Vörös Zászló, 1970. január-június (26. évfolyam, 1-76. szám)

1970-05-30 / 63. szám

S­I­L­Ó­Z­U­N­K Bár a tavaszi vetés még nem ért véget, kol­hozunkban, mégis néhány traktort a silózásra osz­tottak be. — Legalább hat hek­tárt takarítok be napon­­­­ta, — tett ígéretet Tóth­­ Károly traktorista, ami­kor a kaszáláshoz látott, ígéretét nem sikerült be­váltania. Be kell érnie napi 4—4,5 hektáros tel­­jesítménnyel. Olyan dús a vetés, hogy nehezen ha­lad benne előre a rotoros kaszálógép. Pedig a szállítással megbízott két gépkezelő ugyancsak igyekszik. Tóth Géza és Barath And­rás naponta 12—13 for­dulatot tesznek a mező és a silógödör között. Az­zal is termelékenyebbé tették munkájukat, hogy a szalmahordásnál hasz­nálatos magasító oldalfa­lakat is felrakták a pót­kocsikra. Így egy-egy szállítmány 35—40 má­zsát, de volt rá eset, hogy 50 mázsát is nyomott. A lerakodás is gépesít­ve van. Tóth Béla gépke­zelő felvontatja a pótko­csis traktorokat a silóha­lomra és segít kiüríteni. A minőséget fontosnak tartják. Amikor olyan tábla kerül betakarításra, ahol kevés a rozs között a bükköny, akkor lóherét is kaszálnak, azzal teszik dúsabbá a masszát. Ugyancsak a minőség megjavítását szolgálja az az intézkedés, hogy a kezdetben távoli mezők után közelebbi földekre mentek kaszálni, hogy ez­által a silógödröt hama­rabb megtöltsék. Az első silógödör tele, mintegy 300 tonna nedv­­dús takarmányt készletez­tünk a télre, következik a másik gödör, melyet még a szénakaszálás előtt meg­töltünk. Nem tudni elő­re milyen lesz a nyár, hogy fog fizetni a siló­­kukorica, mely most el­késve kerül csak a föld­be. Jó hát, ha előre gon­doskodnak. BERÉNYI Béla, a Lenin Útja Kolhoz bri­gád vezető­je. A felvételen: Tóth Géza gép­­kezelő megérkezett a zöld­­masszaszállítmánnyal a silózás helyére! Cberall E. felvétele. egyesülésének 25. évfordulójára --------------------­k­ét sors Május 31-én este közel 100 sztrájkoló munkás vonult ki az állomásra, ahol azt a vonatot várták, mellyel a csendőrök az irsavai kerületben felfogadott munkásokat hozták. Az állo­máson és a vonatban mintegy 60 csendőr és rendőr tartóz­kodott. Amikor befutott a vo­nat, a sztrájkolók soraiból ki­vált hat munkás, élén Kasel­­ják Bélával, a berehovói kom­munista szervezet titkárával, hogy megmagyarázzák az ér­kező munkásoknak a helyze­tet és rávegyék őket, ne lás­sanak munkához. A renőrök és csendőrök vissza akarták szo­rítani a tömeget, igénybe vet­ték a gumibotokat és revolve­reikkel fenyegetőztek. De a munkások nem hátráltak meg, haragos kiáltásokkal köveket ragadtak, hogy megvédjék ma­gukat a gumibotokkal szem­ben. Akkor «a rend őreinek» soraiból lövések dördültek el. Amikor eloszlott a füst, mindenki megláthatta a földön fekvő véres embereket. Az el­ső golyó megölte a 36 éves Káposzta Erzsébet, hatgyerme­kes anyát. Súlyosan megsebe­sültek Kapinszki Sándor és Csikmárik Mihály munkások. Sok dolgozót gumibottal meg­vertek, néhányat pedig letar­tóztattak. A Kárpátontúli Állami Le­véltárban lévő korabeli okmá­nyok leleplezik a csehszlovák burzsoá kormány és helyi ha­tóságok népellenes tetteit, me­lyek mindent megtettek, hogy elhárítsák magukról a bereho­vói véres események miatti felelősséget és mindezért a kommunista pártot tegyék fe­lelőssé. A csehszlovák burzsoá köztársaság belügyminisztériu­mától, az uzshorodi polgári közigazgatási központból sür­gős parancsok érkeztek, lát­­leletezzék a csendőrök és rendőrök kék foltjait, val­lassák ki azokat, akik­­be tud­ják bizonyítani, hogy az első lövés a munkások részéről dör­dült elő. Ugyanakkor egyetlen munkást sem hallgattak meg, nem mutattak meg az orvos­nak A burzsoá hatóság meg­próbálta eltitkolni a közvéle­mény előtt a berehovói véron­tást. Betiltotta nemcsak a Mun­kás újság rendkívüli kiadá­sát, amely rávilágított a bere­hovói eseményekre, de a «Mára­­marosi» és «Beregi Újság» c. burzsoá