Vörös Zászló, 1969. július-december (25. évfolyam, 76-152. szám)

1969-11-22 / 137. szám

Találkozás I L JI C C­S­E L MINTHA csak ma is élne a mi Iljicsünk a szere­tett Lvovunkban. A lvoviak tízezrei jöttek el a Lenin­­múzeum megnyitásával kap­csolatos nagygyűlésre. És va­lamennyien szívükben elhoz­ták a szeretet és hűség legne­mesebb érzelmeit a vezér, ta­nító és ember iránt, aki új korszakot nyitott az emberiség történelmében­, így irt 1950 április 22-én Zinovija Frankó, a nagy bő­törő unokája. Szavaihoz csat­lakozhatott az a többi 70 000 ember is, akik tanui voltak a központi Lenin V. I. Múzeum lvovi fiókja megnyitásának. Mindez már a történelem egy lapjává vált. Ma pedig a Lenin-sugárúti épület , a világ proletariátusának vezére halhatatlan eszméinek a kin­csestára. Ide mindenki azzal a céllal látogat el, hogy meg­adja a nagy embernek kijáró tiszteletet, új erőt és ihletet merítsen. A Berehovói Bútor­­kombinát dolgozói már sok­szor jártak a múzeumban. En­nek ellenére a múzeum régi kiállítási tárgyaival való ta­lálkozások ismételten új felfe­dezéseket jelentenek számuk­ra. A berehovóiak elvegyültek az emberek szakadatlan ára­datában. Csendesen beszélget­tek, ünnepélyes hangulat ural­kodott és a vendégkönyv egy kollektív bejegyzéssel gyara­podott: «Vannak a földön olyan he­lyek és olyan benyomások, melyek hosszú évekre megma­radnak az ember emlékezeté­ben. Már néhány év múlt el azóta, amikor először jártunk itt. De mi a mai napig jól em­lékszünk mindarra, ami lenyű­gözött bennünket és hatással volt lelkületünkre. És íme, előttünk ismételten lepergett szeretett Iljicsünk, az egész haladó emberiség vezéré­nek nemes élete. Szeretnénk figyelmesen felülvizsgálni sa­ját életünket, elgondolkozni azon, hogy mit tettünk az emberek boldogsága érdeké­ben?». A múzeum vendégkönyvé­ben a lelkes beírások ezrei. Ezek élethűen tanúskodnak a nép Lenin V. I. iránti szere­­tetéről, az általa létrehozott kommunista párt iránti szere­­tetéről. A sok beírásnak egy a tartalma : az emberek ar­ra törekszenek, hogy győze­lemre juttassák azt az ügyet, melyért Iljics odaadta az egész , életét. A múzeum minden egyes terme egy újabb útszakasz a világzseni forradalmi tevé­kenységében. A kiállítás ok­mányai és anyagai bemutatják Lenin harcát a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom egységéért. Sokáig álldogálnak a láto­gatók a földalatti nyomdák makettjei mellett, melyekben illegálisan pártirodalmat nyom­tattak. A kiállítás elválaszthatatlan részeivé váltak Vlagyimir 11- 1ses műveinek első kiadásai, valamint azoknak a munkái­nak a kiadásai, melyek ha­zánktól távol láttak napvilágot. De talán a legnagyobb fi­gyelmet a Lenin és Ukrajna, valamint a Lenin Ukrajnáról című kiállítások anyagai és okmányai vonják magukra. Íme, egy lenini kézirat máso­lata Levickij jegyzettömbjé­ben, aki a kelet-galiciai kom­munista párt küldöttségének volt a vezetője. A Kommin­­tern II. kongresszusa munká­jának napjaiban elment Lenin­hez és a következőket mondta: — Vlagyimir Iljics, legyen szíves írjon valamit, mert ne­kem