Vörös Zászló, 1970. január-június (26. évfolyam, 1-76. szám)

1970-02-21 / 22. szám

Lenin meghagyta: védj hazát! L: ГЛ • r • Finn kötelesség A Nánási-család házában a kisbágányi levélhor­dó gya­kori vendég. Megjelenését mindenkor örömmel fogadják a szülők: Nánási Menyhért és Eszter. A szülők türelmetlenül várják a levelet Zoltán fiuktól, aki most tölti katonaidejét a szovjet hadseregben. Mikor a levél megérkezik, sietnek erről az örömről értesíteni a rokono­kat és ismerősöket. Egy alkalommal Nánási Menyhért különleges levelet і kapott. Az alegység parancs­noka írt, melyben Zoltán szol­gál. A Nánási-család a meleg­­hangú és köszönő sorokat ol­vasva, nem tudta leplezni nagy büszkeségét. íme, mit írt a parancsnok: «...örömmel ? értesíteni önöket, tisztelt szü­lők hogy Zoltán fiuk a kato- « nai szolgálatban fegyelmezett-­­ nek, odaadónak, munkaszerető ♦ katonának bizonyult. Becsület­­t­­el teljesíti a hazával szembeni S katonai kötelességét, az al- h egység katonáinak és tisztjei-­­ nek megbecsülését vívta ki és­­ tekintélyt szerzett magának. j Példás szolgálatáért és maga- t­­ viseletéért a parancsnokságtól . ♦ többször részesült dicséretben. J ♦ Köszönetüket fejezzük ki az- t ; ért, hogy Zoltánt igazi hazafi- j - vá nevelték...» ! ♦ A hadseregben szolgáló ka­­t­­­tona éberen őrködik a szovjet emberek békés munkája felett. Lelkiismeretesen teljesíti fiul kötelességét. Érthető tehát a J­­ánási-szülők büszkesége és­­ öröme. Mert igazán nagy öröm * és boldogság minden apának * és anyának tudni azt, hogy J X gyermeküket mások is szeretik ♦ , és megbecsülik. X s *---.— X A felvételen Nánási Zoltán, ♦ a szovjet hadsereg sorkato- * nája. X ««««•>миннммнмнн»иж»< i 1944. őszét soha 17/1­4! sem feledjük. ...A dicső szovjet csa­patok diadalmasan vonul­tak nyugatra, vitték Eu­rópa népei számára a szabadságot és a boldog­ságot. A hálás ifjúság se­gíteni akart a szovjet had­seregnek a fasiszták elle­ni nehéz harcban. A har­coló alakulatokhoz egyre újabb kiegészítés érke­zett. Az ifjak és leányok önként jelentkeztek a frontra, hogy fegyverrel a kezükben űzzék a gyű­lölt ellenséget. Egy alka­lommal mindez szóba ke­­rült az alsóremetei fiúk között. — Minden faluból je­lentkeznek önkéntesek, — mondotta Margitics Iván. — Miért ne követ­nénk példájukat? Azon az estén több mint 20 remetei úgy dön­tött, hogy a frontra megy. Mi szintén csatlakoztunk hozzájuk. Igaz, a korosab­bak figyelmeztettek arra, hogy a háború nem a nők dolga. De nem mondtunk le komoly elhatározásunk­ról és néhány nap múlva egy sorban álltunk a fel­szabadító szovjet harco­sokkal. Ma jólesően emléke­zünk vissza arra az idő­re, arra, hogy a szovjet népnek a hitlerista Né­metország feletti győzel­méhez bizonyos mérték­ben mi is hozzájárultunk. A háború ösvényein jár­tuk meg Lengyelorszá­got, Csehszlovákiát és Né­metországot. A Győzelem Napját Csehszlovákiában, Prága közelében értük meg. A háború mély sebeket okozott országunkban. De a szovjet emberek újabb hőstettet hajtottak végre a munka arcvonalán, aránylag gyorsan újjáépí­tették a lerombolt nép­gazdaságot, feltartóztat­hatatlanul növelték az emberek anyagi jólétét. Mindannyian büszkél-l kedünk a tanácsok