Vörös Zászló, 1969. július-december (25. évfolyam, 76-152. szám)

1969-09-11 / 107. szám

V­­ Lángoló alkotás AZ ALMAFÁK alatt te­mérdek sok gyerek. Pil­langókként libbennek a fák kö­zött, gyermeki közvetlenséggel szedegetve a gyümölcsöskert ajándékait. A kertet a felejt­hetetlen Dovzsenkó ültette, mint az egész föld csodálatos gyümölcsöskertté való átalakí­tásának szimbólumát. Most a kijevi filmstúdió ezen dús lombú sarkát átadták­ egy óvo­dának. A közelben a stúdió felve­vő pavilonjai sorakoznak. Kis­sé odább a Dovzsenkó A. P. mellszobra, távolabb pedig a nevét viselő múzeum, melyben összegyűjtötték azokat az anya­gokat, amelyek megvilágítják a kiváló filmrendező, a nagy művész, a rendkívüli ember al­kotó tevékenységének útját. A múzeumban minden nap vendégek járnak. Majdnem valamennyi szovjet köztársa­ságból. Külföldiek. És termé­szetesen kijeviek. A vendég­könyvben sok meleghangú be­jegyzést hagynak arról az em­berről, aki magasra emelte a szovjet filmművészetet, aki mű­veiben visszatükrözte dicső, meg nem ismétlődő időnket. Az óvodás gyermekek bol­dog kacagása, akik Jóízűen lakmároznak Dovzsenkó nagy- 2. VÖRÖS oldal ZÁSZLÓ 1969. szept. 11. csütörtök (DOVZSENKO A P. születésének 75. évfordulójára) apó almáiból, a múzeum, a ki­rándulók, a jupiterlámpák fé­nye, az új filmek szalagjai, melyeken a Dovzsenkóbeliek dolgoznak — mindezek külön részletei és epizódjai Dovzsen­kó életrajzának. Igen, az életrajznak a je­lenlegi, korabeli életrajznak. Hiszen az igazi művész alkotó élete sohasem szakad meg fi­zikai halálával. Azt folytatják az utódok, a művész alkotó éle­te tovább él műveiben, melyek most is meghatják az embere­ket, a szépre tanítják, a fé­nyes jövő elé hívják őket. Nehéz lenne megmondani, hol kezdődött Dovzsenkó, a filmművészet újítójának halha­tatlansága. Lehet, hogy gyer­mekéveiben, amikor «változa­tos szerettem volna lenni, mintegy néhány részre felosz­tódni és sok életben, szakmá­ban, országban és még módo­zatokban is élni». Lehetséges, hogy akkor, amikor az iskolá­ban dolgozott, ahol «nem any­­nyira jó tanító, mint amilyen jó nevelő» volt. Lehet, hogy 1920ban, amikor bolsevik lett. De az is lehet, hogy ami­kor «a párt különleges megbí­zatásából a Kijev terület fal­­vait járta be, hogy megalakít­sa a helyi hatalmi szerveket», vagy amikor a harkovi «Az össz-ukrajnai Központi Végre­hajtó Bizottság hitel» című új­ságnál mint illusztrátor dolgo­zott. Kutatások. Kutatások. Ah­hoz, hogy a társadalomban megtalálja a saját helyét, 30 év telt el szüntelen kutatásokban. A 31. évben pedig elment az Odesszai Filmgyárba. Film­rendező lett. Majd a követke­zőket írja: «Az alkotás határ­talan és változatos, mint ami­lyen változatos és határtalan a győzelmes fejlődésben a nagy szocialista társadalmunk éle­te, és semmiféle tehetség, sem géniusz nem tud tenni ebben a művészetben semmit, ha nem vértezi fel magát nemcsak ezen művészet jellegzetes is­mereteivel, hanem ami a leg­első és a legfontosabb, magá­nak az életnek az ismereteivel. A filmművészet a «megszállot­tak» művészete». A megszállottság, az alkotó lobogás, a munka, amely nem hagyja nyugton az embert még álmában sem, egyesülve az óriási tehetséggel, amellyel a természet olyan bőkezűen aján­dékozta meg Dovzsenkót, le­fektették a művész alkotó si­kereinek alapját. Ő tudta ezt — és büszke volt arra, — hogy hazája javára dolgozik, hogy népének, a szeretett párt­nak a fia. Rövid filmművészetbeli te­vékenysége alatt Alekszander Petrovics száz és száz méter filmszalagot vett fel, filmköl­temények, színdarabok, elbe­szélések, cikkek szerzője. Ezekben megtalálható népünk hősies múltja és nem kevésbé a hősies szovjet valóság. «Zvenihora», «Arzenál», «A föld», «Retrograd» és végül a «Scsorsz» című film. A Nagy Honvédő Háború idején Dovzsenkó A. P. doku­mentumfilmeket alkot, lángo­ló szavú elbeszéléseket ír, me­lyek újságokban jelennek meg, felhangzanak a rádióadások­ban, megírja az «Ukrajna lángokban» című film forgató­­könyvét.