nem fogják elhinni, hogy beszélgettünk Önnel, hogy ön emlékszik ránk és törődik a mi elnyomott országrészünk dolgozóinak sorsával. Ennek köszönhető, hogy megmaradtak az utókor számá­ra a leninien egyszerű szavak: «Üdvözlet a galíciai kommu­nistáknak és neked is, elv­társi». Mellettük Vlagyimir Iljics sorait olvashatjuk az RK(b)P KB mellett megalapí­tandó «Galíciai báróról». ...Napról napra emberek jönnek ide. A múzeum fenn­állásának 19 éve alatt több mint 4 millió dolgozó járt benne. Köztük a berehovóiak számos csoportja. MAKAR J., a Lvov­ Egyetem zsurna­lisztikai karának hallga­tója. 2. VÖRÖS oldal ZÁSZLÓ 1969 nov. 22. szombat LENINI OLDAL • • » • • » «Lenin V. I. a Szovjetek II. kongresszusának résztvevői kö­rében». Szavin V. lvovi festő­művész, az USZSZK érdemes művészének festménye. \lQT7 xm 1 \JL OUT шШт 1 • RÉSZ І .......­­ (RATAU press klisé). * A nagy élet mérföldkövei 19­17 NOVEMBER 7 —8-án Vla­­dmir N­iles részt vesz a­unkás- és katonaküldöttek і Szovjet- II. összoroszorszá­­­gi Kongresszusának munkájá-­­ ban.­­ NOVEMBER 12-én Lenin­t megírja és a Népbiztosok Ta­ T­nácsa nevében elküldi a «Min­denkihez, Mindenkihez» című szikratáviratot a hatalomnak a Szovjetek kezébe való át­menetéről és a Szovjet Kor­mánynak az ellenforradalmi felkelés elnyomása érdekében tett intézkedéseiről. NOVEMBER 20-án Lenin a­­ Népbiztosok Tanácsa nevében * utasítja Duhonyin főparancs­*­nokot, hogy haladéktalanul * ajánljon fel fegyverszünetet * minden hadviselő országnak. J NOVEMBER 28-án Lenin « elnököl a Népbiztosok Taná­­­csának ülésén, amelyen egy * Népgazdasági Tanács szervezé­­­­sének kérdését vitatják meg. J DECEMBER 14-én Lenin « az összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság ülésén­­ beszédet mond a következő , kérdésről: egy Legfelsőbb Nép-­­ gazdasági Tanács létrehozása­­ és az Alkotmányozó Gyűlés­­ kérdése. , DECEMBER 16-án Lenin­­ megírja «Az ukrán néphez­­ szóló kiáltvány főbb tételeit» , és a «Kiáltványt az ukrán nép-­­ hez, az Ukrán Rádához inté- ■ zett ultimátumszerű követelé- ‘ sekkel». A «Kiáltványt» a­­ Népbiztosok Tanácsa egyhan-­­ gúlag elfogadta. J DECEMBER 24-én Lenin­­ részt vesz a párt Központi Bi-­­­zottsága plénumának munká- ] jában. . AZ EMBEREK ősidőktől fogva arról álmodoztak, hogy a föld, melyet verejté­kükkel öntöztek, azoké legyen, akik megművelik. Korábban azonban a föld a födesuraké volt. Ennek csak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vetett véget a földkerekség egyhatod részén. Az első lenini dekrétumok kö­zött volt a földről szóló is, melyet Vlagyimir Iljics a Ta­nácsok II. összoroszországi Kongresszusának második ülés­szakán terjesztett be. A dekré­tum értelmében eltörölték a földesúri tulajdonjogot és a földdel a tartományi földbi­zottságok és a parasztképvise­lők tanácsai rendelkeztek. Attól a naptól kezdve min­den földet a dolgozók haszná­latába adtak át. Igaz, a Kárpátontúlon a szovjet hadsereg általi felsza­badításig megmaradtak a nagy földbirtokok, a földesurak több száz és ezer hold földdel ren­delkeztek, a parasztok pedig