orszá­­­­ga vívmányaival, amely­­ aránylag rövid idő alatt a világ első országának so­rába került. A kommunis­­t­­a párt és a szovjet kor­mány atyailag gondosko­dik arról, hogy még job­ban éljünk. A példák? Ezekkel minden lépésnél találkozhatunk. Vegyük például a mi, Kommuniz­mus Hajnala Kolhozun­kat A mezőkön trakto­rok, kombájnok dolgoz­nak, bevezették a pénz­beli díjazást. A faluban városi típusú házak épül­nek. A szovjethatalom évei alatt Alsóremetén több mint 170 új lakóház épült. Hamarosan újabb lakóházak épülnek. A táv­lati terv előirányozza egy kultúrház, közszolgáltatá­si kombinát stb. építését. Visszatekintve a meg­tett útra, mi, anyák, büszkék vagyunk gyerme­­­keinkre. A szovjethata­­­­lom megnyitotta előttük­­ a tudáshoz vezető utat. Elég megemlíteni, hogy falunkban már több mint 30 ember főiskolát vég­zett. Sok fiatal tanul ma­gánúton főiskolákon. Ezen az éven a szovjet hadsereg születésnapja egybeesik a Lenin V. I. születéséhez való előké­születekkel. Mi örülünk a szovjet nép sikereinek. De a világon nincs nyu­galom. Folyik a háború Vietnamban, éles konflik­tusok merülnek fel Közel- Keleten. Ezért mindany­­nyiunknak fokozni kell éberségünket, óvni a bé­két. Ezt hagytuk meg fi­ainknak, amikor bevonul­tak a szovjet hadseregbe. Leveleinkben mindig fi­gyelmeztetjük őket arra, hogy szilárdan tartsák ke­zükben a fegyvert, legye­nek készek bármely perc­ben a haza védelmére. KENÉZ Terézia, BUGY­­KÓ Paula, a Kommuniz­mus Hajnala Kolhoz tag­jai. Harcba indultak az önkéntesek.. Munkával erősítjük a békét Leszerelés után telje­sen kész embernek érez­tem magamat. A kiváló parancsnokok által a fog­lalkozásokon elhintett magvak szép hajtásokat hoztak. Arról is meggyőződ­tem, hogy a mi hadsere­günkben nem öldöklésre tanítják az embereket, mint teszik ezt az imperi­alista államok hadseregei­ben, hanem humanizmus­ra, a különböző népek szeretetére. Azonkívül a katonákat a hadseregben különböző szakmákra oktatják, me­lyeknek hasznát veszi az életben. Én például a hadseregből úgy tértem haza, mint képzett gépla­katos. Szívesen vettek fel munkára a Kísérleti Üzembe. A munkásbecsü­let engem arra kötelez, hogy fokozzam a munka termelékenységét és csök­kentsen­ az önköltséget. Egészben véve üze­münk kollektívája a ter­melési grafikon megelő­zésével dolgozik. Ebben jelentős érdemük van az egykori katonáknak, akik ma az ötéves terv élen-­s járói, mint például Orosz István, Dudics István, Kurmai Sándor és mások. Számos dolgozónk telje­sítette már ötéves terv­feladatát. Most, hogy üzemünk új termékek gyártására tért át, még odaadóbban dolgozunk, elmélyítjük szakmai ismereteinket, tökéletesítjük a terme­lést. Már gépesítve és automatizálva van számos művelet, melyet eddig kézzel végeztek. Tavaly 57 ésszerűsítési javasla­tot alkalmaztunk a terme­lésben, melyek közel 50 ezer rubel feltételes meg­takarítást eredményeztek. Kollektívánkban neve­lődnek a szovjet hadsereg számára az ifjak. A múlt évben például közel 50 fiatalt hívtak be tényleges katonai szolgálatra. Büsz­kék vagyunk Szenik Mi­­hályra, Szremenyák Lász­lóra, Orbán Józsefre, Hajdubej Lászlóra, akik a hadseregben kivívták baj­társaik és tisztjeik meg­becsülését. Az