­ Az ádáz ellenség felett aratott győzelem után a filmszínházak bemutatják a «Micsurin» című színes filmet. Ezt a filmet a humanizmus, az emberi szépség pátosza hatja át. A háború utáni években megalkotja az «Elbeszélés a lángoló évekről», «Az elvará­zsolt Deszna» és a «Hőskölte­mény a tengerről», című mű­veket. Az utóbbit halála után 1959-ben Lenin díjjal tüntet­ték ki. Dovzsenkó Alekszander egy alkalommal ezt mondta: «ösz­­szes munkáséveimben azzal a reménnyel alkottam a filmeket, hogy ezáltal én a párttagsági könyvecskémet alkotom meg». És tényleg, Dovzsenkó a film­rendező, a dramaturg, a pró­zaíró és a publicista legjobb műveit áthatja a pártelviség, a határtalan hazaszeretet, a mélységes elvhűség, a kommu­nizmus építői szellemi nagysá­gának szenvedélyes megtestesí­tése. A hervadhatatlan művé­szi alkotása — a párttagsági könyvecskéje: MATVEJEV A. (RATAU). Beszámoló-választó gyűlések­­ a komszomolszervezetekben LENINI MÓDRA ÉLNEK A Borgyár palacklezá­ró műhelye kom­­szomolcsoportjának be­számoló-választó gyűlé­sén arról volt szó, ho­gyan készülnek a komszo­­molok és a fiatalok Lenin V. 1. születése 100. év­fordulójának fogadására. A Komszomol műhely­­szervezetünk a beszámo­lási időszak alatt a leg­különbözőbb kérdések egész sorával foglalko­zott. — kezdte felszóla­lását Molnár Valéria komszomol-cso­portvezető. Valóban, a műhelyben minden komszomol sike­resen teljesíti a dicső ju­bileum tiszteletére tett egyéni szocialista válla­lásokat. A palacklezáró műhely augusztusban a második helyre került az üzemi versenyben. Ebben nagy érdemük van Du­dás Ilona, Suhaj Ibolya, Szklyarova Vira és más komszomoloknak. A komszomolok valóra váltják Ijics azon megha­gyásait: «Tanulni, tanul­ni, tanulni!» Az itt dol­gozó 21 komszomol kö­zül az utóbbi két év alatt öten középfokú műszaki szakképzettségre tettek szert.­ Ebben a tanévben három ifjúmunkás felvé­telizett a Szvaljavai Po­litechnikumba. A komszomolok és a szövetségen kívüli fiata­lok kommunista nevelé­sében döntő szerepe van a nagy Lenin elméleti ha­gyatéka tanulmányozásá­nak. Az év folyamán a műhelyben komszomol politoktatási kör műkö­dött. Tavasszal komszomol­­ifjúsági munkaszombato­kat rendeztek a gyárterü­let fásítása céljából. Nagy lelkesedéssel dol­goztak Jefimova Valenti­na,­Rác Borbála és más komszomolok. Sikerült ér­dekesen levezetni a «Le­nin meghagyásaihoz hí­­ven» és «Mit jelent lenini módon élni és dolgozni?» témájú vitaesteket. Nagy segítséget nyúj­tanak a komszomolnak a kommunisták. Marcsen­­kó Lidia, a pártszervezet titkárhelyettese több be­szélgetést tartott a fiata­lokkal a kommunista és munkáspártok moszkvai értekezletéről. Gyakori vendégeik a komszomo­­moloknak az idős kommu­nisták. Lengyel Erzsé­bet számára emlékezetes marad az a nap, amikor a komszomoltagsági köny­vecskét átnyújtotta neki Reismann Menyhért, a kárpátontúli forradalmi mozgalom résztvevője és Viscsák Hia, a Nagy Hon­védő Háború veteránja. A beszámoló-választó gyűlésen Pene Éva, Ja­­nocskó Mihajló, Csorna Vanda és más komszomo­lok beszéltek a fiatalok előtt álló új feladatokról. A komszomolszervezet munkájában vitathatatla­nul sok a pozitív vonás. De azt sem állíthatjuk, hogy tevékenységében nincsenek hiányosságok. Ezekről szintén beszélni kellett volna a beszámoló­választó gyűlésen, ahol azonban kevés bírálat hangzott el. A komszomol műhely­­szervezet munkáját kielé­gítőnek ismerték el és Molnár Ildikó laboránst választották meg komszo­­molcsoportvezetőül, FRIEDMANN