lapot is, amely a kö­vetkezőket írta az események­ről: «Véleményünk szerint a rendőrök és csendőrök jogos fegyverhasználata mellett sem kellett volna ezt tenniök an­nál inkább, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy elég lett vol­na egy lövés a levegőbe, hogy a tömeg szétoszoljon­. De ezek a próbálkozások hasztalannak bizonyultak. A csehszlovák parlament kommu­nista képviselőinek egy cso­portja — Mondok Iván, Gáti József és Szidorják Mikola — a kommunista képviselők nevé­ben azonnali interpellációt nyújtottak be a burzsoá kor­mánynak, amelyben követelték az eset szigorú kivizsgálását, a vétkesek megbüntetését és intézkedések foganatosítását, hasonló esetek megakadályo­zására a jövőben egész Cseh­szlovákia területén. Káposzta Erzsébet temeté­se, amelyen több mint 500 em­ber vett részt, a csehszlovák burzsoázia által Kárpátontúlon bevezetett gyarmati rendszer elleni, a burzsoá elnyomás, éh­ség és nyomorúság elleni tilta­kozó tüntetéssé vált. Ugyanak­kor a temetés kinyilvánította a város munkásainak egységét, kifejezte határozottságukat, hogy a végsőkig harcolni fog­nak jogaikért. A gyászmenet élén vörös zászlót vittek. A koporsót vörös vászonnal bo­rították be, rajta egy koszorú állt a következő felirattal: «Ez Vári Sándor áldozata». A gyászgyűlésen beszédet mon­dott Safrankó Emánuel, a CSKP országrészi bizottságá­nak titkára, aki többek között azt mondotta, hogy Káposzta Erzsébet a harcolók első so­raiban haladt és a kapitalista rendszer áldozata lett, hogy az ő élete példaképül szolgál mindazok számára, akik a dol­gozók jogaiért és boldogságá­ért harcolnak. A berehovói események hí­re gyorsan beszárnyalta Kár­­pátontúlt A városokban és falvakban tiltakozó nagygyű­lések zajlottak le. SZIJJÁRTÓ G., a Kárpátontúli Állami Le­véltár igazgatóhelyettese. Munkatervünk a szénakaszálásra Gazdaságunk tenyész-­­ üzem. Ez azt jelenti, hogy földművelésünk elsősor­ban takarmánytermesztés­re van szakosítva. Két részlegünk abraktakarmá­nyokat, valamint szénát és nedvdús takarmányt termeszt az állattenyész­tés számára. Az idén pél­dául az a feladat áll előt­tünk, hogy 2 700 tonna szálastakarmányról gon­doskodjunk. Komoly feladat ez, de reális alapokon nyugszik. A gazdaságnak 400 hek­tár évelőtti és 320 hek­tár természetes kaszálója van. Ha mi ezen hektá­ronként 56, illetve 25 mázsás szénatermést el­érünk, mint tavaly, máris 18 ezer mázsa szálasta­karmányunk lesz. Az egy­éves füvek, valamint a­­ többéves füvek egy részé­nek második kaszálása biztosítani fogja a többit. De nemcsak a mennyi­ség fontos. Küzdünk az­ért, hogy a takarmányok minősége is jó legyen. Ezt pedig úgy biztosítjuk, hogy idejében végezzük a -------------------------------------- füvek kaszálását, mielőtt azok magzásnak indulná­nak. A tapasztalat szerint ugyanis ilyenkor a legér­tékesebb tápanyagokat tartalmazzák. A határidő betartása szükségessé teszi, hogy korán munkához lássunk, hiszen az esős tavasz után rizikóval jár egyszerre nagy területet lekaszálni. Úgy határoztunk hát, hogy naponként minden részlegen 10 hektáros te­rületet kaszálunk: először az évelőfüveket, majd a természetes füveket. Ilyen területen a szénabegyűj­­tés rossz időjárás esetén is könnyen megvalósítha­tó, kizárja azt, hogy a fa renden tönkremenjen. A jobb minőség érde­kében alkalmazzuk a szé­na korszerű szárításának módjait is. Minden rész­legen 200 sátornak szük­séges faváz készült el. Annak érdekében, hogy a sátrakat jobban kihasz­náljuk, a lekaszált füvet fonnyasztott állapotban rakjuk rájuk. Tavaly egy mázsa szé­nát 1,84 rubelért állítot­tunk elő. Az önköltség alacsonyabb volt a terve­zettnél. Most még olcsóbb szénát szeretnénk kapni. Ezt pedig csakis úgy ér­hetjük el, hogy fokozzuk a takarmánytermesztés gépesítését, így is tör­tént. Külön gépkezelő brigádot alakítottunk az egyes részlegeken belül. Ezek tagjai végzik