugdíjellátásának el­lenőrzésével kapcsolatban. A szeminárium munkájá­ban részt vettek a termelési igazgatóság és a kolhozok szakemberei is, így például Danielovics A., a Csapajev Kolhoz könyvelője gyakor­lati tanácsokkal látta el a résztvevőket. Jogi tanácso­kat a kerületi népbíróság el­nöke, Popovics I. adott, Karavajev G. Sikeres a munkánk A vezetésem alatt álló farm kettős feladatnak tesz eleget: húst termel és te­nyészállatokat nevel. Kicsiny, csupán négy em­berből álló kollektívánk be­csülettel eleget is tesz e feladatának. Az egész évre tervbe vett 633 mázsa szarvasmarhahúsból már több mint 300 mázsát ad­tunk el. Hústermelésünk folyama­tos. Jelenleg 45 boros szarvasmarhát és 15 növen­déket hizlalunk. A legnagyobb sikerek a tenyészmunkában születnek. Ezt a feladatot egyik leg­jobb gondozónk, Dobenko Demján látja el. A gondo­zására bízott 59 fajtiszta borjúból nemrég ötöt érté­kesítettünk. A közeljövőben pedig újabb 11 darab kerül belőlük tenyészüzemekbe. A tenyészmunka jövedel­mező. Gondozóink arra tö­rekszenek, hogy a húster­melés is azzá legyen, mi­vel külön gazdasági önel­számoláson lévő egység va­gyunk. Ezt a hizlalásban a jó súlygyarapodással bizto­sítjuk. A napi átlagos gya­rapodás a borjaknál 550 gramm. Egy éves korában minden borjúnk eléri a 220 — 230 kilogrammos élő­súlyt. TEICHMANN Béla, a Kárpáti Tenyészüzem farmvezetője. VÖRÖS 3. Z­Á­S­Z­L­Ó oldal 1968 július 2. kedd

Next