M. ­ A Berehovói Konzervgyár termékei nagy keresletnek ör­vendenek a fogyasztók köré­ben. Az üzem védjegyével el­látott gyümölcs- és zöldség konzervekkel találkozhatunk nemcsak köztársaságunk üzle­teiben, de annak határain túl is. Nemrég egy új gyümölcsle­vet előállító műhelyben kezdő­dött el a termelés, melynek ka­pacitása 1200 liter gyümölcslé óránként. A felvételen: BAKSA Gyu­la (balról) és NAGY Zoltán la­katosok a szeparátor szerelése közben a gyümölcslevet előál­lító műhelyben. Lőrinc J. felvétele. KÁRPATONTÚL FELSZABADULÁSÁNAK 25. ÉVFORDULÓJÁRA A forradalmi hagyományokon ISKOLÁNK párt-,­­ szak-, komszomol és pionírszervezete munká­jának fő részét az új tan­év első napjaitól kezdve Kárpátontúl felszabadu­lása 25. évfordulója foga­dásának előkészítésére­­irányítja. Ezt a munkát összekapcsoljuk a lenini centenárium előkészüle­teivel. Osztályfőnökeink, osz­tályvezetőink az 1969— 1970-es tanévben az első órákon lenini felolvasáso­kat tartottak. Ezeken az órákon jelentős figyelmet fordítottak arra, hogyan terjedtek el és valósultak meg Lenin eszméi Kárpá­­tpntúlon az elmúlt 25 év alatt . Kitűnő adatokkal szol­gál a 25 év eseményeiről a Barátság-ház. Történé­szeink — Lovas Attila, Győri Pál, Podránszki Lajos és Kodály Iván ve­zetésével rendszeresen kirándulásokat szerve­zünk oda. Itt tanulóink találkoznak a berehovói kerület idős bolsevikjai­­val, a munkásmozgalom részvevőivel, területünk felszabadítóival és a mun­­kahősökkel. Már tartot­tunk ilyen találkozót Ko­vács Jánossal, a munkás­­mozgalom veteránjával, Sevcsenkó Nyikoláj nyu­galmazott tiszttel, vala­mint Benedek György­­gyel, a szocialista munka hősével. Az ilyen találko­zók elősegítik a területün­kön végbement történel­mi események jobb meg­értését, hozzájárulnak a tanulóknak a szovjet ha­­zafiság és a proletár nemzetköziség szellemé­ben történő neveléséhez. Győri Pál és Skoba Vaszil, iskolánk jelenlegi tanítói részt vettek Kár­pátontúl népi bizottságai­nak első kongresszusán. A gyerekkel való találko­zásokon részletesen el­mondják a szovjethata­lom megalakulásának első lépéseit, problémáit, ne­hézségeit, győzelmét és sikereit. Történészeink az isko­lai faliújság hasábjain és a történelemórákon rend­szeresen ismertetik a ta­nulókkal azokat a szám­adatokat és tényeket, melyek a 25 év fejlődésé­ről tanúskodnak. Kérdés­felelet délutánt szervez­tek kerületünk történel­mi múltjáról, «Ki mit tud»-ot kerületünk ön­kénteseiről, forradalmi múltjáról stb. A komszo­molszervezet nagyszerű dokumentumanyagot gyűj­tött össze 67 képben és szövegreprodukcióban Kárpátontúl múltjáról és jelenéről. A Tudás Társulat elő­adói előadás-sorozatot ké­szítenek a negyedszáza­dos jubileum tiszteletére. Ezekkel az előadásokkal nemcsak iskolánk tanulói előtt lépnek fel, hanem városunk gyáraiban és üzemeiben is. Nehéz lenne felsorolni mindazon rendezvényeket, amelyeket e nagy évfordu­ló tiszteletére levezetünk. Tantestületünk és kom­­szomolszervezetünk lat­­ba veti minden erejét an­nak érdekében, hogy mél­tóan, nagyszerű eredmé­nyekkel fogadjuk Lenin V. I. születésének 100. és Kárpátontúl felszabadí­tásának 25. évfordulóját. BIHARI­S , a Berehovói 4. számú Kossuth Lajos Középisko­la igazgatója. ÉPÜL A KOLHOZ KULTURHÁZA Bótrágy központjában, a falu legszebb helyén épül a Győzelem Kolhoz két emeletes kulturháza. A Kerületi Kolhozközi Épít­kezési Hivatal munkásai Kozsik György brigádve­zetővel az élen téglából rakják a falakat. Gál Balázs, Szilágyi Béla, Molnár József, Magyar Balázs és az építőbrigád többi tagjai szorgalma­san dolgoznak. A kulturházban egy filmvetítésre alkalmas te­rem és egy könyvtár nyer elhelyezést, kü­lön olvasótermekkel a fel­nőttek és a gyerekek szá­mára. KOVÁCS F. falusi levelező.

Next