a ka­szálást, a begyűjtést, részt vesznek az osztago­­lásban, így például az egyes számú részlegen öt gépkezelő állandóan a szénakaszáláson dolgozik majd. Annak érdekében, hogy a gépeket jól használjuk ki, a begyűjtés és a ka­szálás nem képez külön műveletet. Azok, akik ka­szálnak, a reggeli órák­ban, míg a széna harma­tos, a gyűjtésen dolgoz­nak majd. Van közöttük olyan gépkezelő, mint Kopasz Zoltán, aki a ka­szálás befejező szakaszán і már az osztagolásban vesz részt. Kopasz elvtárs ugyanis a norma szerinti 300 mázsa helyett 600 mázsa szénát is felrak na­ponta. Ez pedig ott, ahol 1 16 gépkocsi és 22 trak­tor végzi a széna behor­­­­dását és egyetlen rakodó van, nagyon fontos. A szénabetakarításon­­ általában gépeket alkal­­­­mazunk, de a gyűjtésnél,­­ rakodásnál és asztagra­­j­kásnál a gazdaság számos­­ munkása is közreműkö­dik. Az itt dolgozó embe­rek a gazdaságtól takar­mányt vásárolhatnak jó­szágaik számára. Ezenkí­vül a legszorgalmasabb munkások engedélyt kap­nak bizonyos területű árokpart vagy útszél ka­szálására. A szénagyűjtéssel nem fejeztük be a munkát a ka­szálókon. Sarjut is aka­runk kapni, ezért ahol szénát termesztünk, nit­rogéntrágyával kaszálás után felültrágyázást vég­zünk. A vetőmagtermesz­tő részlegek pedig fosz­fortrágyázást kapnak. Ezenkívül a széna begyűj­tése forgógereblyékkel történik, ami lehetővé teszi a talajfelszín porba­­nyitást, ezáltal a talaj­­nedvesség megőrzését, a sarja jobb fejlődését. Ma már megindult a széna készletezése a gaz­daságban. Minden a ter­veknek megfelelően tör­ténik. Dolgozóink arra vállalkoztak, hogy a vá­lasztások napjára befeje­zik a kaszálást, a széna behordásával pedig az aratás kezdetéig elkészül­nek. SZIMOCSKÓ V., a Kárpáti Tenyészüzem agronómusa. Néhány szó a zöldtakarmányozásról A tej- és hústermelés za­vartalansága megköveteli, hogy a jószág egész nyár folyamán megkapja a termeléshez szük­séges takarmányt. A kolhoznak jó legelői vannak, de ez nem nyújt teljes biztosítékot. Hosz­­szas esőzések megnehezítik a legeltetést, aszályos időben nincs elég fa a legelőn. Pótló­lagos zöldtakarmányozásra szükség van minden farmon. A Marx Károly Kol­hozban el is készítet­ték a zöldtakarmányozás ter­vét. Ezek szerint korán a rep­ce, majd a bükkönyös rozs és búza kerül etetésre. Júniusban­­júliusban az évelőfüvek első, majd második kaszálására ke­rül sor. Augusztusra-szeptem­­berre vetnek zöldtakarmányo­kat, csillagfürtöt és csalamá­­dét. Még később a tarlók és kaszálók legeltetése is számba jön. Az első pillanatra minden rendjén is van. Az elemzés során azonban tapasztalni kell, hogy a zöldakarmányozás ter­vét formálisan állították ösz­­sze Ebben a nyári táborozás minden 10 napjára 3 700 má­zsa zöldtakarmányt tüntettek fel. Ez az egyenlőség a de­­kádok és hónapok között már csak azért sem helyes, mert köztudomású, hogy a nyárutó takarmányban mindig szegé­nyebb, mint a nyár kezdete, és ezt nem vették számításba. Amit takarmányként ter­veznek, mint például augusz­tusban a takarmánycsillagfürt, még nem vetették el. Emiatt könnyen előfordulhat, hogy hi­ába számítanak jól. kevesel­­ni kell a másodvetések 50 hek­táros területét. A helyzet ugyanis az, hogy ezek termesz­tésében nincsenek kellő tapasz­talataik, tavaly is alig 10 má­zsás termést takarítottak be belőle. Ha az idén is alacsony lesz hozama, nem lesz elegen­dő zöldmassza a jószágnak. Nem ártana tehát növelni ve­tésterületét, annál is inkább, mert a felesleges zöldmassza nem vész kárba, besilózhatják. Margitics Jusztina főagronó­­musnak tehát még egyszer fe­lül kell vizsgálni a terveket és idejében változtatni az ott el­követett hibákon. A Marx Károly Kolhozban jelenleg elég magas a tehenek hozama. A nyári táboroztatás idején annak még tovább kell emelkednie. Ez elsősorban a zöldtakarmányozástól függ. TATAR : VÖRÖS 3. Z­Á­S­Z­L­Ó oldal 1970 május 30. szombat

Next