kénytelenek voltak parányi földdarabokon dolgozni, me­lyek termése alig volt elég ínséges életük fenntartásához. Csak a Szovjet-Ukrajnával va­ló egyesülés után lett a föld a nép tulajdo­,­na, csak ezután­­ adták át a föl­det a kolhozok­nak örök hasz­nálatra. Kolhozunknak több mint 1 800 hektár termőföldje van. Gazdaságunk szántóföldekkel, szőlőkkel, gyümölcsösökkel, kaszálókkal rendelkezik. Helyes az a népi mondás, hogy a föld százszorosán fi­zeti vissza a belé fektetett munkát. A kolhoz vezetősége állandóan gondoskodik arról, hogy a földek egyre termőbbé váljanak, egyre nagyobb jö­vedelmet biztosítsanak gazda­ságunknak. Az idén 120 hek­tárt alagcsöveztünk. A mű- és szerves trágyát, a meszezést olyan számítással alkalmazzuk, hogy a legna­gyobb hasznot hajtsák. És ez így megy évről évre. A jól megművelt, megtrágyá­zott föld bő termést ad. Az idén 24,5 mázsa őszi gabonát, 100 mázsa burgonyát, 116 má­zsa szőlőt, 400 mázsa cukor­répát takarítottunk be hektá­ronként. A jövő, jubileumi év­ben még szebb termésre szá­mítunk. Gazdaságunk kolhozistái a továbbiakban is gondoskodni fognak a földről — gazdag­ságunk forrásáról. MARGITICS J., a Marx Károly Kolhoz főagronómusa. •' • • 9 m ••• • « ■ »♦••••••••* * ♦ • « • »­» ' Azé a föld, aki megműveli Legyen mindig béke A fiatal szovjet köz­társaság fennállásának első napjától a béke kérdése nem kerül le a napirendről. Még a ta­nácsok II. összoroszor­szági Kongresszusán Vlagyimir Iljics előadást tartott a békéről. Hang­súlyozta, hogy éppen ez a jelenkor legégetőbb kérdése. Lenin elvtárs felolvasta az általa ké­szített békedekrétum­­tervezetet. A harcoló országok népeinek és kormányainak javasolta, kezdjenek azonnali nyílt tárgyalásokat. A tanácskongresszus teljes egyöntetűség­gel elfogadta ezt a bé­kedekrétumot. Azóta a szovjet állam békeszerető politikát folytat, nemegyszer volt kezdeményezője külön­böző egyezmények alá­írásának, melyek a bé­ke megvédésére, a fegy­verkezési hajsza beszün­tetésére irányulnak. Békére van szüksé­günk a kommunizmus építéséhez, gyermekeink felneveléséhez boldog életünkhöz. Bárhol is dolgozik az ember, becsületes, szor­galmas munkája orszá­gunk hatalmának gya­rapodását segíti elő. Kiváló sikereket érünk el a jubileum előtti év­ben. Így például a nép­­gazdasági terhek szállí­tásának 10 havi tervét 101,5 százalékra telje­sítettük. Friss forrás­ként buzog njítóink és ésszerűsítőink alkotó ereje. Az év elejé­től 32 ésszerűsítő­ ja­vaslatot terjesztettek elő­­ és alkalmaztak a terme­­­­lésben, melyek évi 12,5 ezer rubel megtakarítást eredményeznek. 5­7 újítói javaslatot nyújtot­tak be Tomihec D. la­katos, Puska I. moz­­donyjavító mester, Pi­lip P. villanyhegesztő és mások. Az idén már 110 ton­na tüzelőt takarítottunk meg. A legszebb sikert ezen a téren Popovics A., Bilovár J. kommu­nista mozdonyvezetők érték el. Mindez szerény hoz­zájárulásunk a békéért és kommunizmusért fo­lyó harc ügyéhez. Csorba P., a Berehovói Fűtőház vonatkísérőinek bri­gádvezetője. Martin J. «Október zászlaja — korszakunk zászlaja» című plakátja.

Next