újságon keresztül akarom köszön­teni őket a szovjet hadse­reg ünnepe alkalmából és kívánni nekik sok szép sikert a harci és politikai felkészülés terén. Mi, barátok, türelmet­lenül várjuk hazatérésre­­a két­­munkás keretekre szükség van üzemünkben, mely jelentősen növeli termelését. Nemsokára hozzálátunk egy új üzem­rész, lakóház és más objektumok építéséhez. Mi biztosak vagyunk ab­ban, hogy munkánkkal még erősebbé tesszük ha­zánkat. KIS I„ a Kísérleti Üzem gépi műhelyének géplakatosa. A KATONAI SZAK­ISKOLÁK NÖVENDÉKEI A TANULÓK VENDÉGEI A tanulók nagy érdek­lődéssel hallgatják a le­endő katonatisztek elbe­széléseit a szovjet kato­nák hétköznapjairól. Ami­kor pedig a frontharcos veteránok lépnek fel előt­tük, képzeletükben meg­elevenedik a szovjet had­sereg harci útja, a kato­nák hőstettei. Az ilyen találkozók ha­gyományossá váltak isko­lánkban. Nemrég a diák­­ifjúság vendégei voltak az egykori végzősök, akik ma a különböző katonai szakiskolák növendékei, köztük Koszinov Vlagyi­mir és Severán Igor, akik sok érdekeset mondtak el a katonai szolgálatról, vá­laszoltak a tanulók kérdé­seire. ZAZNOBIN A., a Berehovói 2. számú Középiskola tanítója. ----------------■■■ I , ■!,( Készülődnek a leendő katonák Nemrég levelet kaptam egykori neveltünktől, Dá­vid Jánostól, aki a szov­jet hadseregben szolgál.­­ Közli a harci és politikai felkészülésben elért sike­- j reit, végül pedig arra kér,­­ adjam át a mostani bevo-­­ nulóknak, hogy tanulja- і пак szorgalmasabban, edz­zék szervezetüket. «А hadsereget uj technikával­­ látták el, — irja János, •— kezelésük sikeres elsa­játításához alapos tudás­ і 2. VÖRÖS oldal Z A S Z L U 1970. február 21. szombat­ra. ügyességre van szük­ség». A soronlévő foglalko­zásokon én átadtam a fia­taloknak Dávid János üzenetét. Idősebb társuk szavait parancsként fo­gadták. Meg kell mondani, hogy a sorkötelezettek többsége nagy szorgalom­mal gyarapítja tudását, szívesen sportol. Külö­nösképpen dicséretet ér­demelnek Beregi Miklós, Zelik József, Dóka Berta­lan és mások. A leendő katonák ki­képzését a tanterv szerint végezzük A foglalkozá­sokat olyan tapasztalt előadók vezetik, mint Fe­dor V., Kovács M., Gutt­­mann T. és mások. Az előadások során nagy fi­gyelmet fordítunk a fia­talok hazafias nevelésé­re. Konkrét példákon mutatjuk be nekik a szov­jet katonák által a Nagy Honvédő Háborúban vég­hezvitt hőstetteket Gyak­ran rendezünk találkozó­kat a háború veteránjai és a sorkötelesek között. Kétségtelen, hogy je­lenlegi neveltjeink állha­tatos katonák lesznek. PITYERSZKIH V., a koszinói kiképzőköz­pont vezetője. І X I *!x x і X ! І*«* I 11 rel­ újból visszatért régi mun­kahelyére, örömmé­ fogadták az üzemben. Kényelmes búto­rok gyártásával igyekszik szebbé tenni az emberek életét, úgy dolgozik, mint ahogy egy komszomolhoz illik. A felvételen: PALÓCZI Sán­dor furnérozó munka közben. Überall E. felvétele, PALÓCI Sándor katona­­i idejéig a Bútorkombinát­­ban dolgozott. Szorgalmas lette a munkában, ezért becsülték munkatársai. Ugyanilyen meg­becsülést szerzett Sándor baj­társai között is. A harci és po­litikai felkészülés kitüntetettje lett, megkapta a tizedes­ ran­got. Palóci Sándor miután lesze­

Next